Nagy nap ez a mai. Miután (mint kiderült, sok-sok sorstársammal egyetemben) idáig semmilyen visszaigazoló mailt nem kaptam a koronavírus-regisztrációmról, így csak tippelni tudtam, mit nem töltöttem ki vagy pipáltam be, végre történt valami: levelet kaptam a Hivatalos Kormányzati Koronavírus-intéző Bizottságtól. Ezek szerint csak átment a kérelmem, hogy előbb-utóbb vevő lennék arra az oltásra, főleg, ha, hogy is mondjam, megbízható helyről jön.
A hírlevél (már ha annak lehet nevezni a három rövid bekezdést) különösebben sokat nem mondott, némi kormányzati píár volt csupán arról, hogy minden a legnagyobb rendben. „Magyarország eddig közel 20 millió adag vakcinát kötött le különböző nemzetközi gyártóknál – közölték. – A közös uniós beszerzést a brüsszeli hatóságok végzik, de a kormány több gyártóval is intenzív tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy többféle oltóanyag álljon rendelkezésre. Jelenleg két gyártó (Pfizer, Moderna) vakcinája rendelkezik hatósági engedéllyel és kezdte meg a vakcinák szállítását az európai országokba, köztük hazánkba. Mindkét vakcinatípus esetében két oltás szükséges a védettséghez.”
A Dél-pesti Centrumkórház egyik dolgozója megkapja a koronavírus elleni oltóanyagot (Fotó: MTI / Balogh Zoltán)
Ezt eddig is tudtuk, az viszont új, hogy „már több mint egymillió magyar állampolgár regisztrált a koronavírus elleni oltásra, ez azt mutatja, hogy sokan szeretnének élni a lehetőséggel”. Viszonyítás kérdése, persze, ahhoz, hogy közösen elérjük az immunitást (vagy bármit), édeskevés az egymillió ember, de ha háromszor annyian oltatnának, mint ahányan regisztráltak, az sem az igazi. Talán éppen ezért kérik, hogy „biztassa regisztrációra családtagjait és ismerőseit is!”.
Ha tehát csak ebből a levélből indulunk ki, hamarosan itt a húszmillió vakcina – és mivel egy embernek két-két oltás kell, pont elég lesz a teljes magyar populációnak.
Azaz hamarosan minden rendbejön és visszakapjuk az életünket, ugye?
Természetesen nem, vagyis nem ilyen egyszerű. Mi mindenesetre összeszedtük a jelenleg rendelkezésre álló adatokat, elemzéseket, tippeket és egy kicsit a saját fantáziánkat is szabadjára engedtük, hogy felvázoljunk nektek egy forgatókönyvszerűséget arról, hogy mégis mi várható idén: mikor jutunk oltáshoz, mikor búcsúzunk el a szigortól, mikor mehetünk étterembe, bulizni, lesznek-e fesztiválok, és hogy mi marad velünk abból az őrületből, amit eddig jobb híján 2020-nak hívtunk. Haladjunk évszakok szerint.
A tél: várakozás
A fent említett húszmillió vakcina nagyon jól hangzik, ám ne feledjük, eddig csak két gyártó kapta meg az engedélyt, a többi (egyelőre nagyjából féltucatnyi) pályázó nagy része még messze van attól, hogy piacra dobhasson bármit is. (Igaz, a Johnson&Johnson vakcinája akár februárban is megérkezhet.) Csak a miheztartás végett: az Unió hivatalosan kétmilliárd adaggal számol. Ahogy telnek a hónapok, egyre több helyről lesznek majd képesek osztani az oltást, azaz ennél csak jobb lesz a helyzet.
Mindenesetre a kincstári optimizmus azt sugallja, hogy
a kormány mindenkit szeretne beoltani, amilyen gyorsan csak lehet.
Hogy mire számíthatunk, azt eddig Vásárhelyi-Kondor Judit közgazdász foglalta össze a legjobban. Az biztos, hogy lakosságarányosan osztja el az Unió a vakcinákat, azaz az – operatív törzsül fogalmazva – oltakozás ütemét tényleg csak akkor pörgethetjük fel, ha Brüsszelt megkerülve Oroszországtól és Kínától rendelünk vakcinát. Utóbbiakról finoman szólva megoszlanak a vélemények.
„A mostani tervek szerint a Pfizer–BioNTech vakcinából 2021. szeptemberéig összesen 200 millió adag érkezik Európába – írja a kutató –, ezzel 100 millió ember oltása oldható meg. Az EU utólag lekötött további 100 milliót ebből a vakcinából, amely remélhetőleg még az év vége előtt meg is érkezik.” Az orosz és kínai vakcinákat Orbán Viktor nagyon-nagyon szeretné már Magyarországon látni, ennek érdekében még enyhén fenyegető hangú, de minimum nyomásgyakorlásként is működő nyilatkozatokat tesz, például ilyeneket:
Ha az egészségügyi hatóságok elvégzik a dolgukat és a kínai vakcinát is tudjuk használni, akkor olyan gyorsan tudunk oldani, hogy talán még jóval nyár előtt is visszakaphatjuk a régi életünket.
Az utolsó nap a kijárási tilalom előtt (Fotó: Neményi Márton)
Azon túl, hogy a régi életünket biztosan nem kapjuk vissza (visszarendeződés nem lesz, inkább átrendeződés egy új életre, fogalmazott az nlc-nek például Geszti Péter találóan), több baj is van ezzel. Például az, hogy az egy orosz és a négy kínai vakcina befejezett klinikai vizsgálatok nélkül került piacra és egy csomó adat titkos. Az eddig érkezett hírek pedig nem túl biztatóak. Például:
- Az egyik kínai gyógyszergyár, a Sinopharm elnöke váratlanul lemondott; tőlük rengeteg vakcinát vennénk.
- Ugyanennek a cégnek az egyik leányvállalata azt mondta, csak 59 éves korig ajánlják a vakcinájukat (amely egyébként fél évre, nyolc hónapra nyújthat védelmet); itthon azonban éppen ezzel szeretnék oltani a 60 évnél idősebbeket.
- Egy brazil kísérlet szerint egy másik kínai vakcina, a Sinovac Biotech-féle csak ötven százalékos hatékonyságú.
A miniszterelnök mindenesetre arra számít, hogy a fenti vakcinákkal beolthatjuk a veszélyeztetett csoportokat, így szép lassan kinyílhat újra az ország. Akárhogy is, télen biztosan nem várható, hogy feloldják a szigort.
A tavasz: lassú nyitás
Elsőként a kijárási tilalmat oldják majd fel, aztán alighanem már kora tavasszal megnyithatnak az éttermek és kocsmák is. Azért vagyunk ilyen optimisták, mert – ahogy ezt többször is elmondták infektológusok, virológusok és az operatív törzs is – a vírus elleni védekezésnek nem az a lényege, hogy senki ne terjeszthesse, hanem az, hogy a veszélyeztetett csoportok (idősek, krónikus betegek) ne kerüljenek hirtelen nagy tömegben kórházba, ezzel eltömítve az eleve határait feszegető egészségügyi rendszert. Ha tehát tudják, hogy úgy terjed, hogy abból már hatalmas robbanás nem lesz, szépen beindíthatják a gazdaságot.
Amire fel kell készülnünk, azok a szigorú szabályok (maszk, távolságtartás, létszámkorlát, kötelező záróra, rendszeres ellenőrzések és így tovább), és persze az, hogy
rengeteg vendéglátóhely képtelen lesz kinyitni,
vagy azért, mert tönkrement, vagy azért, mert feladták a tulajdonosok. A tőkeerős láncok és nagyobb éttermek, kocsmák megúszhatják, illetve azok is, amelyek tulajdonosai képesek voltak több lábon állni, vagy addig is más vállalkozásba fogni. Meg sem próbálunk tippelni, mely helyektől kell elbúcsúznunk és melyek azok, ahova biztosan mehetünk majd, már csak azért sem, mert ők sem tudják: ahogy senkinek, nekik sincsen információjuk arról, meddig tart a (tetsz)halál.
Fotó: Neményi Márton
A tavaszi nyitásba két tényező zavarhat be: ha kiderül, hogy a magyarok nagyobb arányban oltásszkeptikusok, mint amire most számítunk. (Most azt reméljük, hogy viszonylag kevesen vannak, igaz, ők annál hangosabbak, ezen azonban az eddig sem túl következetes kormányzati kommunikáció sokat ronthat.) Jó hír, hogy míg decemberben az ország 15 százaléka gondolta úgy, hogy beoltatja magát, most, hogy többet tudunk az oltóanyagokról, ez az arány sokkal nagyobb. A másik veszélyfaktor, hogy nem tudjuk, mikor és milyen mértékben mutálódik a vírus: jellemző, hogy éppen a Pfizer-féle vakcina engedélyéről szóló hírrel együtt tudtuk meg, hogy Angliából egy sokkal fertőzőképesebb variáns indult meg felénk. Azt nem tudjuk, maga a fertőzés súlyosabb tüneteket produkál-e, azt meg pláne nem, mennyire hatásosak ellene a már forgalomban lévő vakcinák. Ha minden jól megy: nem és nagyon.
A nyár: óvatos utazás és minifesztiválok
Ahogy haladunk előre, egyre kevesebbet tudunk, de két dolog biztos:
- nyárra már viszonylag szabadok lehetünk, és, ha kicsiben is, bepótolhatunk mindent, ami 2020-ban kimaradt;
- az előző pont csak azokra vonatkozik, akik beoltatták magukat.
Ideje tehát, hogy megbarátkozzunk az oltási útlevél fogalmával, illetve a tudattal, hogy senki nem ússza meg, hogy beszerezze. Mármint, aki utazni és bulizni szeretne. Nem tudni, kik és mikor kérik majd, hogy bizonyítsuk: megkaptuk az oltást, lehet, hogy csak a repülőtéren kérik majd, lehet, hogy étteremben, moziban is. Még az is elképzelhető, hogy a jövőben a pincérek és a jegyszedők is egyfajta hatóságként léphetnek fel.
Egészen biztosan lesznek ilyen szabályok, nemcsak Magyarországon, hanem Európában mindenütt, tehát az oltási könyv az útlevél vagy a személyi igazolvány mellett szerintem egy fontos okirat lesz majd a tömeges oltást követő hónapokban. Majdnem biztos, hogy légitársaságok is fognak ilyen szabályokat előírni, Magyarországon és külföldön egyaránt lehetnek ilyen szabályok.
Ezt Gulyás Gergely miniszter mondta egy kormányinfón még karácsony előtt. Úgy tűnik, digitális igazolás lesz, azaz nem kapunk majd külön papírt vagy igazolványt, hanem a már meglévő dokumentumaink alapján kérhetik le online, hogy megkaptuk-e az oltást. A kormány arra hivatkozik, hogy egész Európa ilyesmiben gondolkodik; azt is tudjuk, hogy a Belügyminisztérium már fejleszti a rendszert. Reméljük, sokkal, de sokkal jobb lesz, mint például az elektronikus BKV-jegy, különben az Isten irgalmazzon ennek az országnak. Ha a célországban is beindult az élet és megkaptuk az oltást, alighanem semmi akadálya, hogy repülőre üljünk és karanténmentesen élvezzük a külföldi nyaralást.
A Ritmo Piknik (Fotó: Neményi Márton)
Ennél sokkal bizonytalanabb a másik nyári kötelező program: a fesztiválok sorsa. A Sziget-birodalomban sem tudnak semmit, csak annyit, hogy már rég el kellett volna kezdeniük szervezni, a jegyeket elővételben árulni, a fellépőket lekötni és a nagyobb nevekkel Facebookon dicsekedni, de ezekből természetesen még semmi sem történt meg. Mindenki arra készül, hogy valami lesz; ha nagy fesztiválok nem is, csökkentett üzemmódban megtartják a bulikat. „A sok-sok bizonytalanság ellenére mindenki úgy készül, hogy mindennel készen legyen, ha egyszer úgy adódik, hogy megtarthatóak a bulik – mondta Lobenwein Norbert, a Balaton Sound és sok más fesztivál ötletgazdája és szervezője a minap a Blikknek. – Függetlenül attól, hogy nem tudja senki azt, hogy idén lesznek-e fesztiválok vagy sem, mégis mindenkinek úgy kell készülnie, mintha lenne. Ugyanolyan erőbedobással kell készülni a technikával, a szponzorokkal, a helyszínnel, a programokkal és minden mással, mint eddig.”
Sem a fellépőkről, sem a dátumokról nem lehet tudni semmit, de azt elárulta, hogy a nagy nevek többsége rugalmas és hajlandó elígérkezni úgy is, hogy senki sem látja, mi lesz a helyzet a nyáron. A mi tippünk:
Lesz Sziget, Sound és Volt, csak éppen kicsi, egy-két külföldi névvel, szigorúbb létszámkorláttal, családiasabb hangulatban.
A Covid pusztítását talán éppen ezért az eleve kicsi fesztiválok úszhatják meg, a közepesen nagyoktól (SZIN, EFOTT) az egészen aprókig (Fekete Zaj, Kolorádó), hiszen ők mindig is gyorsabban szervezték át a bulikat, ha kellett. Ami pedig a Szigetet és a többi monstrumot illeti: nem szeretnénk ezoterikus irányba terelni a témát, de talán épp erre a kényszerű újragondolásra és megtisztulásra volt szüksége az utóbbi húsz évben önmagukat kinövő fesztiváloknak.
Az ősz: „jó, hát akkor itt fogunk élni”
Annyira friss 2020 ősze, hogy a 2021-eset semmi értelme megjósolni, csak értelmetlen tippelgetés lenne belőle. Ezek azért valószínűleg velünk maradnak:
- a maszk;
- a korona- vagy más vírus ilyen-olyan variánsa;
- az mRNS-alapú vakcinák, amelyek gyorsan és biztonságosan átalakíthatók és bevethetők, ha valahol valaki megint meg talál enni egy vadállatot nyersen;
- és persze a bizonyosság, hogy sokkal többet bírunk, mint azt gondoltuk.
Ha 2019 végén valaki azt mondta volna, pár hónapon belül nem mehetünk bármikor vásárolni, bezárnak a kedvenc helyeink, maszk nélkül buszra sem szállhatunk és este nyolc után otthon kell maradnunk, kinevettük volna, nem? Ha pedig elhittük volna, mi vár ránk, kétségbeestünk volna, tudván, hogy vége a világnak. Ehhez képest ez mind megtörtént és még mindig itt vagyunk, és úgy tűnik, maradunk is. Ez is valami, nem? Biztos van valami tanulsága is ennek az egésznek; ha rájöttetek, szóljatok!
