Egy hetet töltöttem a Tinderen, elég érdekes dolgokat láttam

A regisztráció egy ovisnak is menne, egyáltalán nem bonyolult, és többen megnyugtattak arról is, hogy a Tinder már régóta nem szexpartnerkeresőként funkcionál, úgyhogy nemrég belevágtam az internetes társkeresésbe. Kijelöltem a korhatárt, vagyis hogy hány éves kortól hány éves korig szeretném látni a férfiakat, megjelöltem a maximális távolságot kilométerben, és vártam, mi történik. Annyit tudtam, hogy aki nem tetszik, nem szimpatikus, azt balra kell lapozni, aki bejön, vagy érdekesnek látszik, az megy jobbra. Ha az illető is jobbra húz engem, akkor párba álltunk, vagyis tudunk írni egymásnak.

Elkezdtem böngészni a kínálatot, és az elején azt hittem, hogy ez izgi lesz. De inkább nagyon szomorú volt. A legtöbb férfi ugyanis arra sem veszi a fáradtságot, hogy a fényképe valamilyen módon vonzó legyen. Verejtéktől fénylő arcok, fogatlan mosolyok, nővel összebújós képek fogadtak. Vagy éppen azt gondolta az illető, hogy a meztelen háta látványa, az életkora, és a keresztneve bőven elég lesz ahhoz, hogy nők tömegei dobják jobbra. Még ennél is viccesebb volt az, hogy néhányan George Clooney arcképével regisztráltak, és így várták a jó szerencsét. Elvégre George vitathatatlanul jóképű, nem? De.

A Tinderen ismertem meg a pasimat, akiről kiderült, hogy a szomszédom

A kedvenceim mégis azok a férfiak lettek, akik szívfájdalom nélkül kiírták az arcképükhöz, hogy 42 évesek, miközben inkább 60+ kategóriának látszanak, és elég kiábrándítónak találtam azt is, hogy sokuk „az élet iskolájában” tanult. Információnak magáról ennyi pont elég is volt többek között Jocónak is – kötve hiszem, hogy nők tömegeivel üzengetett volna az elmúlt napokban vagy hónapokban. Ha már valaki ismerkedni akar, legalább vállalja az arcát, és írjon magáról két értelmes mondatot, legalábbis szerintem. És azt sem tartom éppen a legcsábítóbbnak, ha egy pasi emojikkal írja le, mit is szeret: bicikli, sör, autó, van kis biszbasz éppen elég… Viszonylag gyorsan eldöntöttem, hogy csak az a férfi megy jobbra, aki ír magáról valamit, és aránylag szimpatikus kép alapján. Így is nagyon kevés az infó, de ez a legtöbb, amit ebből az oldalból ki lehet hozni. Aztán majd az üzenetekből kiderül, jó ötlet volt-e a jobb oldal.

Az első üzenet hervasztó volt: „Szia, nekem van családom, csak kalandot keresek. Neked ez ok?” Nem, válaszoltam, és ment a lecsóba, de annyit megállapítottam, hogy legalább őszinte. Gondolom, a feleségével nem, de hát ez már legyen az ő gondja.

fotó: Thinkstock

A második pasi jó néhány üzenetváltás után eltűnt. Azt hiszem, ő se nagyon tudta eldönteni, akar-e valamit, vagy sem, szóval nem fájt a szívem. A titok nagyjából az lehet, hogy ne legyenek nagy reményeid, és akkor nem fogsz csalódni…  A harmadik pasi volt a legviccesebb, ő ugyanis nagyon régi barátom. Fülig érő mosollyal ment jobbra, aztán párba álltunk, és írt. Humora kétségtelenül van, nem véletlenül kedvelem: „Szia! Hogy telt a napod? Egy jó szex? Puszi!” A válaszom egy rövid „mindenképp” volt, ekkor megkérdezte, hogy „Ezt így kell itt, nem?” Nem tudom, válaszoltam, aztán megállapodtunk abban, hogy csak pislogunk a potenciális választék láttán.

Egy hét alatt egyetlen olyan pasassal kerültem kapcsolatba, aki intelligens, tud helyesen írni, és minden mondata normális. Vele nemsokára találkozom, egy szűk félórára, annyi pont elég lesz, aztán ha az nem telik kínlódással, talán lesz még egy legközelebbi randi. Ha nem, az sem tragédia.

Mondjuk egy dolog kétségtelenül jó a Tinderben: azonnal meg lehet szabadulni attól, aki bunkó vagy egyszerűen fárasztó. Az egyik szépreményű delikvens írt, és következetesen magázott, hiába kértem, hogy tegeződjünk. Minden kérdésre kérdéssel válaszolt, és volt valami rettentően gőgös a stílusában, amit nem is egészen értettem, hiszen ő írt nekem. Egy pont után megköszöntem a részvételét, és ment balra, mert arra gyorsan rájöttem, hogy felesleges időpazarlás olyasvalakivel fecsegni, aki igazából nem is szimpatikus, és inkább fárasztó, mint inspiráló.

Szóval akkor hülyeség az egész? Nem, csak a résztvevők igényszintje gyakran nagyon mélyen van. Megbántam? Nem, hiszen minden tapasztalat jó lesz valamire. Van olyan, aki itt találta meg élete párját? Hallottam már ilyenről. Törlöm az alkalmazást, vagy tovább használom? Törlöm, kipróbáltam, nem jött be.

Fotó: Thinkstock

És hogy akkor mi a konklúzió? Az egyik nagyon régi barátom vadul csajozik, minden lehető oldalon megtalálható, folyamatosan randizik, ismerkedik, az elmúlt 7 hónapban rengeteg nővel jött össze. Élvezi. Kedves, normális pasi, elvált, gondolom, jó fogásnak számít. Én ezt egy csöppet sem tartom furcsának, hiszen sokkal jobb, hogy így él, mint ha a tönkrement párkapcsolatát gyászolná egész hátralévő életében. Online is pont annyi esély van arra, hogy találkozz valakivel, akivel jól és tartalmasan töltheted az idődet, mint egyébként, nem?

Ti mit gondoltok a Tinderről?