Nem csoda, ha a szülők között nagy port kavarnak a fentihez hasonló kérdések, amikre felesleges egybehangzó válaszokat várni: van, aki szerint hőemelkedéssel még gond nélkül vihető közösségbe egy kisgyerek, más viszont már akkor beteget jelent az oviban, ha kettőt köhög a gyereke. A kisfiam óvodájában tavaly nagy közfelháborodást váltott ki az az anya, aki a kötőhártya-gyulladással otthon tartott gyerekét elvitte a karácsonyi ovis színházba, mert nem akarta veszni hagyni az előre befizetett – 800 Ft körüli – színházjegyet. A kisfiú nem élvezte különösebben az előadást, mert az összeragadt szemén keresztül vajmi keveset látott belőle, de az anyja boldog volt, hogy ott lehetett, amiatt pedig egy percig sem aggódott, hogy másnak esetleg átpasszolhatják a meglehetősen kellemetlen szembetegséget két nappal karácsony előtt.
Az idei év (eddigi) rekordere az a szülinapi zsúr, aminek a végén többször is hányt az ünnepelt – ekkor hasított belénk, ott levő anyákba, hogy a kislány nem az ünnepi előkészületek miatt hagyta ki előző nap az ovit, hanem azért, mert nem maradt meg benne semmi. De a különtermet már lefoglalták, a tortát és a szendvicseket megrendelték, így az fel sem merült a szülőkben, hogy betegség miatt lefújják a bulit, amiről jó páran az utált „hányós vírussal” együtt tértek haza.
Képünk illusztráció! (Fotó: iStock)
A szükség nagy úr
Az, hogy egy gyerek mikor számít betegnek, és mikor egészségesnek, Dr. Lengyel Boglárka gyermekorvos szerint is örök téma a közösségbe járó kicsik szülei és a velük foglalkozó pedagógusok körében. „A probléma sajnos egyáltalán nem új keletű, 25 évvel ezelőtt is sokszor előfordult, hogy orrfolyós, náthás gyerekeket vittek bölcsődébe, óvodába, iskolába, így a kórokozók gond nélkül szétszóródhattak az egész csoportban” – kezdi a szakértő, aki sajnos gyakran találkozik olyan szülőkkel is, akik nem felelőtlenségből, hanem kényszerből viszik közösségbe a betegeskedő gyerekeket.
A rendelőben sokszor hallom a szülőktől, hogy muszáj dolgozniuk, hiába szeretnék, egyszerűen nem tudják megoldani, hogy a kicsi otthon maradjon.
A munkahelyükön ugyanis nem nézik jó szemmel a hiányzást vagy a családot hozná nehéz helyzetbe, ha az otthon töltött idő miatt csökkenne a szülő keresete” – mondja a doktornő, akinek minden alkalommal szívfájdító ezt hallani.
Márpedig az ősztől tavaszig tartó időszakban a gyerekek gyakran összeszedhetnek olyan nyavalyákat, amik nem múlnak el 1-2 nap alatt. „Egy antibiotikus kezelés általában hét napig tart, a gyerekek azonban már annak megkezdése előtt betegeskednek. Ha figyelembe vesszük, hogy a kúra után is tanácsos még egy-két napig otthon maradni a kicsivel, láthatjuk, hogy egy betegség akár tíz nap kiesést is jelenthet a szülőnek a munkából. Az, hogy az antibiotikum beszedését követő napon ne menjen azonnal közösségbe a gyerek, azért fontos, mert a kezelés vége nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kicsi meggyógyult, a szervezetének szüksége lehet még pár napra, hogy megerősödjön” – részletezi Dr. Lengyel Boglárka, akivel gyakran próbálnak „alkudozni” a szülők. Ezt azonban szinte sosem azért teszik, mert szívük szerint nem maradnának otthon a gyerekükkel, hanem azért, mert a szükség nagy úr.
Ha tél, akkor nátha
A doktornő saját páciensei körében nem nagyon találkozott még olyan anyukával vagy apukával, aki nem szerette volna otthon megvárni, hogy a gyereke teljesen meggyógyuljon, ha a körülményei ezt lehetővé tették. „A szülők jelentős többsége tudja, hogy milyen rossz betegen dolgozni menni, ezért a gyerekétől sem várja azt, hogy aktívan részt vegyen az óvodai vagy iskolai foglalkozásokon, ha nincs jól. Manapság azonban sok esetben a felnőttek sem tehetik meg, hogy távol maradjanak a munkahelyüktől, ha betegek, ez a határeltolódás pedig a gyerekeket is érinti” – vázolja az aktuális helyzetet a gyermekorvos, akitől gyakran megkérdezik azt is, hogy egy kis orrfolyással vagy köhécseléssel lehet-e közösségbe vinni az ovisokat.
„A téli időszakban nem nagyon fordul elő, hogy egy gyerek teljesen tünetmentes, amivel nincs semmi gond, az ugyanis a szervezet védekezőrendszerének természetes reakciója a környezeti hatásokra. Gyerekkorban egyébként is fontos, hogy a szervezet találkozzon a különböző kórokozókkal, hiszen csak így dolgozhatja ki azokat az ellenanyagokat, amik a későbbiekben nagyobb védettséget nyújtanak a fertőzésekkel szemben.
A nagyobb baj az, hogy a közösségbe járó kicsit náthás gyereknek a legtöbb helyen nem segítenek orrot fújni, ami miatt váladékpangás alakul ki, ideális táptalajt képezve a levegőben keringő baktériumoknak.
Sajnos arra sincsenek tekintettel, ha a gyerek nincs túl jó formában, és egy porcikája sem kívánja az udvari játékot – nagy valószínűséggel akkor is fel fogják öltöztetni, és a többiekkel együtt kitessékelik a kertbe. Az így kialakuló betegségeknek aztán legtöbbször mégiscsak láz és hiányzás lesz a vége” – mondja a doktornő.
Ha meglátogat a hányós vírus
A nátha mellett a hányós-hasmenéses vírus is gyakori vendég a gyerekek között, akiktől aztán a felnőttek is könnyen elkaphatják a kellemetlen panaszokkal járó betegséget. A doktornő szerint ennél a betegségnél is fontos, hogy a kicsik csak akkor térjenek vissza a közösségbe, ha már teljesen jól vannak: „A hasmenés általában a hányás után szokott jelentkezni, amivel szintén nagyon sok társát megfertőzheti a beteg gyerek a csoportban.
Sok óvodában sajnos magukra hagyják a gyerekeket a fenéktörléssel és a kézmosással, ami miatt a vírusok villámgyorsan átterjedhetnek a játékokra, a kilincsekre és a közös használati tárgyakra.
A gyerekeket egy ilyen betegség során csak akkor lenne szabad újra közösségbe vinni, ha már rendes székletet ürítenek és lehet őket rendesen etetni.
Ez nemcsak azért fontos, hogy ne fertőzze meg a kórokozókkal a többieket, hanem azért is, mert egy ilyen betegséget követően diétázni kellene, a közétkeztetésben kínált fogások azonban ettől meglehetősen távol állnak. „Egy gyomor-bélhurutból gyógyulófélben lévő gyereknek nem lenne szabad ugyanazt ennie, mint annak a gyereknek, aki teljesen jól van. Amúgy sem tartom szerencsésnek, hogy a kicsiknek forralt tejet, vajkrémet, margarint és vágóhídi törmelékből készült felvágottakat kínálnak reggelire, lábadozás esetén pedig főleg nem ilyeneket kellene enniük és inniuk” – hangsúlyozza Dr. Lengyel Boglárka, aki szerint a hazai gyermekétkeztetés igencsak megérett a változásra.
Nem azért küldik haza, hogy kevesebben legyenek
Bodó Virág Anna több óvodában is dolgozott korábban, mielőtt megnyitotta saját bölcsődéjét, ahova hat hónapos és négyéves gyerekek is járnak. Ahogy a legtöbb helyen, sajnos náluk is előfordul, hogy a szülők betegen viszik be a gyerekeket. Virág az előző évek tapasztalatából kiindulva úgy látja, hogy az óvodákba gyakrabban viszik betegen a gyerekeket, mint a bölcsődékbe, valószínűleg azért, mert amikor a gyerek már nagyobbacska, mindkét szülő munkába áll. „Annak, hogy a kicsiket betegen is behozzák, több oka van: sajnos nem mindegyik munkahelyen nézik jó szemmel, ha egy anya otthon marad a beteg gyerekével, a nagyszülők sokszor messze élnek, beugrós, beteg gyermeket vállaló bébiszittert pedig nehéz találni” – sorolja az indokokat Virág.
Sok szülő úgy viszi közösségbe a gyerekét, hogy bár nem lázas, szemmel láthatóan elesett: „Ilyenkor abban bíznak, hogy később a kicsi jobban lesz, ezt azonban hiába remélik.
Volt példa arra is, hogy lázasan, de begyógyszerezve hozták a gyereket, így mi csak akkor vettük észre, hogy baj van, amikor elmúlt az orvosság hatása – a szülő pedig nyert ezzel pár órát.
Ilyenkor természetesen értesítjük a szülőt, hogy jöjjön a gyermekért, erre azonban nem egyformán reagálnak az anyák vagy apák.” Nem mindenki hagy ott csapot-papot, hogy mielőbb haza (vagy orvoshoz) tudja vinni a gyerekét – van, aki azt feleli, hogy „amúgy is mindjárt jönne, hamarabb pedig nem tud”, mások üzleti útra hivatkozva a bébiszitterhez irányítják az óvónőket, ők azonban vagy ráérnek, vagy nem. „Ezek természetesen a szélsőséges esetek – hangsúlyozza Virág –, szerencsére a szülők többsége igyekszik tiszteletben tartani, ha megkérjük, hogy jöjjön a gyermekért vagy ne hozza betegen.”
Virág az egyik ovisával, Sacival, aki sosem megy betegen közösségbe
Ennek ellenére történt már olyan is, hogy egy kicsi belázasodott, és amikor a szülő érte ment, közölte, hogy ő nem lát rajta semmi rendkívülit, nem is érti, miért kellett őt a nap közepén ezért idehívni. Tavaly pedig az is megesett, hogy valaki a lázcsillapító gyógyszerrel együtt akarta beküldeni a gyereket a csoportszobába, és arra kérte a gondozónőt, hogy adják be neki. „Ezek mindig nehéz helyzeteket okoznak, a gyermek hazaküldése esetén pedig gyakori a sértődés.
Mivel a mi bölcsink nemzetközi, azt is gyakran tapasztaljuk, hogy a különböző kultúrákban eltérő vélemény alakult ki arról, mikortól számít a gyermek lázasnak.
Úgy vettem észre, hogy külföldön – a szülők elmondása alapján legalábbis – ezt az intézmények is lazábban kezelik. Néhány alkalommal ez is okozott már számunkra nehézséget” – folytatja Virág, akinek a nagyobb gyerekek olykor maguktól is elmesélik vagy eljátsszák, hogy indulás előtt gyógyszert vettek be otthon.
„Betegség után a gyermek csak orvosi igazolással jöhet újra közösségbe, amit sok szülő nehezményez, mondván, miért nem bízunk az ő ítélőképességükben. Érdekes felvetés ilyenkor még az is, hogy nem szeretnék a gyereket orvoshoz vinni, mert a váróban esetleg elkap valami mást is a többi gyermektől.” Szabály ide vagy oda, így is megesett, hogy egy szülő – cseppet sem alaptalanul – szóvá tette, ha egy másik gyereknek folyt az orra: „Van, aki az átlátszó orrfolyást még nem tartja vészesnek, míg más már azzal is otthon tartja a gyermekét. Ezzel kapcsolatban nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, és a szülőket is abba az irányba terelgetni” – részletezi Virág.
Fontos az is, hogy a szülő és a pedagógus között meglegyen a bizalom: a szülőnek tudnia kell, hogy nem azért hívjuk fel, mert eggyel kevesebb gyermeket szeretnénk ellátni, hanem azért, mert mi is aggódunk a gyermekéért.
Szeretjük és óvjuk a hozzánk járó gyerekeket, ezért azt szeretnénk, ha mielőbb egészséges lenne és újra mosolyogva játszhatna a többiekkel. A játékokat, az ágyneműt és az egyéb textíliákat rendszeresen mossuk, a gyermekek nem alszanak egymás ágyában – ugyanakkor életkori sajátosság, hogy mindent a szájukba vesznek, és ha előzőleg valamelyik játékot egy beteg gyermek vette a kezébe vagy a szájába, akkor a másik könnyen megfertőződhet, ez sajnos elkerülhetetlen” – teszi hozzá végezetül az intézményvezető.
Bence és Emma, akik sokat betegeskedtek, mikor közösségbe kerültek
A szülőin is mindig téma
Németh Adriennek két kicsi gyereke van, Bence középső csoportba jár, Emma pedig bölcsődés. Sajnos náluk is gyakori jelenség, hogy a gyerekeket betegen viszik közösségbe, ahogy Adri mondja, nem lát bele az ovi és a bölcsi mindennapjaiba, mert ha a gyerekek megbetegszenek, mindig orvoshoz mennek és addig maradnak otthon, amíg teljesen meggyógyulnak, ilyenkor pedig nincs hírük arról, mi újság a többiekkel. „Bencéék 25-en vannak egy csoportban, túl sokan. A kislányom, Emma csak két hónapja jár bölcsibe, náluk eddig még nem tapasztaltunk olyat, hogy fertőző betegséggel hoztak volna valakit. Ő egyébként a létszám szempontjából is szerencsésebb, csak hatan vannak, mert mini bölcsibe jár” – meséli Adri, aki az ovis szülői értekezleten is rendszeresen hall erről a problémáról.
Az óvónők minden szülőin megkérik az anyukákat – persze úgy, hogy neveket nem említenek –, hogy betegen ne hozzák be a kicsiket, hiszen ez nem jó senkinek: sem a betegséggel küzdő gyereknek, sem a csoporttársainak.
Az ovis csoportnak egyébként a Facebookon is van egy oldala, ahol szintén szóba került már a dolog, nyilván azért, mert ilyen esetek gyakran előfordulnak. Bence tavaly rengetegszer volt beteg, akadt olyan hónap, amikor csak két-három napot tudott oviba menni, mostanra talán jobb lett a helyzet, bár még csak a negyedik hónapot kezdtük. Emmának is kijutott a betegségekből, tavaly sok mindent elkapott, úgy tűnik, most már ő is kicsit ellenállóbb” – mondja az anyuka, aki most is táppénzen van a gyerekekkel. Ebből a szempontból Adri nagyon szerencsésnek érezheti magát, mert a munkahelyén nagyon megértőek és toleránsak, nem szokott gondot okozni, ha a kicsik összeszednek valamit. „Ha betegek a gyerekek, édesanyám is tud rájuk vigyázni, de az igazság az, hogy amikor nincsenek jól, nem szívesen hagyom őket másra, már csak azért sem, mert olyankor mindketten anyásabbak is.”
