“Már jóval azelőtt, hogy egyáltalán eszembe jutott a gyerekvállalás, hallottam ezt a bizonyos mondatot, amit az anyukák mondogattak egymás között: „Egy gyerek tönkreteszi a testet.” Ezt hallgattam akkor is, mikor a férjemmel tervezni kezdtük a babát, és amikor terhes lettem. Persze a mondat hallatán mindannyiszor a testemre gondoltam: a testre, amiért annyira keményen dolgoztam, koplaltam és edzettem, és ami most egy csapásra semmivé lesz. Csak mert szülök egy gyereket” – írta Laura Mazza a Facebookon közzétett posztjában, ami azóta a Love What Matters oldalára is felkerült.
Az azóta vírusszerűen terjedő poszt folytatásában Laura leírja, az első gyermeke után még kétszer szült, és rájött, a mondat, amit a terhességei előtt oly sokszor hallott, egyáltalán nem igaz. “Most, három gyerekkel később azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy az életük kezdete tényleg nyomot hagyott rajtam. A hasamon megnyúlt a bőr, striák és fehér vonalak jelentek meg rajta. Aztán ott vannak a harmadfokú szakadások, a császársebek, a hirtelen hízás és a szülés utáni fogyás nyomai. A csípőm szélesebb, a mellem pedig nagyobb lett, és bár lássuk be, ez utóbbira mindig is vágytam, a testem egyáltalán nem az a test, ami a három szülés előtt volt.”
„Egy gyerek tönkreteszi a testet” – nem
“A rajtam lévő striák, csíkok, sebhelyek és más harci sérülések engem mindennap arra emlékeztetnek, hogy a testem esélyt adott nekem arra, hogy életemben először megtapasztaljam, hogy milyen az igaz szeretet. Az a szeretet, ami annyira mély, hogy az már fáj. Szóval annak, aki legközelebb azt mondja, „a gyerekek tönkreteszik a testet”, annyit üzennék, nincs igaza.
A társadalom és a társadalom irreális elvárása az, ami már jóval a gyerekeim születése előtt tönkretette a testem. A társadalom volt az, ami minden egyes nap azt súgta a fülembe, hogy nem vagyok tökéletes, hogy éheznem, izzadnom és szenvednem kell még, még és még, hogy végre tökéletes legyek. De most már látom, hogy a testem végig tökéletes volt, és most is tökéletes, ahogy van.”
