Valahogy már kislánykorunktól kezdve erre kondicionálnak bennünket a tündérmesék is: gyönyörű, hófehér menyasszonyi ruha, megkonduló harangok, esküvői csokor és az álomherceg, aztán „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Tényleg csak ennyi kell a boldogsághoz?
Az esküvőn túl
Nem a tökéletes vőlegény és a még tökéletesebben megrendezett esküvő kell, hogy célként előttünk lebegjen, hanem egy társ, aki már bizonyította, hogy mellettünk van, bármi legyen is. Persze az esküvő lehet mindennek a megkoronázása vagy a szimbóluma, de úgy is élhetünk kiegyensúlyozott párkapcsolatban, hogy nem feltétlenül vagyunk feleségek. A legjobb, ha olyan társat találunk, aki mellett nem érezzük szükségét hivatalossá tenni kapcsolatunkat, aki mellett egy kedd esti tévézés is csodálatos.
Társ
Férj helyett társat keressünk, aki útitárs, aki játszótárs, akivel a nemekben és az igenekben is együtt megyünk, akivel megéljük a függetlenséget, akitől távol is képesek vagyunk az örömre és a boldogságra, miközben nagyon tud hiányozni. Ne a másik felünket keressük, hanem azt, aki hozzánk hasonlóan önmagában is kerek egész. Együtt pedig még szebbé tesszük a mindennapokat.