Az elpakolás, rendrakás kérdése sok férfinak problémás. És igen, tudom, hogy vannak kifejezetten rendszerető pasik is, és léteznek trehány nők. Úgy általában azonban a nők pakolnak, ők takarítanak többet, és nekünk a szennyestartóhoz vezető utat sem kell megmutatni. A férfiak nagy része ahhoz szokott hozzá, hogy mindig van egy nő, aki előbb-utóbb felszámolja a káoszt, rendet rak helyette, ha ez az anyja, akkor ő, ha a barátnője, akkor ő. Ha pedig a felesége, akkor mi sem természetesebb ennél. Én úgy gondolom, hogy a mai kamaszok generációja lesz az első, amelyik már úgy nő fel, hogy tudja, házimunkát nők és férfiak egyaránt végezhetnek, és a pasik is tudnak főzni, ha akarnak.
A veszekedések és a viták megkerülhetetlenek egy kapcsolatban. A férfiak mégis ki akarják kerülni, akár azzal, hogy nem felelnek, csak néznek némán – ezzel pedig totálisan kihúzzák a gyufát –, akár azzal, hogy veszik a kabátjukat, és már ott sincsenek. Pedig a legtöbb nő nem jókedvében kezd vitatkozni, egyszerűen csak tisztázni szeretne valamit, és egy ilyen helyzetben kell egy másik résztvevő is ahhoz, hogy érdemi kommunikáció jöjjön létre. A legtöbbször azonban a férfiak rühellik a kényelmetlen helyzeteket, és igyekeznek nem részt venni benne. A legtöbb nő pedig ettől lesz igazán dühös, hiszen milyen partner az, aki nem válaszol, nem reagál. Persze a másik véglet sem jó, nem szabad mindenért civakodni, üvöltözni meg pláne nem… A legtöbb dolgot meg lehet beszélni higgadtan, feltéve, ha nem monologizálásba bonyolódunk egy néma és szenvedő partnerrel szemben.
A gyerekkel való tanulás, a programok fejben tartása nem kizárólag anyai kompetencia. Rengetegszer hallom az ismerőseimtől, hogy a férjük nem ér rá, dolgozik, és egyébként sincs türelme ehhez. Hát, pedig legyen, és vegyük tudomásul, hogy a nők is dolgoznak. Sőt amikor hazamennek, akkor a legtöbbször letolnak még egy műszakot a házimunkával, és még így is jut idejük a gyerekekre, tanulnak velük, ha kell, és fejben tartják az összes különórát, edzést, bulit, gyerekprogramot. És tudjátok, miért van ez így? Mert mi, nők a kapcsolat legelején a szerelem lila ködében lebegve elkényeztetjük a férjeinket, és igyekszünk mindent megcsinálni helyettük. De miért is? Mert hülyék vagyunk, és utólag már hiába panaszkodunk. Esetleg már a kedves anyósunk is halálra kényeztette előttünk a pici fiát…
A legtöbb férfi irtózik attól, ha a nő többet keres, vagy önálló akar lenni anyagilag. Ezen pedig mi kiborulunk. Mert még mindig nem értik meg, hogy nem attól a teremtés koronái, hogy eltartják a családot. Azért imádjuk őket, mert erősek, viccesek, megölelnek minket, és jó hozzájuk bújni, és jó nézni, ahogyan a levegőbe röpítik a nevető gyereket. Nem a pénzükért kellenek, és nem kevésbé férfiak attól, hogy kevesebbet keresnek. Mi pedig nem növesztünk tököt a lábunk közé attól, hogy eltartjuk vagy el tudjuk tartani a családunkat. Szerintem ez egy múlt századi hozzáállás a dolgokhoz, mindenkinek lehetnek mélypontjai, előfordulhat az, hogy nincs munkája, de ettől nem szeretjük kevésbé. És azt sem szeretnénk, ha otthon kéne ülnünk, mert csak attól lehetnénk igazán jó anyák. Kevés nő vágyik arra, hogy háztartásbeliként éljen, és kevesen érezzük úgy, hogy ezzel nem válunk kiszolgáltatottá. Fogadjátok el, és örüljetek, mert egy kereső nő nagyban megkönnyíti az életeteket, és jobbá teszi, de ettől még nem váltok kasztrálttá…
A nők megbámulása az utcán kontra a férfiak megbámulása az utcán. Kedves férfiak, ne legyetek parasztok! Ha velünk vagytok, akkor ne forduljatok meg egy feszes segg vagy a szokottnál eggyel nagyobb méretű mellek látványára. Igen, tudjuk, hogy ezt csináljátok, de tegyétek ezt akkor, amikor nem életetek párja megy mellettetek. Egyszerűen azért, mert nem esik nekünk jól, mi sem bámuljuk meg a jó seggű pasikat, amikor veletek vagyunk. És erre nem jó válasz az, hogy hűséget fogadtatok, nem vakságot…
Vegyétek észre, mi mindent csinálunk, és néha köszönjétek meg! Nevelés kérdése mindez, és a hozott minta sem elhanyagolható. Ha teljesen természetesnek vesztek mindent, amit adunk és teszünk, és soha nem mondjátok azt, hogy milyen jó fejek vagyunk, hogy mindent igyekszünk megcsinálni, és csak néha kérünk segítséget, akkor elmegy a kedvünk az egésztől. Persze ez fordítva is ugyanúgy igaz. Mert ki szereti azt a pasit hazavárni, aki mindig hulla, nincs kedve semmihez, és a legnagyobb programja az, hogy leül a tévé elé. Néha tegyétek fel azt a kérdést, hogy hogyan telt a napunk, ne féljetek, kimerítően válaszolunk majd. És vehettek virágot is néha, csak úgy. Ha pedig bajunk van, akkor általában nem azt várjuk, hogy megoldjátok helyettünk, hanem csak annyit, hogy megöleljetek, és azt mondjátok nekünk, hogy nem lesz semmi baj. A nők állati egyszerűen működnek, csak pici dolgokat kell tennetek ahhoz, hogy egy boldog , mosolygós nő várjon minden este lelkesen haza titeket…. Mert ezt akarjátok, vagy nem?
