„Van egy mondat, ami azóta, hogy megszülettek a gyerekeim, mindennap eszembe jut legalább egyszer. Ez pedig, hogy: túl gyorsan felnőnek” – írja a Facebook-oldalán közzétett posztjában Nichole Nordemann. A 44 éves, két gyerekét egyedül nevelő anyuka azt mondja, az érzés, hogy meg szeretné állítani az időt, akkor szakadt rá igazán, mikor nagyobbik gyereke, a 12 éves Charlie elvégezte az ötödik osztályt.
„Úgy volt, hogy egy már ismert dalt éneklek majd a ballagáson, de végül úgy döntöttem, változtatok az eredeti terven. Hagytam, hogy magával ragadjanak az érzelmek, és egy teljesen új dalt írtam arról, amit éreztem. Az idő múlásáról” – vallotta be a Today.com-nak az anyuka, aki a dalt videóformában meg is osztotta a közösségi oldalán.
A könnyfakasztó dal, amelyet a közzététel óta 25 millióan láttak és 410 ezren meg is osztottak, Nichole elmondása szerint egy óra alatt elkészült. „Még én is meglepődtem, milyen gyorsan a végére értem a dalszerzésnek. Pláne, ha azt is hozzávesszük, hogy szinte semmit nem láttam a zongora billentyűiből, mert végigsírtam az egész procedúrát” – árulta el.
Az anyuka a lapnak beszélt arról is, nem gondolta, hogy a dal ennyire népszerű lesz majd a közösségi médiában. Ettől függetlenül persze nagyon örül a sikernek, mint elmondta, számára ez azt jelenti, nem csak ő, de a többi szülő is szívesen megállítaná az időt. „Sokszor kapom magam azon, mikor a gyerekeimet nézem, hogy azt kívánom, hogy egy röpke pillanat erejéig legyenek újra nagyon picik, hogy újra ringathassam őket.”
Az anyuka hozzátette, közvetlenül a gyerekei születése után komoly kihívást jelentett neki az, hogy megélje a pillanatot. „Túl sok időt pazaroltam arra, hogy a dolgaim, beleértve az életemet, a munkámat és a gyerekeimet, úgy nézzenek ki, ahogy én azt korábban elképzeltem. És emiatt rengeteg fontos pillanatról lemaradtam, amit ma már nagyon bánok” – árulta el, majd hozzátette, ma már arra törekszik, hogy minél több időt töltsön a gyerekeivel, és hogy élvezze a pillanatot. „Ma már nem borít ki, ha poros a bútor, vagy, hogy a lányomon nem katalógusokba illő ruhák vannak. Ha továbbra is ezen aggódnék, képtelen lennék lelassítani és kiélvezni, hogy vannak nekem.”
