Nemrég jelent meg a cikkem, amiben arról is szó volt, hogy a nőgyógyászom furcsán reagált, amikor megtudta, hogy 22 évesen még szűz vagyok. Az orvos viselkedése és stílusa akkor nagyon rosszul érintett, mert bár éreztem, hogy jó döntés, ha kivárom a megfelelő partnert az első alkalomhoz, de volt bennem bizonytalanság bőven, hogy vajon „normális-e” ez a helyzet, és az orvos reakciója hosszú ideig szorongást okozott.
A történettel kapcsolatban rengeteg komment és kérdés érkezett hozzám, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes folytatni, mert fontos kérdéseket tudok feszegetni a saját példámon keresztül
A mimózaság és a tökösség kérdése
Az egyik kommentelő szerint „a cikk egy mimóza újságíró és egy tökös nőgyógyász találkozásáról szól”. A „tökös nőgyógyászt” mindenképpen cáfolnám. Orvoshoz menni eleve egy kiszolgáltatott helyzet. Azért megy oda az ember, mert valami problémája van, tehát eleve nincs épp 100%-os állapotban. Ehhez még hozzá jön, hogy az orvos az, akitől segítséget várhatsz, ő tud meggyógyítani, alárendelt kapcsolatban vagytok. Mindez a kiszolgáltatottság még inkább felfokozott olyan helyeken, mint a például a nőgyógyászat. Abban a helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy mit mond az orvos, és hogyan mondja, legyen szó egy betegségről vagy akár egy fiatal lány nőiségéről. Az orvos ne itt legyen „tökös”, még akkor sem, ha furcsállja a helyzetet.
Persze ott van a másik oldal is, a levegőtlen szobában rendelő orvos, akihez folyamatosan özönlenek a betegek a különböző panaszaikkal, türelmetlenül várva, hogy meggyógyítsa őket. Ezt sem könnyű kezelni, főleg, ha már 20-30-40 éve kell ezzel szembenézni minden nap. Mindkét oldal megérthető tehát, de ha az egyik fél megadja a kellő tiszteletet a másiknak, akkor ez elvárható lenne fordítva is.
4 év orvos nélkül
Sok betegségnél nagyon fontos, hogy időben észrevegyék, mert olyankor még könnyen kezelhető, később viszont már nem. De ha az ember megalázottan távozik az orvostól, akkor lehetséges, hogy hiába van rosszul, hiába beteg, inkább nem fordul többet segítségért, vagy nem megy szűrővizsgálatra, ami, valljuk be, elég veszélyes.
Én például az esetem után úgy döntöttem, hogy egészen biztosan nem megyek nőgyógyászhoz, amíg nem voltam senkivel, mert nem vagyok képes még egyszer átélni, hogy esetleg kigúnyoljon.
Szerencsére komolyabb problémám nem volt, de az elhatározást mindenképp tartottam volna, akkor is, ha súlyos panaszaim támadnak.
Mint ahogy az előző cikkben leírtam, a rossz tapasztalatot 22 éves koromban szereztem, a szüzességemet pedig 24 évesen vesztettem el. De még utána (amikor „kínosnak hitt titkom” már nem volt) sem bírtam magam rávenni, hogy orvoshoz menjek, pedig bizonyos időközönként ajánlott, és fogamzásgátlót is szívesen felírattam volna.
Négy év múlva, 26 évesen szántam rá magam, hogy újra ellátogassak egy nőgyógyászhoz. Akkor is inkább magánhoz mentem, mert ott egy internetes adatbázisban fényképet is feltöltöttek az orvosokról. Nem a kinézet számított, hanem hogy ne legyen fásult és kiégett (mert véleményem szerint leginkább ez vezethet az empátia hiányához). Igen, voltak olyanok, akik már kép alapján is kiégettnek tűntek, őket gyorsan ki is zártam.
A magándoki, akihez elmentem, végül semleges volt, egy dolog azonban elég aggályos volt vele kapcsolatban, nem találtam elég körültekintőnek. Ami abban nyilvánult meg, hogy vérvizsgálat nélkül írta fel a fogamzásgátló tablettát. Ez nem igazán tetszett, de úgy voltam vele, hogy nem baj, végre legalább rá mertem szánni magam, és ez az orvos viszonylag rendben van.
Szerencsére van ellenpélda is
A megfelelő orvost végül véletlenül találtam meg. Az előző magándoki annyira nem volt alapos, hogy olyan fogamzásgátlót írt fel, amit sehol sem lehetett kapni, viszont azt beikszelte a recepten, hogy nem helyettesíthető, így nem adtak helyette más, ugyanolyan hatóanyagút. A harmadik gyógyszertár, ahol próbálkoztam, pont a rendelőintézet mellett volt. Ezért végül ott bekönyörögtem magam a nőgyógyászatra egy másik receptért. Az ott lévő idősebb, de nem kiégett orvoson pedig érezhető volt, hogy megfelelően áll a problémákhoz. Azóta is hozzá járok nőgyógyászatra, továbbra sem szívesen, de legalább tudom, hogy megbízhatok benne. Meg lehet tehát találni a megfelelő orvost, akár az állami szektorban is, csak nem könnyű. És ti ne várjatok vele éveket!
