„Beleegyeztem, hogy a 15 éves lányom tetováltassa magát, és nem érdekel, ki mit gondol erről”

„Nincs abban semmi új, ha valaki egy tetoválással szeretné dokumentálni élete egyik meghatározó eseményét. Már évszázadokkal ezelőtt is csinálták. A különböző kultúrák harcosai ilyen formában emlékeztek a győztes csatáikra és az elesett hőseikre. Pontosan ezért alapvetően semmi bajom a tetoválással” – kezdi a Love What Matters oldalán közzétett vallomását Diana Register.

A 45 éves, kétgyerekes nő, akinek férje két évvel ezelőtt halt meg hasnyálmirigyrák miatt, azért döntött úgy, hogy billentyűzetet ragad, mert az utóbbi időben rengeteg kritikát kapott szülőtársaitól, amiért engedte, hogy 15 éves kamaszlánya tetoválást csináltasson.

„Ha jobban belegondolok, mégis van egy bajom ezzel a tetoválás dologgal. Éspedig, hogy manapság bárkinek lehet. Csak besétálsz egy kiválasztott szalonba, ráböksz egy divatos mintára, és már csinálják is. Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak – felnőttek és kamaszok egyaránt –, akik megbánják ezt a divatos motívumot. Legkésőbb akkor, amikor kiment a divatból. Amikor a lányom elém állt a kérésével, attól féltem, ő is egy lesz közülük.”

Kép forrása: Love What Matters / Diana Register

Diana vallomásában leírja, mikor lánya feltette a kérdést, rengeteg dolog suhant át az agyán. „Azon tűnődtem, miért akar éppen most tetováltatni? Mit akar ezzel? A barátai előtt akar felvágni vele? Valami buta trendet követ?” Végül a legnagyobb meglepetésére az derült ki, hogy Kaitlyn egy, a bokájára varratott számsorral, amely korábban rendőr apukája jelvényszáma volt, az apukája emléke előtt akar tisztelegni.

Kaitlyn 13 éves volt, mikor Chadet elvitte a hasnyálmirigyrák. Aznap éjjel mindhárman bent voltunk nála a kórházban. Egy ponton túl kihívtam Kaitlynt, és azt mondtam neki, nem kell végignéznie azt, ami ezután következik. Hiába. Az én törékenynek hitt kislányom a beszélgetés után odaszaladt az apjához, megfogta a kezét, és egészen addig mellette maradt, míg meg nem halt. Sőt! Utána is. Csak akkor tudatosult bennem, hogy ő az apja lánya: egy bátor harcos, aki, történjen bármi, nem adja fel.

Az anya leírja, bár az apja halála után Kaitlyn egy időre bezárkózott, néhány hónappal később új erőre kapott. Ismét járt különórákra, edzeni, sőt megnyerte az állami gimnasztikabajnokságot a saját korosztályában. „Az elmúlt két évben elköltöztünk, új iskolába ment, új barátai lettek, volt egy rakás csajos dráma is az életében, ám miközben minden megváltozott körülötte, talált időt rá, hogy részt vegyen egy olyan szervezet munkájában, ami a hasnyálmirigyrákra igyekszik felhívni a figyelmet.”

Kaitlyn az elmúlt két évben azért dolgozott olyan keményen, hogy hű maradjon édesapja emlékéhez, épp ezért, mikor elém állt azzal, hogy egy olyan tetoválást szeretne, ami rá emlékezteti, beleegyeztem, és nem érdekel, hogy erről kinek mi a véleménye.