„Néhány évvel ezelőttig, valahányszor csak szembe jött velem egy olyan hír, ahol egy friss anyuka lett öngyilkos, egyszerűen nem értettem… Képtelen voltam felfogni, hogy tehet valaki ilyet: hogy hogyan fordíthat csak így hátat annak az embernek, akit a legjobban szeret, és akinek mindennél nagyobb szüksége lenne rá” – kezdi a szülés utáni depresszióról írt, húsba vágóan őszinte posztját a Facebookon Krysti Motter.
Az anyuka, aki korábban testközelből élte át, mit művel a friss anyákkal a szülés utáni depresszió, azért osztotta meg a posztot, mert fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a betegség felismerésében nemcsak a családnak, de a tágabb környezetnek, így a barátoknak is fontos szerepe van. „A szülés utáni depresszió nem az, mikor úgy érezd, hogy a világnak jobb lenne nélküled, hanem az, mikor biztos vagy benne, hogy neked sokkal jobb lenne a világ nélkül.”
Krysti azt írja, sokszor zavarja, mikor az emberek úgy reagálnak ezekre a hírekre, hogy „Fogalmam se volt róla, hogy ilyen rosszul van”, „Nekem úgy tűnt, jól van”, „Nem hittem volna, hogy képes erre”. „Pedig az igazság az, hogy tudtad, hogy nincs jól. Mert elmondta neked. Csak neked nem tűnt fel, sőt valószínűleg még legyintettél is, mikor a problémáit sorolta, és arról panaszkodott, hogy úgy érzi, elúszik a dolgaival. Hogy semmire nincs ideje, hogy egy csődtömeg.”
És a megoldás? „Ne ajánld fel, hogy vigyázol a gyerekére, mert már így is bűntudata van, hogy nem tölt vele elég időt. Tudom. Szeretnél neki segíteni? Látogasd meg, kérdezd meg, hogy hogy van. Vigyázz a gyerekre, amíg lezuhanyozik, és segíts neki abban, hogy legalább egy kicsit úgy érezze, sikerült utolérnie magát. Hogy tudja, nincs egyedül. Hogy tudja, ő is csak egy ember. Ne mondogasd, hogy nem tudtad, ha egyszer elmondta neked.”
