Ahogyan a közelmúltban elhunyt, legendás pszichológus, Dr. Vekerdy Tamás fogalmazott: „A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.”
Ez lenne az énidő szerepe, hogy a folyamatosan készenlétben álló, gondoskodó, a gyermekével aktívan foglalkozó szülő egy kis időre anélkül foglalkozzon önmagával, hogy közben bűntudata lenne azért, mert elhanyagolja a gyerekét. Az ilyen, saját magunkra fordítható idő sok mindenre gyógyír lehet a türelmetlenségtől és az ingerlékenységtől kezdve az elbizonytalanodáson és a kétségbeesésen át akár a párkapcsolati válságok enyhítéséig – a legtöbb, az édesanyáknak szóló tanács valamilyen formában kiemeli ennek a jelentőségét.
De pontosan mennyi énidőre lenne szükségünk?
És mennyit kapunk? És ha már saját magunk rendelkezünk az időnkkel, mire fordítjuk? Ennek egy kérdőívvel jártunk utána. A kitöltésben olyan, kisgyermeket nevelő édesanyák vettek részt, akik jelenleg párkapcsolatban élnek, és még nem tértek vissza a munkába, ezért összehasonlítható az élethelyzetük. A négy különböző Facebook-csoportban publikált kérdőívre összesen 334 válasz érkezett. A válaszadók közel 70 százaléka a 26-35 éves korosztályból került ki, és mintegy háromnegyedük az első gyermekükkel van éppen otthon. A legfiatalabb baba néhány hetes, a legidősebb négyéves volt.
Az énidő fogalma rendkívül képlékeny, és sokan kellő rugalmassággal és kreativitással a gyermekükkel töltött idő egy részét is képesek saját magukra fordított idővé alakítani (ilyen lehet például a szoptatás, altatás ideje alatti olvasás, vagy a babás edzés, a babás jóga, a Maminbaba, de akár a játszótéri barátnőzés is).
A kérdőívben viszont arra kértem a válaszadókat, hogy csak azt az időt számolják ide, amit bármiféle korlátozás nélkül, saját maguknak tudnak beosztani, miközben nem kell figyelniük a gyermekükre.
Praktikus okokból csak a nappali, azaz a gyermekek éjjeli alvásideje előtti énidővel foglalkoztunk – az éjszakai énidő vizsgálata torz eredményeket adna, mert sokan ezt miidőnek (azaz a partnerükkel töltött közös felnőtt időnek) használják, mások viszont szívesebben töltekeznek ilyenkor egyedül.
Mennyi az annyi?
A kérdőívet kitöltők túlnyomó többsége (55,1 százalék) úgy gondolja, hogy napi két óra énidőre lenne szüksége, további 31,1 százalék napi egy órával is elégedett lenne. Mindössze öten vallották azt, hogy semennyi énidőre nincs igényük, a válaszadók 12,3 százaléka viszont legalább napi három óra énidőt igényelne. Általánosságban elmondható, hogy ezekből a vágyakból nagyon kevés teljesül.
Egy-egy átlagos hétköznapon az édesanyák 46,1, hétvégenként pedig 27,2 százalékának semennyi pihenőideje nincs a gyerekek esti alvása előtt.
Hétköznaponként a válaszoló édesanyák közel 40 százaléka egy óra énidőhöz jut hozzá, 13,2 százalékuk két órát nyer, és mindössze másfél százalékuknak áll három vagy több órányi saját idő a rendelkezésére. Hétvégenként – mivel a legtöbb családban a partner ilyenkor nem dolgozik – valamivel jobb a helyzet. A válaszadók közel 60 százalékának jut egy-két óra énidő, 11 százalékuknak pedig három-négy órányi vagy több pihenésre is lehetősége van.
A magyar anyáknak szinte semennyi pihenőidejük nincs a gyerekek esti alvása előtt (Fotó: iStock)
Az énidő mennyiségét egy hétre lebontva az látszik, hogy a válaszadó anyák 14,7 százalékának egész héten egyáltalán semennyi nappali énidő nem áll a rendelkezésére. Közel negyedük egy hét alatt mindössze egy-két óra beosztásáról dönthet, ötödük (19,5 százalék) három-négy órát pihenhet, 13,8 százalékuk pedig öt-hat óra kimenőt kap. Összesen mindössze a válaszadók negyede pihenhet hetente hét óránál, azaz átlagosan napi egy óránál többet.
A kérdőívet kitöltő édesanyák saját bevallásuk szerint egy-egy hétköznapon átlagosan 43 percnyi szabadon használható énidővel rendelkeznek, hétvégén pedig ennek a duplája, mintegy 86 perc szabadidő jut ki nekik, egy hét alatt pedig átlagosan 229 percük van saját magukra: ez közel négy órát jelent.
A számadatok azt is megmutatják, hogy az idő előrehaladása és a gyermek cseperedése nem garancia arra, hogy az édesanyának több énidő áll majd a rendelkezésére.
A válaszok szerint a legfiatalabb gyermek életkora és az énidő mennyisége között semmilyen kapcsolat nincs. A válaszok tükrében az sem állja meg a helyét, hogy a több gyermek automatikusan nagyobb terhelést jelent az édesanya számára, sőt: míg az egygyermekes anyák átlagosan napi 42 perc énidővel gazdálkodhatnak, addig a mintában szereplő többgyermekes édesanyáknak ennek közel a duplája, átlagosan napi 73 perc áll a rendelkezésükre.
Az énidő tartalma
Mire fordítják az édesanyák ezt az időt? Hétköznap és hétvégén is toronymagasan vezet egy olyan tevékenység, amely legtöbbünknél nem szigorúan az öngondoskodáshoz és a mentális egészség fenntartásához kapcsolódik – viszont az anyák úgy ítélik meg, hogy mégis muszáj megcsinálni: főzés, takarítás, bármilyen házimunka.
A válaszadók több mint kétharmada végzi el a ház körüli teendőket a szabadidejében, amikor valaki más vigyáz a gyermekére.
A második leggyakoribb tevékenység a kultúrafogyasztás: olvasás vagy filmnézés, hétköznap és hétvégén egyaránt 44 százalék, amelyet nagyjából azonos mennyiségű válaszadóval követ az alvás és a vásárlás. A válaszolók mintegy negyede tölti az énidejét hétköznap szépségmegőrző szolgáltatásokkal: kozmetikába, manikűrre, fodrászatba járnak – a szalonok nyitvatartási idejének fényében ez értelemszerűen jócskán lecsökken hétvégenként (kilenc százalék), amikor viszont helyette megnő a barátokkal töltött idő mennyisége (tízről 16 százalékra). A kérdőívet kitöltő édesanyák ötöde hétköznap és hétvégenként is forró fürdővel vagy masszázzsal kapcsolódik ki, 10-15 százalékuk pedig edzéssel, jógával, illetve tanulással vagy munkával – azaz szellemileg és/vagy testileg aktív pihenéssel – tölti az énidejét.
Az édesanyák énideje alatt a gyerek(ek)ről sokszor a partner gondoskodik, illetve 39 százalékban valamelyik nagyszülő vagy egyéb rokon jelenléte teszi lehetővé az édesanya pihenését. Fizetett segítséget mindössze a válaszadók három százaléka vett igénybe. A válaszokból az is kitűnik, hogy az anyák énidejének jelentős része nem mások segítségével, hanem a gyermekük alvóidejében valósul meg: több mint harmaduk (37 százalék) kizárólag ilyenkor jut szabadidőhöz, és átlagosan a saját magukra fordított idejük 74,5 százaléka esik a gyermekük alvóidejére.
Az apa szerepe
A kérdőív kitért arra is, hogy az anyák megítélése szerint a partnerük mennyi énidővel rendelkezik – legtöbbször jóval többel, mint az anya. Míg az anyák háromnegyedének hétköznaponként egyáltalán nincsen saját ideje, addig az apák mindössze 12,9 százalékát látta párjuk hasonlóképpen, miközben több mint harmaduknak hétköznaponként három óra vagy több, hétvégenként pedig négy óra vagy még annál is több szabad pihenőidő jutott.
Naponta átlagosan 43 perc énidő jut egy anyukának (Fotó: iStock)
Míg az anyák hétköznaponként átlagosan napi 43, hétvégenként pedig átlagosan napi 86 perccel rendelkezhettek, addig a partnerük hétköznaponként átlagosan közel két órát (110 perc), hétvégenként pedig két és fél órát (151 perc) oszthat be saját belátása szerint. A különbséget a válaszadók is érzékelték: 43,2 százalékuk egyáltalán nem, vagy inkább nem ért egyet azzal az állítással, hogy a partnerükkel egyenlően osztoznak a terheken (31 százalékuk inkább vagy teljes mértékben egyetért vele, közel negyedük pedig bizonytalan).
Az aránytalanság ellenére azonban a válaszadó anyák 60 százaléka teljes mértékben vagy inkább egyetértett azzal az állítással, hogy a partnerük minden tőle telhetőt megtesz, hogy kivegye a részét az otthoni feladatokból is.
„Több segítségre lenne szükségem”
Összességében tehát nem ideális az összkép. Annak ellenére, hogy az apák igyekeznek, és az anyák ezt értékelik is, még mindig nem jut elegendő énidő a kisgyermeket nevelő édesanyáknak: naponta átlagosan 43 perc, amelynek legalább egy részét az anyák többsége takarításra fordítja. Míg túlnyomó részük egyetért azzal, hogy kipihenten türelmesebbek tud(ná)nak lenni a gyermekükkel és a környezetükkel, a válaszadók közül mindössze 15 fő érzi úgy, hogy megfelelően ki tudja pihenni magát.
A párkapcsolatban élő anyák több mint fele részben vagy teljesen egyetért azzal az állítással, hogy több segítségre lenne szüksége, 60 százalékuk pedig sokszor érzi úgy, hogy egyedül marad a feladatokkal. Lehet persze azt mondani, hogy ez ilyen, a gyerekvállalás erről szól, de a minta azt is mutatja, hogy nem kell feltétlenül így lennie: a fizetett segítség vagy a család, az édesapa (még) nagyobb szerepvállalása sokat csökkenthetne az anyák terhein.
