2018. Április 01.

8. hónap: Amikor hard core anyuka üzemmódba kapcsoltam

Már túl is vagyunk az első év kétharmadán, pedig nemrég még a szülőszobára készültem, tele várakozással és izgalommal. Nem tudom, hogy mi történik, de nem hogy nem unatkozom, mióta itthon vagyok, de egy etetésekkel és pelenkacserével tűzdelt időgépen ülök. És nem! Ne higgyétek, hogy olyan anyukásan, komótosan csinálok mindent, hogy pörögjenek a mutatók. Szó sincs erről, sőt azt érezem, hogy lakik itt velünk egy gonosz manó, aki tolja maga előtt a mutatókat.

Barna Fanni

Hogy miért vagyok ebben biztos?

Azért, mert legutóbb arról meséltem, hogy éppen felül Patrik. Most pedig a felülés már teljesen természetes, sőt már áll, és nem akar leülni, kúszik, mászik, mindent csinál, illetve szerencsémre még nem tud felmászni a bútorokra, de már látom, hogy arra gyúr. Szóval hard core anyuka üzemmódra kapcsoltam. Muszáj tökélyre fejleszteni az egyszerre többfelé figyelek dolgot, ez most már nem egy elcsépelt női tulajdonság, hanem szupererő. Amikor egyszerre csavarozom a nappalibútort és látom el a gyereket, akkor az igen, igen… szint.

Közben pedig sokan mondják, hogy: „Jaj, majd ha elkezd mozogni a gyerek, akkor beindul a fogyás!” Aha! Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor miért nem sovány minden anyuka, akinek kiflicsücsök lóg ki a szájából? Na ugye!? Szerintem Patrik mozgékonyabbá válása maximum az én fáradtsági faktoromat növeli. A pulzusszám megemelése nélkül pedig nincs fogyás, mint ezt tudjuk, attól, hogy ideges leszel, hogy már megint mit csinált a kis ravaszdi kölök, sajnos nem mennek le a kilók.

Patrik már 8 hónapos

Az állandó harc: a kilók állása

Tehát az a dolog, hogy karácsony után megígértem magamnak, hogy le kell most már aztán tényleg fogyni, működik. Már csak két kilót kell leadnom a fogadalmam szerint június végéig, tehát 26/24 kiló mínusznál tartok. Igaz, nagyon lassan döcögnek le a kilók rólam, azért felcsillant a remény, hogy talán esetleg majd menőzhetek magamnak, hogy több is sikerült Patrik egyéves koráig. Király lenne, de ne szaladjunk ennyire előre. Addig még fenn kell tartani a mozgás iránti lelkesedésem.

Ha már szaladgálás.

Bár úgy tűnik, a március elég uborkaszezon volt, ami a futóversenyeket illeti, áprilisban annál több vár rám. Három darab egyenként tíz kilométeres versenyre már neveztem, úgyhogy ezt már meg kell csinálni. Igaz, ez nem mind egy hónapban lesz, de kicsit most ki is estem a mozgás mámorából. Mivel időközben nemcsak a kilóimmal kellett foglalkoznom, hanem volt pár lerendezetlen orvosi ügyem is.

Volt néhány dolog, amit terhesen nem tudtam elintézni, vagy a gyerek előtt nem fektettem rá akkora hangsúlyt. Szóval most már gyönyörű a mosolyom, és mindenféle undok anyajegyektől is mentes vagyok, szóval jöhetnek a kivágott cuccok meg a nyár, mert győzött az esztétika. Ugye, ezt a kis programsorozatot is a terhesség kevésbé áldásos mellékhatásai miatt kellett végigélvezni, mert a terhesség alatt fokozottabban romló fog sajnos engem sem került el, de hát mindegy is, a lényeg, hogy most már újra önmagam vagyok.

Volt egyszer egy kerekként emlegetett fenekem is, na most a következő napirendi pontom, hogy nyárig újra felvegyem ezt a fazont, miközben persze még pár kilót leadok. Minderre nagyon rá is kényszerítem magam. De nemcsak magamra fókuszáltam, hanem egyre jobban próbálunk párkapcsolati szinten is közös időt teremteni magunknak. Ami persze nem sikerül, de azért mégis egyszer már voltunk vacsorázni, sőt bulit is beszerveztünk magunknak. Aztán hogy eljutunk-e, az egy másik kérdés. De nemcsak kettesben, hanem hármasban, a kisfiunkkal is voltunk már étteremben. Úgy tűnik, Patrikot érdeklik az ilyen társadalmi események, úgyhogy az egyre melegebb idő nemcsak anyát hívogatja egy kis városligeti fröccsözésre, de szerintem Patriknak sem lesz ellenére egy gyerekfröccs, ismertebb nevén szőlőlé. A könyv szerint élő mamiknak üzenem, hogy természetesen cukor nélkül, ízetlenségig vízzel hígítva. Naná!

De látjátok, ilyen ez, elkezdek magunkról írni, és egyből itt terem Patrik. Na, pontosan ilyen ez az életben is, egy szélmalomharc összeszervezni valamit, hogy mindenki ráérjen, tudjon is valaki vigyázni Patrikra. Ne legyen beteg, és tényleg, ha a csillagok is együtt állnak, akkor ez bizony menni fog egyszer. Mert Norbi is és én is a felsorolás legvégére helyezzük magunkat, ami szépnek szép, de jónak már kevésbé jó.

Patrik, Fanni és Norbi

Mert mindenkinek kell kettesben is időt töltenie a mi kis hármasunkból. Az anya-gyerek párosítás egyértelmű, mikor anya dokinál van, akkor jöhetnek az apapercek, de anya meg apa!? Na, ezen kell még dolgozni!

Mindent egybevetve imádtam ezt a hónapot minden hangos nevetésével együtt, merthogy Patrik elkezdte érteni a kis neki való vicceket, és már megtanult puszit adni, amiről inkább nem is írok többet, mert csak olyan nyálasat tudnék, hogy törölgethetné mindenki a kijelzőjét. Ja, és fotózáson is jártunk, szerintem ez olyan bakancslistás dolog, ha gyereked van, és most vagy fiatal, tuti elmész egy ilyenre, vagy kapsz egy fotózást ajándékba. Mi az utóbbiak táborát erősítjük.