Idővel egyre inkább magamért változtattam, és nem másokért, főként, ha a külalakomról volt szó. Nem érdekel már, hogy a lányok nyáron francia bugyiban mászkálnak, egy szál narancsbőr nélkül, már nem versenyzek. Sosem érdekelt a korom, hiszen a húszas éveimet töltöm. Aztán valahogy elszaladt az idő, és amikor már egyre több fiatal lett körülöttem, rá kellett ébrednem, hogy egy új kategória példánya vagyok. Ami természetes, és nem baj.
Viszont ezzel látni kell azt is, hogy több időt és nagyobb energiát emészt fel gatyába rázni magam. És ezt akár szó szerint is érthetjük. Hiszen végre jó rám a szülés előtti nadrágom. Amihez sokban hozzájárul, az hogy elkezdtem futni. Elárulok egy titkot, annak idején napi két kilométer futással és kiegyensúlyozott táplálkozással fogytam le. Ma már ez azért nehezebb, mint tiniként, de egyáltalán nem lehetetlen. A fokozatosság és a türelem az, amire szükségem van.
Hogy érek, azt abból látom, hogy már előre gondolkozom. Nem a strandszezon előtt egy héttel kezdtem el fénnyel táplálkozni és őrült módjára edzeni, hanem januárban, fokozatosan, és nem csak a strandolás miatt. Bárhogy is alakul, és bármekkora eredményt is érek el, nem fogom szégyellni magam a parton, mert tudom, hogy megtettem, ami tőlem telt. Igaz, lehetne többet is tenni a vágyott alakért, de az hosszú távon nem feltétlenül fenntartható állapot. Számomra nem.
Futóbabakocsi: az igazi nagyfiús verda
Az anyaság rendkívüli energiát emészt fel. Az esti ébredések, az egész napos feszült figyelem, az itthoni teendők… De szerencsére megtehettem, hogy lecseréltem a régi újszülött-babakocsit futó babakocsira, ami igazi nagyfiús verda lett. Szerencsémre Patrik pillanatok alatt elalszik benne, igaz, a futóedzéseimet szándékosan a kisfiam alvásidejéhez igazítom, szóval nem sokat észlel a konkrét edzésből. Így próbálom egyensúlyban tartani az én időmet és Patrik idejét.
Visszatérve a futóbabakocsira: valóban van értelme, olyan, mintha nem is tolnék magam előtt semmit futás közben. Egyetlen fura dolog van, amit meg kell szokni, hogy mivel fél kézzel fogom a kocsit, ezért valamelyest féloldalassá válik a mozgás, hiszen míg az egyik kezemmel húzok, a másikat viszonylag statikusan tartom. Cserélgetnem kellene a kéztartást, szóval ezen még csiszolnom kell.
Patrik és Fanni új társa a sportban, a futóbabakocsi!
Tegyünk magunkért, anyukák!
Ma már anyaként nem temetkezhetünk kifogásokba, ha még nem is járunk le egy terembe edzeni, akkor is tehetünk valamit magunkért és a jobb külsőért, amire, bevallom, ma már nem csak esztétikai szempontból van szükség. Furcsa, hogy a felelősség, amit egy gyerek jelent, megtanítja az embert arra, hogy megbecsülje az életét. Mostantól muszáj egészségesnek lenni, mert bár nehéz volt Patrikot megszülni, felnevelni még embert próbálóbb feladat, amire csak úgy van esélyünk, ha közben a tőlünk telhető legegészségesebbek vagyunk.
Fanni és Patrik bevetésre készen!
A példamutatásról nem is beszélve, szeretném, ha a fiam azt látná, hogy a mozgás nem trend, hanem életforma, a mindennapok része. Nem kell versenyezni és a legjobbnak lenni, csak egészségesnek kell maradni. Azt látom magam körül, hogy sokszor a szerényebb családokban súlyos tízezrek folynak ki a családi kasszából dohányzás miatt, aminek az árából összerakható lenne egy ilyen sportbabakocsi ára. Nincs szükség csúcskategóriára, egy két apró szempontra kell odafigyelni, és máris a magunkénak tudhatunk egy olyan babakocsit, ami alkalmas futásra. Főbb szempontok a nagyobb méretű, lehetőleg felfújható kerekek, hogy háromkerekű legyen, és ötpontos biztonsági övvel legyen ellátva. Gyakorlatilag a nem „futó” kategóriában is találunk ezeknek a kritériumoknak megfelelőt, ami tökéletesen alkalmas sík terepre.
Egyébként mi lakótelepen lakunk, és elképesztő, hogy a környék egyetlen rekortán futópályáján az itt élők nagy része vígan cigizik-energiaitalozik, ügyet sem vetve arra, aki rendeltetésszerűen használná a pályát. A legmegdöbbentőbb eset pedig szilveszter után történt, természetesen akkor is Patrikkal futottam, a telepi jó fej gyerekek pedig előttünk dobtak el néhány petárdát, aminek a tömény füstjében kellett átgázolnom. Csak a szerencsén múlt, hogy nagyobb baj nem történt. Nem a legkényelmesebb úgy futni, hogy közben lépten-nyomon rá kell szólni a pályán andalgókra. De hát annyi baj legyen.
Fuss babakocsival!
Ami sokkal fontosabb, hogy immáron három keréken új és sokkal izgalmasabb kalandokban van részünk Patrikkal, igaz, még csak a magunk szórakoztatására. De nem kizárt, hogy egy nap egy versenybe is belevágunk, így sportos kettesben.