„Csak a testemet átjáró forróságra emlékszem, meg a földöntúli hangokra” – a most 38 éves Eduardo Garcia ennyire emlékszik a balesetből, ami az egész életét megváltoztatta. Az amerikai Today hírmagazinnak mesélte el, ahogy a baleset 2011-ben, egy túra során történt. „Rátaláltam valamire, ami úgy nézett ki, mint egy nagy fémdobozban egy halott medvebocs. Elővettem a vadászkésem, hogy jobban megnézzem mi az, és ahogy hozzáértem megrázott az áram.”
Kép forrása: Today
Mint később kiderült, Eduardót 24.000 Volt rázta meg, amitől az ígéretes szakács azonnal elveszítette az eszméletét. Azt mondja, mikor végre magához tért, az eget és a felhőket látta. „A hátamon feküdtem, és úgy éreztem, nem tudok megmozdulni. Tudtam, hogy haldoklom, és hogy segítségre van szükségem, ezért folyamatosan azt mondogattam magamnak, hogy fel kell állnom. Nagy nehezen végül sikerült elindulnom, és segítséget kapnom – az utolsó pillanatban.”
Eduardo hónapokig lábadozott: 48 nap alatt 18-szor műtötték, többek között eltávolították a bal kezét, amiben a baleset pillanatában a vadászkést tartotta. „Mindent, de tényleg mindent újra kellett tanulnom” – mondja, majd hozzáteszi, az első dolog, amit el kellett engednie a baleset előtti életéből, a perfekcionizmusa volt.
Kép forrása: Today
„Rá kellett jönnöm, hogy sokszor már a tény, hogy egyáltalán megpróbálok valamit, erőn fölüli teljesítmény” – mondta a lapnak, majd bevallotta, felépülésében rengeteget segített neki a főzés, még úgy is, hogy ezen a területen is újra kellett tanulnia a legtöbb dolgot. A szakács most egy Montana Mex nevű mikrovállalkozást vezet, ami szószokat, olajokat és fűszereket állít elő. „Legyen bármilyen furcsa is, a felépülésem során az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy visszataláljak azokhoz a dolgokhoz, amik régen a kikapcsolódást jelentették számomra. Így például a túrázáshoz.” Szerencsére hamar túltette magát a félelmein – mint mondja –, és ma már újra úgy járja a vadont, mint a balesete előtt.
„Hála a balesetemnek, ma már teljesen máshogy látom az életemet: többek között a saját bőrömön tanultam meg, mennyire törékeny, épp ezért igyekszem megbecsülni minden napot, és úgy élni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle. Ezzel együtt nem tehetek róla, sokat töprengek a jövőn is” – árulja el a férfi, aki tavaly megnősült, és már alig várja, hogy apa lehessen.
