Ha igaz, amit a csecsen asszony, Koku Istambulova állít, akkor jó 10 évvel idősebb annál a nőnél, aki jelenleg a világ legidősebb emberének járó címet viseli. Csakhogy míg Chiyo Miyako érvényes okmányokkal is igazolni tudja, hogy elmúlt 117, Istambulova korát csupán az elmondása és egy belső útlevél támasztja alá: ezek szerint az asszony 1889. június elsején született, vagyis a közelmúltban ünnepelte 128. szülinapját.
Istambulova azonban nemcsak a kora miatt érdekes, hanem a hosszú élethez való hozzáállása miatt is. Az idős nő nem köntörfalazott, mikor a Daily Mail című brit bulvárlap arról faggatta őt, örül-e annak, hogy ilyen hosszú élettel ajándékozta meg a sors. „Világéletemben keményen dolgoztam, reggeltől estig túrtam a földet. Nem volt egy olyan nap se az életemben, amikor boldog lettem volna.”
Talán ezek után nem csoda, hogy Istambulova a hosszú életét sem jutalomként, hanem sokkal inkább büntetésként éli meg. „Elfáradtam, ennek ellenére még mindig itt vagyok. Mi ez, ha nem büntetés?” – teszi fel a kérdést mintegy magának, majd hozzáteszi, tudja, hogy nem ő az egyetlen 100 év feletti, mégis úgy érzi, ő az egyetlen, aki úgy került ebbe a „klubba”, hogy azért semmit nem tett.
„Vannak, akik rendszeresen sportolnak, mások odafigyelnek arra, hogy egészséges dolgokat egyenek, nekem viszont fogalmam sincs róla, miért vagyok még mindig életben. Semmi különöset nem tettem ezért, sőt!” – mondja a nő, akinek legnagyobb bánata, hogy évekkel ezelőtt az utolsó gyermekét is eltemette.
„Magamra maradtam. Senki sincs, aki átélte volna azokat, amiket nekem át kellett élnem, de olyan sincs, aki megértené. A családom jó része is itt hagyott már, így talán érthető, miért nem repesek a boldogságtól, amikor a hosszú életemről kérdeznek” – idézi a Daily Mail az asszonyt, aki még azt is elejtette, hogy vannak napjai, mikor azt kívánja, bárcsak fiatalon meghalt volna.
