A buddhista filozófia szerint ha megtanulunk kedvesen gondolni önmagunkra, az nemcsak a mentális, de a fizikai állapotunkat is javítja: meglepően gyorsan beáll a pozitív változás az életünk minden területén. De hát én szeretem magamat! – mondják erre most bizonyára sokan, szeretni önmagunkat azonban nem is annyira magától értetődő dolog, mint azt hihetnénk. Elég gyakran vagyunk kritikusak önmagunkkal szemben: egyes helyzetekben nem érezzük magunkat elég felkészültnek, talpraesettnek vagy frappánsnak, és ez még akkor is lehangolttá, sőt egy idő után már depresszióssá is tehet bennünket, ha az érzés alaptalan. Ahhoz, hogy a buddhista filozófiát követve az életet valóban egyfajta lelkesedéssel éljük, a következőket kell tennünk.
Fogadd el a hibáidat!
Talán a legnehezebb és egyben a legfontosabb, hogy elfogadjuk a hibákat, akár a sajátjainkat, akár a körülöttünk élőkét. A ballépésekre úgy kell tekinteni, mint olyan történésekre, amelyek újabb tudást, tapasztalatot kínálnak számunkra, hiszen a hibák nélkül nem lenne lehetőségünk a tanulásra és a fejlődésre sem, állandóan csak egy helyben toporognánk.
Gondolkodj pozitívan!
Ez szintén nagyon nehéz feladat, főleg azok számára, akik eddig ennek az ellenkezőjét gyakorolták. Kezdjük azzal, hogy elhagyjuk a tagadást és a „nem” szót az életünkből, és pozitív állításokkal fogalmazzuk meg mondandónkat. Nem is olyan egyszerű, ugye? De lehetséges! „Ez nekem nagyon nem tetszik” helyett mondhatjuk például azt, hogy „A másik inkább kedvemre való”, és így tovább.
Számolj le az előítéletekkel!
Az előítéletek nagyon rossz irányba vihetnek egy kapcsolatot, mert tényleges tapasztalás nélkül helyezünk el valakit egy szituációban. Közelítsünk nyitott elmével és szívvel a másik ember felé, azaz legyünk igazán kíváncsiak rá, és hagyjuk, hogy kifejezhesse önmagát.
Fogadd el a gyengeségedet!
Az életünk során mindannyian átélünk nehezebb pillanatokat vagy időszakokat, ami pszichésen és fizikailag is megvisel bennünket. Elfogadni a saját gyengeségünket annyit jelent, hogy elismerjük: emberek vagyunk, és így törékenyek is, tehát ilyenkor szabad sírnunk és gyengének mutatni magunkat, hogy enyhítsük a bennünk felgyülemlő feszültséget.