„Az egész világot utáltam, mikor kiderült, hogy többé nem fogok járni”

„Egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, amikor valaki azt gondolja magáról, hogy nem elég erős. Ilyen nincs” – jelenti ki határozottan Esmée Gummer a BBC Three brit hírcsatorna riporterének. Aztán még hozzáteszi azt is, véleménye, mi több, tapasztalata szerint mindenkiben ott van a belső erő ahhoz, hogy a legkilátástalanabb helyzeten is úrrá legyen. „A legfontosabb az, hogy meg is találd ezt a bizonyos belső erőt magadban.”

A ma már fitneszedzőként dolgozó fiatal nő saját tapasztalatból tudja, hogy ez nem egyszerű feladat. Tudja, mert neki sem ment egyik napról a másikra azután, hogy 18 évesen máról holnapra deréktól lefelé megbénult. „Addig a tánc volt az életem. És ez nem túlzás. Szentül hittem, hogy én arra születtem, hogy versenytáncos legyek; nem sokkal a műtét előtt tudtam meg, hogy még a főiskolára is felvettek.”

Aztán jött az allergiás roham. Se Esmée, se az altatóorvosa nem tudta ugyanis, hogy a fiatal lány allergiás az altatáshoz használt egyik szerre. Mint mondja, a heves reakció következtében több mint 8 óráig voltak rohamai. „Mikor magamhoz tértem, a közelmúltból nem emlékeztem semmire, nem tudtam beszélni, és nem éreztem a lábaimat. A következő napokban a memóriám és a beszédkészségem javult ugyan, de a bénulás maradt.”

Az orvosa csak ezután közölte a rossz hírt: a fiatal lány, aki még ekkor is hitt abban, hogy egyszer táncos lesz, az allergiás roham miatt örökre lebénult. Esmée nem tagadja, összetört a hír hallatán. Nem akkor és ott, mikor az orvos közölte vele és családtagjaival a hírt, hanem utána, mikor magára maradt a kórteremben. „Eluralkodott rajtam a pánik: rettegtem attól, mi következik ezután, hogy mihez fogok kezdeni.”

Nem hinnéd, de a paradicsom is okozhat allergiát

Miután hazaengedték, Esmée hosszú ideig nem merte elhagyni az otthonát. Azt mondja, nemcsak az önbizalma volt padlón, de az élni akarása is. Aztán egyik nap váratlanul mintha érezni kezdett volna a bal lábában. „Onnantól kezdve nem volt megállás: mindennap azzal a céllal keltem és feküdtem, hogy újra járni fogok.” És Esmée végül kemény munkával lábra is állt, ma pedig már fitneszedzőként dolgozik, óráin pedig nemcsak mások testét, de a lelkét is tréningezi.