Életmód

Az órám tanított meg inni és levegőt venni – teszteltük a legújabb Apple Watch-ot

Szigorúan nem tudományos teszt, inkább egy kaland az okosórák világágában, egy gyakorló háziasszonytól.

Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok technikai guru és nehezen barátkozom meg új kütyükkel. Én a tipikus digitális bevándorlók közé tartozom, hozzászoktam hogy az éltemet okostelefonok és okos használati cikkek uralják, de nem igazán lettem fanatikus rajongója egyiknek sem. Örök vita ez családon belül, ugyanis a család férfitagjai imádják a távirányítóról, telefonról, óráról vezérelhető kütyüket. Nekem még a lázmérőm sem digitális. Azt viszont tudom, hogyha rájövök arra, hogy mitől tudom megszeretni például az okosórát, akkor sokban megkönnyítheti az életemet. Speciális körülmények között teszteltem az Apple Watch Series 5 új, már hálózathoz is csatlakoztatható darabját, a kijárási korlátozások közepén, egészen pontosan a home office 6. hetében.

Fotó: nlc

Fotó: nlc

1.      nap

Barátkozunk, nézem a dobozt, ismerem az Apple termékek kicsomagolása körüli felhajtást és megértem, pontosan tudom, hogyha az órával nem is leszünk cimborák, a kibontás tuti örömforrás lesz. Kicsit félek az egésztől, ugyanis elhatároztam, hogy szakavatott segítség nélkül teljesen egyedül fogom beüzemelni és összehangolni az órát a telefonnal. Erőt gyűjtök.

Fotó: nlc

Fotó: nlc

2.      nap

Kibontom. Még mindig barátkozunk, rápattintom a szíjat és felteszem tölteni. Egy óra múlva már készen is állok a nagy műveletre. Frissítenem kell hozzá a telefonomon a szoftvert, de minden pofonegyszerűen működik. Nagyjából fél óra alatt el lehet jutni odáig, hogy az óra teljesen mértékben használható, de ekkor még nem a barátom. Csak ott van a kezemen és méri az időt.

Fotó: nlc

Fotó: nlc

3.      nap

Rájövök, hogy erre bizony rá kell szánni 2-3 órát, nem bonyolult feladat, de össze kell hangolódni, a házasságok se működnek a nulladik perctől. Első lépésben rátalálok a különböző arculatokra (nyilván ez az Apple watch felhasználóknak nem új) és rájövök, hogy 10 új órám van, mindig ahhoz választok új skint, amilyen ruha van éppen rajtam. Halkan jegyzem meg, hogy a karantén ellenére igyekszem mindig reggel rendes ruhában a gép mögé ülni. A következő meglepetés a „Breath” app, ami egyetlen dolgot kér tőlem, hogy álljak meg és egy percig figyeljek a légzésemre, kinevetem. Egy percem sincs. Aznap végül kétszer megcsinálom, és tényleg jó. Abban az egy percen semmit sem hallok, legfőképp azt nem, hogy „Annyyaaaaa, hol a lovas Barbie-m?”, „Mi lesz ebédre?”, „A puffasztott rizsben mennyi a szénhidrát?”, „Nem láttad az olvasószemüvegemet?”. Miután rájövök, hogy az óra képes arra tanítani, hogy hogyan álljak meg egy pillanatra gyorsan ráteszek még néhány appot, ami a saját hiányosságaimra hívja fel a figyelmet. Szól, ha nem iszom eleget, ha túl sokat ülök egy helyben (a home office átka). És megjön az áttörés, kezdem kevesebbet piszkálni a telefonomat. Ha valami történik az óra úgyis jelzi. Mindent beállíthatok rajta. És megtalálom a kedvenc funckiómat: a telefonom megcsörgetését, lenémított állapotban is. Napi nettó 45 percet spórol ezzel a telefonom, ugyanis notórius elhagyó vagyok. Látta már a telefonomat a hűtő, a szennyestartó és a villanyóraszekrény is.

Fotó: nlc

Fotó: nlc

4.      nap

Újabb kezet kapok. Mindenkinek ismerős, hogy a lehető legrosszabbkor csörög a telefon. Tartom  a vállammal, keresgélem a headsetemet, kihangosítva kiabálok, hátha hallják, amit beszélek. Főzés közben jövök rá, hogy ezzel az órával már tudok úgy is nokedlit szaggatni, hogy közben telefonálok. Imádom. Anyukámmal hosszan és boldogan cseverészek kertészkedés közben, jól esik minden ilyen apró öröm ezekben a hetekben.

Fotó: nlc

Fotó: nlc

5.      nap

Na jó, mindig is kíváncsi voltam, hogy hány kilométert sétálgatok lakáson belül, mivel már kütyüm is van hozzá megnézem. 3 kilométert teszek meg egy nap, ami végülis nem is annyira rossz. Le is töltök egy appot, amiben kihívásokat kapok, hogy hány lépést kell megtennem egy adott napon vagy héten. Élvezem, mert végre valami leköt és saját magamért is teszek bőven. Ha már sétálok, akkor sportolhatok is. Telefonos applikációkkal szoktam tornázni, ez nem új. Az viszont igen, hogy az órám nézi, a pulzusomat és méri, az elégetett kalóriamennyiséget is. Ráadásul azt is egy mozdulat beállítani, hogy milyen sportot végzek. Mondjuk a mostani helyzetben nem nagy a választék, vagy bent tornázom vagy a közeli erdőben futok a gondolataim elől.

Fotó: nlc

Fotó: nlc

6.      nap

Nagyjából ennyi idő kellett ahhoz, hogy megszokjam, hogy a kezemen van, még tanulom, hogy mit és hogyan tudnék jobban kihasználni, arra például még nem jöttem rá, hogy lehet-e rá recept appot telepíteni, vagy valamilyen bébiőr féleséget, de arra igen, hogy számos ponton megkönnyíti az életemet és tényleg csökkenti a telefonon lógást. Ez ugyanis nálam elég nagy problémát okozott, ha valami történik azt jelzi az órám, nem görgetem unásig az instát és a hírsite-okat, egy hét alatt 2 órával lett kevesebb a screen time-om. Ügyes lány vagy Tánya!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top