Markos Balázs egy kerekesszékes budapesti fiatal, aki gyerekkora óta arról álmodott, hogy egyszer a jogi pályára lép. Tavaly fel is vették az ELTE jogi karára, hamarosan azonban kiderült, hogy mozgássérültként nagyon nehéz lesz boldogulnia az egyetemen. Végül otthagyta az ELTE-t, és helyette egy holland egyetemre ment tanulni. A fiatal fiúval az Abcúg készített riportot.
Ha most idejönne közénk egy ufó, nem tudnánk vele mit kezdeni, hiszen sosem láttunk hasonlót. Amikor bekerültem az egyetemre, egy kicsit én is úgy éreztem magam, mint egy ufó. Láttam, hogy segíteni szeretnének, de fogalmuk sem volt, mit csináljanak velem
– mesélte Markos Balázs. Elmondása szerint az összes jogászhallgató közül ő volt az egyetlen kerekesszékes, és nagyon sok hátránnyal kellett szembesülnie. Az Egyetem téri épület csak részben volt akadálymentes, néhány órára el sem tudott jutni, és egyébként is nehezen boldogult a szűk folyosókon az elektromos kerekesszékkel, ezért sokszor a társaitól kellett segítséget kérnie.
Forrás: Abcúg
Balázs egyedül a mosdót sem tudja használni, az Apáczai Csere János Gimnáziumban azonban ez nem jelentett problémát, egy védőnő folyamatosan segítette őt. Az egyetemen azonban kiderült, hogy az itteni védőnő „heti egyszer, maximum kétszer” ér rá, ráadásul előre kell vele időpontot egyeztetni. Balázs értelemszerűen nem tudja előre, mikor kell majd használnia a mosdót, ezért a védőnő helyett az édesanyja állt készenlétben reggeltől estig.
Forrás: Abcúg
Balázs elmondása szerint csupa segítőkész emberrel találkozott az ELTE-n, de az egyetemen egyszerűen nem voltak felkészülve egy ilyen helyzetre, ezért végül úgy döntött, hogy egy hollandiai egyetemen folytatja a tanulmányait: idén ősztől a Groningeni Egyetemen tanul nemzetközi jogot.
Itt sem tanul rajtam kívül más kerekesszékes, mégis természetesnek veszik ezt az egészet. Életemben először azt érzem, nincs szükségem különleges bánásmódra, mert már az alapkörülmények is elég jók ahhoz, hogy boldogulni tudjak
– mesélte eddigi élményeiről.
Balázs ugyanakkor továbbra sem tud önállóan gondoskodni magáról, édesanyjával költözött az idegen országba. Most azt szeretné elérni, hogy önállóbban élhessen, ehhez azonban segítőre lenne szüksége, ami pénzbe kerül, munkát pedig nehezen vállal az egyetem mellett. Balázs ezért adománygyűjtő kampányt indított, az összegyűlt pénzt a megélhetésre és az önállóbbá válásra költi majd. Az adakozóknak azt ígéri, jogászként a sérült emberekért fog küzdeni, hogy ők is egyenlő felekként vehessenek részt a társadalmi életben.
