Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

Ezek a sátán kedvenc ászanái: tanulj jógázni a démonoktól!

Egy egyházi vezető valósággal atombombát dobott a magyar internetre (és jógás közösségre), amikor közölte, hogy ezzel a népszerű mozgásformával valójában démonokat idézünk meg. Utánajártunk, mi igaz ebből. Meglepő eredményre jutottunk.

„El sem tudjátok képzelni, mi folyik a női jógaórákon a boszorkányos macskapóztól az egészen démonikus holdüdvözletig” – buktatta le habozás nélkül saját szakmáját Bánosi Eszter jógaoktató (és tényleg csak mellesleg: az nlc. nagyszerű szerzője), amikor arról kérdeztem, mit szól Németh Sándor Hit Gyülekezete-vezér jógaellenes kirohanásaihoz: ahhoz ugye, hogy ez a nyugatitársadalom-szerte elképesztően népszerű mozgásforma szerinte

valójában arra jó, hogy démonokat idézzünk meg vele,

így aztán a decens, keresztény kultúrákban, mint amilyen természetesen a magyar is, keresnivalója neki nincsen. Németh egészen pontosan úgy fogalmazott az erről szóló videóban, hogy „a jógázás démontiszteletre rendelt mozgási kultúra”, a konklúzió pedig, hogy „a testedet a gonosz szellemeknek áldozod, ha jógázol”. Ehhez képest mellékes, hogy nekiment a jógázó nőknek (nem is tudom, mi ez, jógashaming?), azzal, hogy „a jógaszalonokba járó hölgyek, kisasszonyok, akik nagyon szépek akarnak lenni, nagyon figyelnek külsejükre, hatalmas pénzeket költenek el”. Nem pontosan értem, hogy ennek mi köze bármihez, nyilván valami olyasmi, hogy aki jógázik, szeret úgy kinézni, hogy tetsszen magának, és még pénze is van, az nyilvánvalóan azon fáradozik, hogy a 12. kerületben, esetleg Újlipótvárosban manifesztálódjon az Antikrisztus.

Mindig öröm, ha egy közszereplő hülyeségeket beszél, na nem a hülyeség miatt (abban csak simán nincs semmi meglepő), hanem azért, mert perceken belül beindul az internetes mémgyár, ami legrosszabb esetben egyszerűen fárasztó, de általában képes visszaadni a hitet az emberiségben. A „jóga plusz démonok” tematikában már aznap rengeteg kiváló megoldás született, a legerősebb talán ez a busójárásos, már csak azért is, mert rávilágít arra, hogy démonokkal haverkodni a hagyományos magyarországi népi kultúrában is bevett szokás volt.

Ismeretlen szerző műve

„Először megdöbbentem, aztán nem hittem a fülemnek” – nyilatkozta Vágó Tímea jógaoktató (őt itt mutattuk be korábban), majd gyorsan rövidre is zárta a témát. „A jógának semmi köze az okkultizmushoz. A jóga kapcsolódást jelent, de nem a démonokkal, hanem önmagaddal.” Bár Németh Sándor elképedt azon is, hogy valaki keresztény létére hogy képes gyakorolni ezt a sátáni rituálét, Bánosi Eszter szerint a hit biztosan nem kizáró szempont. „Már csak azért sem, mert a nyugaton gyakorolt jóga elsősorban mozgásforma, annak filozófiai (és nem vallási!) útját csak kevesen járják, vagyis csak néhányan kötelezik el magukat arra, hogy a jóga útján felfedezzék önvalójukat.” A jóga individuális, magadtól, magadnak fedezel fel, más véleményektől, dogmáktól függetlenül – mondja az oktató –, „és mint ilyen, borzasztó szabad”. „Ezért lehet félelmetes azok számára, akiknek valami külső dogma vagy a személyi kultusz adja meg a biztonságérzetet. És a szabadság nagyon könnyen démonizálható, elsősorban olyanok körében, akiknek nem érdekük, hogy a követőik önállóan gondolkodjanak.”

Eszter egyébként találkozott már a városi legendával (jóga=démonidézés), „igaz, az illető is hitgyülis volt, és egy időben folyamatosan posztolgatta a jógaellenes cikkeket, szóval a hadjárat valószínű már régóta folyhat ezekben a berkekben”. Annyira régóta, hogy ez a „vita” már többször lefutott a világban, nagyjából kétévente előkerül, a jógások és a tudományhívők (köztük a nem fundamentalista keresztények) pedig előszeretettel mémesítik, ahogy történt ez most is; igaz, Magyarországon először. Egy nagyon mélyen hívő, a saját megtéréséről külön weboldalt vezető amerikai nő már 2016-ban arra jutott, hogy a jóga és a keresztény hit megélése nem fér meg egymás mellett: korábban hatalmas jógás volt ő is, de nem tudta függetleníteni a mozdulatokat a „spirituális jelentésüktől”, és attól, hogy ez az egész végső soron a többistenhitre vezethető vissza. A több isten pedig nem a keresztény Egy Isten, tehát hamis istenek, azaz démonok. „A sátán pedig meg akar győzni arról, hogy a sötét mágiája valójában egészséges és jó.”

Ezt aztán kifejti egy kimerítő videóban is, itt már „exboszorkányként” jelentkezik be, és arról értekezik, hogy a jóga az energiák áramoltatásáról szól, az ilyesmi pedig nem lehet más, csak boszorkányság, amelyen keresztül Sakti istennő szeretne bennünket manipulálni.

A legviccesebb „összecsapás” Matt Walsh konzervatív-keresztény bloggerhez köthető, ő tavaly publikált egy sor tweetet arról, hogy jógázni nemcsak istenkáromlás, de konkrétan nagyon veszélyes. „Valahol döbbenetes látni, hogy sok keresztény anélkül megy jógázni, hogy belegondolna, mit tesz. Pedig annyi edzésforma van, amihez nem kell hindu módjára imádkozni.” Később azzal folytatta, hogy a jóga olyan, mint az itthon boszorkánytábla néven ismert Ouija: „Játszhatod viccből, minden rossz szándék nélkül, de ettől még az a célja, hogy szellemeket idézzen meg, te pedig részt veszel ebben. Inkább monopolyzz, vagy ilyesmi. Miért kockáztatnál?” Végül azokat a keresztényeket ostorozta, akik igazából nem is hisznek az ártó szellemekben, és azt gondolják, a Sátán csak egy mítosz, mégis hisznek Istenben. „Akkor, gondolom, karácsonyfát sem díszítesz” – ilyen válaszok érkeztek. Meg ilyenek: „A szomszédom jógázni kezdett, három év múlva meghalt a kutyám.” Illetve:

Olyan vicces, hogy félsz a jógától.

A legnépszerűbb tweet viszont éppen az ijesztő nevű, de világszerte félreértett The Church of Satan egyháztól érkezett (igen, ők a hivatalos sátánisták), ebben leírják, hogy az Ouija-tábla eredetileg ártalmatlan játék volt, a démonidézős csavart csak később, marketingeszközként adták hozzá, ennyit Walsh elméletéről tehát. (A boszorkánytábla története ennél azért egy kicsit bonyolultabb és izgalmasabb, de démonokat nem lehet vele idézni, mi is írtunk róla részletesen.)

Nekünk itt, az nlc.-nél természetesen nem tisztünk kimondani a végső szót, miért is tennénk, hiszen annyi mindent nem tudunk még a világról! Maradjunk annyiban, hogy a szerkesztőség nagy részének több-kevesebb köze van a jógához, van, akinek visszatérő cikktéma, van, aki műveli, van, aki tanítja, esetleg egyszerre a hármat, és még soha nem láttunk olyat, hogy bárkinek bármi baja származott volna belőle, olyat viszont igen, akinek nagyon jót tett. Ha tehát tényleg démonok rejtőzködnek ebben az ártalmatlannak tűnő rituális sportban, akkor nagyon jól csinálják, mert mi ebből nem érzékelünk semmit.

Démonok között (Fotó: Neményi Márton)

Akárhogy is, egy kísérlet kedvéért megpróbáltuk komolyan venni a jógaellenes keresztények érveit, és megnéztük, tetten érhetjük-e valahol a démonokat, amint éppen az ászanák révén próbálnak érvényesülni. Feltúrtuk hát a művészettörténet, majd a kortárs festészet és a popkultúra témába vágó alkotásait, és meglepő eredmény született:

igen, a démonok és a jóga nagyon jól megférnek egymás mellett.

A festővásznon (papiruszon, filmen, poszteren) legalábbis mindenképpen. Annyira, hogy kész jógaoktató kézikönyvet, vagy akár kész jógás programot lehetne összeállítani ebből a démonos-sátános tematikából. Az erről szóló mémeket látva úgy tűnik, hogy igény, ahogy mondani szokták, volna rá. Kedves jógaoktatók, nyugodtan lopjátok el tehát az ötletet, mi pedig lássuk azokat a démonokat!

A Támadó Majom Ászana – ókori india

A jóga mint gonosz erő elméletet kicsit gyengíti, hogy a tipikus jógapozícióban, támadásra készen álló majmok itt éppenséggel a jó arcok, akik a medvékkel együtt (igen, azok medvék) beálltak Ráma seregeibe a démonok ellen. Mindenesetre ott a jóga, félreérthetetlenül.

Illusztráció a Rámajana egyik 19. századi kiadásából

A Felfelé néző kutya – Bosch

Mint az köztudott, az imádni valóan bomlott elméjű Hieronymus Bosch imádta jógapozícióba merevedett emberalakokkal teleszórni a festményeit. Nincs ez másképp a Gyönyörök kertje triptichonjának poklot ábrázoló részén sem. Mi a felfelé néző kutya ászanát tartottuk érdemesnek kiemelni, igaz, a póz nem tökéletes, de hát ez van, ha az embernek nemcsak jógáznia kell, hanem közben tekernie is a szerencsétlen bűnösöket összeroppantó szadista gépezetet. 

Gyönyörök kertje (1490)

Evezés

Kutatásaink alapján kimondhatjuk, hogy alig született középkori festmény, amelyen ne lett volna jóga. Itt éppen Lincolni (vagy Avaloni) Szent Hugó hajt végre ördögűzést egy szerencsétlen áldozaton, akit a barátai próbálnak kimozgatni a klasszikus evezésből (ez egy gerincbántalmakra is jó Szárva Hita Ászana), miután a felelőtlen jógázás következtében megszállta egy démon. 

Gherardo Starnina festménye (1404-07)

Kar- és kézgyakorlatok

Goya – yoga, azaz jóga. Véletlen?! Nem hinném! Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy az eretnek témákhoz előszeretettel nyúló Goya telepakolta a festményeit jógás utalásokkal. A Boszorkányszombat (El Aqueralle) című klasszikusnál egyértelműbb jógaábrázolást azonban keresve sem találnánk: a banyák által megidézett kecskedémon egy alapszintű, ülő kéz- és lábgyakorlatot mutat be éppen, elhivatott jógásként elmélyülve, ügyet sem vetve a neki felkínált gyermekáldozatokra. Ez egy viszonylag egyszerű gyakorlat, a legtöbb jógaoktató bemelegítésként használja, itt is erről lehet szó. 

El Aquelarre (1798)

Nyolcadik szintű ászanák

Hiába, a legjobb jógapózokért mégiscsak a pokolba kell alászállnunk. Ez itt egy (nem véletlenül) asszisztált pozitúra, a pontos típusa meghatározhatatlan, valószínűleg helyi sajátosságról lesz szó. Ránézésre is látszik, hogy nagyon nehéz, alighanem hetedik vagy nyolcadik szintű ászanáról van szó, nem csoda, hogy a fiatalember csak segítséggel képes elérni, és még így sem az igazi. A háttérben álló Dante és Vergilius is alig tudják megfejteni. Jellemző, hogy a démon mellettük unottan terpeszkedik, oda sem néz, neki ez már a kisujjában van.

William-Adolphe Bouguereau: Dante és Vergilius (1850)

A Pazuzu-kerék

Ideje rátérnünk a popkultúrára, ahol csak úgy hemzsegnek a gonosz jógaábrázolások. A leghíresebb talán Az ördögűzőben ábrázolt kerék ászana (csakrászana), amely különösen nehéz, és nagy gyakorlatot igényel. Hát még, ha nemcsak simán kitartja az illető (esetünkben egy kislányt megszálló démon, Pazuzu), hanem el is indul vele, például egy lépcsőn. Pazuzu egyébként sokféle ászanát bemutat William Friedkin méltán híres jóga-oktatófilmjében, érdemes tanulni belőle!

 

Az ördögűző (1974)

Térdfelhúzás fejhez

Szintén a hetvenes évek közepén jelent meg H. R. Giger svájci festő formabontó, tabudöntögető és végtelenül nyomasztó képzőművészeti albuma, a Necronomicon. Volt benne minden, ami szem-szájnak ingere: biomechanikus szörnyek, szex, démonok, túl- és alvilági utalások… és persze jóga, minden mennyiségben. Nézzétek azt a két tökéletesen kivitelezett pávanamuktászanát! Fun fact: Giger képei alapján tervezték meg az Alien szörnyét, Giger pedig csatlakozott is a stábhoz.

Necronomicon (1975)

Alternatív csípőlazítás

Tudjuk jól, hogy a kilencvenes évek elejének számítógépes játékainak illusztrációi, hogy is mondjuk, nem az anatómiai pontosságukról híresek, de a híres Doom borítója túlmegy minden határon. Értjük, hogy a háttérben látható démonvadász-szuperkatona (vagy akárkik is ezek, a fejlesztők nem foglalkoztak különösebben a játék háttérsztorijával) alighanem az utthita haszta pádángusthászana egyik fázisát gyakorolná éppen, de hát azt nem lehet így, behajlított lábbal! Nézni is rossz. 

Don Ivan Punchatz: Doom (1993)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.