Charlene Wright harminchárom éves, háromgyermekes anyuka, aki az angliai Dorsetben él családjával, és fibromyalgia-szindrómában (FMS) szenved. A betegség miatt néha elviselhetetlen fájdalmai vannak, miközben végtagjai átmenetileg lebénulnak. Mindig tartott attól, hogy egyszer nem tud majd segítséget hívni telefonon, ezért gyermekeivel begyakorolták, mit kell tenni akkor, ha anya rosszul van.
Bízott benne, hogy sosem kerül majd sor arra, hogy gyerekei hívjanak neki mentőt, de arra végképp nem számított, hogy legkisebb, négyéves kislánya ilyen higgadtan reagál majd éles helyzetben.
Merthogy nemrég megtörtén a legrosszabb: Charalene egyedül volt otthon a négyéves Kaitlynnel, amikor rátört a görcsroham. A kislány a megbeszéltek szerint tárcsázta a központi ügyelet telefonszámát és meglepő higgadtsággal közölte az operátorral, hogy az édesanyjának ápolásra van szüksége. Az operátor megkérdezte, hogy egyedül van-e otthon, mire Kaitlyn azt felelte, hogy „csak ő van otthon, meg a kutya és a cica.”
A kislány megpróbálta a családi házhoz irányítani a mentőket, elmagyarázta nekik, hogy „le kell jönni a nagy dombról a másik oldalon.” Az operátor szerencsére le tudta követni a hívást, így a mentőket egyből a család címére irányította, akik 10 percen belül a helyszínen voltak. Mire kiértek, Charlene rohamai enyhültek és el is múltak, így nem volt szükség intézkedésre.
Ennek ellenére Charlene a világ legszerencsésebb édesanyjának érzi magát négyéves kislánya hősies helytállása miatt, akit a körzeti mentőszolgálat vezetője is megdicsért, és meghívta őt és családját a mentőszolgálat irányítóközpontjába egy látogatásra.
