Hol vannak az „igazi” Férfiak?
Nemrég tartottam egy online előadást és feljöttek nézőpontok erősen a kollektív női-férfi kapcsolódásból. Valahogy megfogalmazódott bennem ez a fenti kérdés, kiraktam a Női lét csodája nevű női csoportomban és eléggé felborította a kedélyeket.
Az egyik legnagyobb kárt az általánosítás és az ebből következően levont következtetések és falak jelentik. A férfiak rengeteg dologért kollektíven és egyénileg is rosszá vannak téve, ami arra készteti őket, hogy visszafogják magukat és nem igazán tudják, hogyan éljék meg az erejüket anélkül, hogy további „rossznak” minősítést kapjanak. Közben a nők folyamatosan azt a kérdést teszik fel, hogy „de mégis hol vannak az igazi Férfiak”?
Vannak, csak bujkálnak ők is a páncéljuk mögé bújva, és amíg mi nők könnyebben osztjuk meg a nehézségeinket egymással, ők ezt legtöbbször egyedül, maguk próbálják megoldani – legalábbis azok a Férfiak, akik eljutnak odáig, hogy szembe nézzenek a változás szükségességével. Számukra ez kevésbé könnyed terep, tekintettel a társadalmi sztereotípiákra, hogy egy „igazi Férfinak” mit szabad vagy mit nem szabad csinálni. Ezen sztereotípiák rettentően károsak, mert bebetonozzák mindkét nemet, gátolva a változást, az őszinte megnyílást és sebezhetőségünk megmutatását.
Pont itt az idő arra, hogy újra fogalmazzuk azt, hogy mit jelent a Férfi Erő. Tényleg azt, hogy egy Férfi nem élheti és mutathatja meg az érzéseit, hogy mindig, minden pillanatban erősnek kell lennie? Hogy nem érezheti soha kilátástalannak az életét, hogy nem lehetnek kétségei, hogy nem fáradhat el soha? Mesterséges és életszerűtlen szerepekbe zár minket ez a társadalom, ami elvárássá nőt, nem csak egymás, de különösen magunk felé is.
És vajon hol vannak az „igazi” Nők?
Ennek a kérdésnek lehet, hogy a Hölgyek nem fognak örülni. De nézzünk szembe azért ezzel az oldallal is. Kevés Nőként működő valódi Nőt látok. A Nők többsége eléggé férfias energiákkal él pillanatnyilag, mert bizonyítani próbálja saját magának, a férfiaknak és a világnak, hogy ő erre képes. Fontos állomása ez a Női Erő megélésének, de van tovább.
Ugyanis amit már tudsz, az nem szorul folyamatos és állandó bizonyításra. Ha Nőként a szíved mélyén megszületik a tapasztalaton alapuló tudás, hogy képes vagy rá, akkor már nem kell ezt tovább bizonygatnod senkinek. Akkor már tovább tudsz lépni, letéve – vagy legalábbis lecsendesítve – a férfias működést, és teret tud kapni benned a nőiséged megélése.
Tanuljuk ezt. Mindkét nem. És ehhez az első lépés talán az lenne, hogy abbahagyjuk az általánosítást és a megítélést. Nagyon sok kapcsolatot látok állóháborúvá fajulni vagy teljesen elsorvadni azért, mert a felek – különösen a Férfiak – nem mernek kilépni belőle, mert az rögtön ezt a rosszá tételt vonná magával. Poláris világban élünk, Nőként vagy Férfiként születünk testbe, de ez sokszor azzal jár, hogy a jó-rossz polaritásában is bent ragadunk. Ha az egyik fél „jó”, akkor a másiknak automatikusan „rossznak” kell lennie. De mi van, ha ez működhet másképp?
Ha nem kell választani jó és rossz között? Ha ítéletek nélkül is működhet a kapcsolódás? Tehát mi kellene ahhoz, hogy kilépjünk a kollektív sémákból és megkérdőjelezzük őket? Mi változna egyénileg és idővel kollektíven is?
Ha Nőként van egy olyan nézőpontod, tapasztalásod, hogy „Minden Férfi rossz és csak fájdalmat okoz”, azzal vajon mit teremtesz az életedben? A nézőpontod teremti a valóságodat. Hajlandó vagy megkérdőjelezni a nézőpontjaidat – még akkor is, ha a múltad tapasztalataiból fakadnak? Ha a múltad nem számítana és a jelenlegi éberségeddel mennél, akkor az vajon mit teremtene számodra? Milyen kapcsolatokat, milyen életet?
Tehát az első lépés akár a fenti mondat beépítése is lehet az életedbe: Mi van, ha a Férfi nem azért jön, hogy szívasson, hanem hogy szeressen? Nőként ezt vajon engeded-e neki? Be tudod-e fogadni azt, amit adni tud? Vagy benn ragadsz az ítéleteid, elvárásaid és kikövetkeztetéseid fala mögött?
Új irányok nyílnak a női-férfi kapcsolódásban. Hogy mennyire látjuk meg és élünk ezekkel az irányokkal, mennyire választjuk őket, az csak rajtunk múlik. Ahogy mondani szoktam: Ha működik, csináld, ha nem működik, akkor viszont változtass. Igen, Te. Igen, most. Anélkül, hogy ezt a változást mástól várnád.
