A mozgását akadályozó gerincdaganattal élő kisfiú a sportról sem mondott le: fekvőtámaszos edzéseit saját gyakorlatokkal egészíti ki. Mert a Bátor Tábor rutinos táborozói tudják, hogyan nem szabad feladni.
Zétény gerincén négy éve, anyák napján találtak daganatot, azóta hét műtéten van túl. A legutolsót követően éppen azon a hétfőn mehettek volna újra oviba, amikor az – ki tudja, mennyi időre – bezárta kapuit. „Nekünk kicsit hosszabbra sikerült a karantén” – mondja Zsófi, aki egyedül gondoskodik otthon kisfia rehabilitációjáról.
„Nehéz volt nekik elmagyarázni, hogy ez az ő érdekük is. Ők a jelenben élnek, a jelenben kell megoldani, hogy megmaradhassanak gyereknek. Furcsán hangzik, de mióta Attila itthonról dolgozik és kialakítottunk egy új rutint, a családi légkör kiegyensúlyozottabb és határozottan jó hatással van ránk az összezártság.”
„Csak az számít, hogy az ember hogyan éli meg a változásokat” – teszi hozzá Attila. „Én úgy látom, hogy a műtét előtt voltunk a mélyponton, amikor aggódnunk kellett Zétényért, és onnan már csak felfelé visz az út! Most sokat játszunk együtt, rajzolunk, társasozunk, történeteket találunk ki. Akadálypályát építünk, amilyet a Bátor Tábor családi táboraiban is csináltunk: az egymás mellé pakolt székek a tenger, a párna pedig a hajó. Zétény például a lávával nagyon szeret megküzdeni!”
A bezártságra lehetőségként tekintenek: „Esélyt kaptunk, hogy kiszállhassunk a mókuskerékből, hogy visszakerülhessen a fókusz saját magunkra. Zétény javulást mutató eredményei pedig még nagyobb kitartásra ösztönöznek minket, legyen szó bármilyen kihívásról.”
