A halogatás veszélyes, és nyomorulttá teheti az életünket, mert miatta még az olyan jó szokásokat sem tudjuk felvenni, melyektől boldogabbak lehetnénk. A halogatás az oka, hogy nem fogytunk még le, hogy még mindig cigizünk, hogy nem mozgunk eleget, és alvás helyett sorozatokat bámulunk hajnalig. A legtöbbször a munka témakörében szoktunk halogatásról beszélni, pedig igazából az élet minden területére kihat és rombol, ahol csak feltűnik.
Miért halogatunk?
A halogatás általános jelenség, az agyunk műveli ezt velünk, ami azért jó hír, mert így változtathatunk is rajta, ha akarunk.
Susie Pettit kognitív terapeuta szerint az első lépés a változás felé, ha megértjük, mi zajlik a fejünkben, amikor halogatunk. Az agyunk túlélésre van programozva, mindig olyan döntéseket hoz, melyekről azt hiszi, hogy a javunkat szolgálják. Persze tudjuk, hogy az szolgálja a javunkat, ha lefogyunk 30 kilót, de az agyunk szempontjából az egy sikeres nap, ha még életben vagyunk estére, úgyhogy pont nem érdekli a túlsúlyunk.
Az agy motivációs listájában az szerepel, hogy örömet keressen, elkerülje a fájdalmat, és tartalékolja az energiát. Amikor túlélünk egy napot, akkor az agyunk azzal a boldog tudattal tér nyugovóra, hogy élünk, tehát ismételjük meg holnap is ezt a teljesítményt, és nem törődik azzal, hogy fél órával lefekvés előtt a fürdőben összeomlottunk háromszor, mert már megint halogattuk az edzést, nem étkeztünk helyesen, és túl sokáig fennmaradtunk. Az agy szempontjai szerint sikeresek voltunk ma is, hiszen még lélegzünk, és ver a szívünk.
Az agy mindig a könnyebbik utat választja (Képünk illusztráció. Forrás: iStock)
Az agy miatt maradunk kövérek, iszunk túl sok bort, maradunk a munkahelyen, amit utálunk. Mert halogatunk, és nem vágunk bele új dolgokba, ugyanis az fájdalommal járhat, és a változást mindig veszélynek fogja érzékelni az agy.
Hogyan lehet legyőzni a saját agyunkat?
A szakértő szerint jó sok energiával és tudatossággal tudunk csak túllépni a saját halogatásunkon. A belső késztetések ellenére is új döntéseket kell hoznunk, ami kicsit sem egyszerű az elején, de bele lehet rázódni, szóval nem reménytelen a helyzet. És ha sikerül, akkor az egész életünk megváltozhat a halogatás elhagyásával.
Egyszerűen olyan döntéseket kell hoznunk tudatosan, melyekkel a testi-lelki egészségünket szolgáljuk, és nem szabad hagyni az agyunknak, hogy automatikusan, túlélő üzemmódban irányítsa a cselekedeteinket.
Fel kell állni a kanapéról, és sétálni egy nagyot, amikor az agy azt mondja, hogy maradjunk a fenekünkön. Nem szabad megvásárolni azt a chipset, amit évek óta minden héten beteszünk a kosarunkba. Oda kell állni, és megmondani a véleményünket, amikor az agy konfliktuskerülésre és menekülésre noszogatna. A nap minden percében éberen kell figyelni, hogy ne essünk bele a halogatásba újra, hanem menjünk előre a saját utunkon. Ez az egyetlen megoldás a halogatás megszüntetésére.
