A 9 éves Csongort hat éve diagnosztizálták autizmussal: noha nem beszél, édesanyja, Z. Kis Adrienn elmondása szerint ugyanúgy szeret, mosolyog és rosszalkodik, mint a többi gyerek. Az édesanya nemrég könyvet írt mindennapjaikból, hogy ezzel is felhívja a figyelmet: van élet a diagnózis után.
„Kezdetben csak magamnak írtam a történeteinket, főleg terápiás céllal, aztán az ismerőseim meggyőztek, hogy ez másokat is érdekelhet” – mesélte a Vasárnapi Blikknek Adrienn, aki elárulta, Csongor egyéves volt, mikor feltűnt neki, hogy egyáltalán nem kommunikál vele.
Az édesanya a lapnak beszámolt arról is, hogy hiába vitték ezután orvoshoz a kisfiút. „Azt mondták, ennyi idősen nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy autizmusról van-e szó, megkésett fejlődésnek minősítették a tüneteit.”
Adrienn szerint Csongor képes beszélni, csak nem érti, miért lenne ez szükséges. „Akik nem érintettek a témában, néha furcsán néznek ránk, van, hogy megszólják, vagy kinevetik a fiamat” – mondja Z. Kis Adrienn, aki A szeretethez nem kellenek szavak című könyvével azt szeretné megértetni a nagyközönséggel, hogy az autisták is ugyanolyanok, mint bárki más.
