„25 éves voltam, mikor ki kellett operálni a méhemet; ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem”

Döbbenetes vallomás egy fiatal nőtől, aki azután kapta vissza az életét, hogy lemondott a méhéről.

Esvé

„11 éves voltam, mikor elkezdtem menstruálni. Alig egy évvel később már rendszeres vendégnek számítottam a nőgyógyásznál, emlékszem, addigra anyám már könyörgött neki a fogamzásgátlóért, mert abban bízott, ez majd csillapítja a havi rendszerességgel jelentkező, elviselhetetlen fájdalmaimat” – kezdi szívbemarkoló vallomását a Scary Mommy oldalán Ally Niemiec.

A fiatal amerikai nő azt írja, bár 12 éves korától kezdve évekig rendszeresen szedte a fogamzásgátló tablettát, a fájdalmai csak nem enyhültek. „Nem is nagyon emlékszem olyan menstruációra, mikor ne akartam volna lekaparni a falat a fájdalomtól. Az orvosaim mindezek ellenére nem aggódtak, szerintük egészséges voltam. Nekem pedig az lett a normális, hogy NAGYON fáj.”

Ally 20 évesen – egy fiatal nőgyógyász tanácsára – spirált rakatott fel, amitől, mint írja, teljesen megszűnt a menstruációja. „Néhány kivételtől eltekintve. Aztán februárban alhasi fájdalmak miatt kórházba kerültem. A sürgősségis orvos megultrahangozott, majd közölte, petefészekcisztám van. Ő nem tudta, amit én igen, hogy az első pillanattól kezdve mindig volt petefészekcisztám.”

Ally erős fájdalma végül meggyőzte kezelőorvosát, hogy komoly a probléma, ezért néhány órával a felvétel után a lány már a műtőben volt. „Mint kiderült, az orvosoknak el kellett távolítaniuk az egyik petefészkemet, ami azonban ennél is aggasztóbb volt, hogy az operáció alatt bebizonyosodott, hogy endometriózisom van.”

„Innentől kezdve gyakorlatilag állandósult a fájdalom. A következő 10 hónapban négy nőgyógyászati műtétem volt, és 63 napot feküdtem a kórházban, hiába.” Ally hiába határozta el, hogy a következő éve jobb lesz, hiába tett meg mindent azért, hogy fájdalommentes élhessen, a tünetei nem javultak, sőt. Márciusban 5 nap alatt háromszor került be a sürgősségi osztályra erős fájdalmai miatt; ekkor határozta el, hogy ez így nem mehet tovább.

Nőgyógyászán keresztül Ally végül felvette a kapcsolatot egy sebésszel, aki már az első találkozójuk után a hiszterektómiát javasolta a fiatal lánynak. „Azt mondta, nem kell azonnal döntenem, de keressem, ha elhatározásra jutottam. Aznap a liftig jutottam, aztán elbőgtem magam. Tudtam, hogy a döntésem igazából már évekkel ezelőtt megszületett.”

Képünk illusztráció

Ally a hosszú vallomásban leírta, bár a családja alapvetően támogatta őt a hiszterektómiát illetően, a tágabb környezete, még a barátai sem voltak vele ennyire megengedőek:

„Csinálj akármit, de ne vetesd ki a méhedet!

„Még csak 25 éves vagy. Meg fogod bánni!”

„A szex a műtét után rettenetes lesz. Ne csináld!”

„Előbb szülj egy gyereket!”

„Túl fiatal vagy ahhoz, hogy meghozz egy ilyen döntést.”

Ezek voltak azok a dolgok, amiket Ally a leggyakrabban hallott a környezetétől. „Illetve volt egy idősebb nő, aki miután meghallotta, mire készülök, simán lehülyézett.” Mindezek ellenére Ally kitartott a műtét mellett, és ma már úgy érzi, élete egyik legjobb döntését hozta, mikor kivetette a méhét.

Nem szültem gyereket. 25 vagyok, ebből több mint 10 évet állandó fájdalomban éltem. Ha egészen őszinte vagyok, azt mondom, a méhem igazából sosem tett szívességet nekem. Nem működött együtt, amikor kellett volna. Sőt! Igazából a műtét pillanatáig visszafogott engem.