„Igen, jól olvastad: nem látok. Semmit. Egyáltalán. Leginkább azért, mert annak idején három hónappal a szülés kiírt időpontja előtt születtem. A férjem cserébe lát, épp ezért ő intézi azokat a dolgokat, amikhez kocsira vagy épp színlátásra van szükség. Ami csak azért különösen vicces, mert a férjem viszont színvak” – kezdi a Scary Mommy oldalán megosztott őszinte és tanulságos írását Ashley Wayne.
Kép forrása: Ashley
A kétgyerekes amerikai anyuka azért ragadott billentyűzetet, mert úgy érezte, van néhány fontos dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene a hozzá hasonlóan látássérült anyukákról és a látássérült gyerekeikről. Többek között például azt, hogy a vakság nem terjed érintés útján. „Csak azért, mert velünk lógsz, még nem fogod elkapni. Se te, se a gyerekeid. Ígérem.”
Ashley szerint az első és legfontosabb dolog, amit mindenkinek tudnia kell, hogy a vak gyerekek is éppúgy szeretnek és akarnak játszani, mint a látó társaik. „Nem működik a látásuk. Ez tény. De ez nem jelenti azt, hogy ne élveznék azoknak a játékoknak a többségét, amiket a látó gyerekek is szívesen játszanak. Az én gyerekeim például imádnak bújócskázni, sőt – meg fogtok lepődni – színezni is. Tudom, hogy ez egyeseknek nagyon furcsa, de nálunk mindkét gyereknek van kedvenc színe. A lányom például csak ilyen színű ruhákat hajlandó felvenni.”
Az anyuka emellett fontosnak tartotta kiemelni, hogy az, hogy nem tart szemkontaktust, nem udvariatlanság a részéről, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem érdekli, amit a másik mond. „Ez olyasvalami, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb embernek – függetlenül attól, hogy felnőttről vagy gyerekről van-e szó – furcsa olyan emberhez beszélnie, aki nem néz rá, ha hozzá beszél. Sokszor voltam tanúja annak, hogy valaki egyszerűen elsétált, mikor a gyerekeim próbáltak neki bemutatkozni, mert nem vette észre, hogy hozzá beszélnek.
A látás képessége csodálatos dolog. Komolyan. Fogalmatok sincs, hogy ti, akik láttok, micsoda szuper erő birtokában vagytok. Gondoljatok bele: beléptek a gyereketek szobájába, és pontosan tudjátok, mit csinál épp. Segítség nélkül is megtaláljátok azt a mütyürt, ami nélkül a gyerkőc nem bír meglenni. Arról már nem is beszélve, hogy végignézhetitek, hogyan nőnek fel, és láthattok minden apró, elsőre jelentéktelennek tűnő változást. Ez egy csoda. Egy ajándék. Kezeljétek is úgy.
