„Az orgazmus erejével megváltoztatjuk a világot.” Ez volt Nicole Daedone üzenete, amikor elindította üzleti vállalkozását San Franciscóban a kétezres évek elején. Később pedig úgy nyilatkozott, „Nem hiszem, hogy a nők szabadok lehetnek addig, amíg nem birtokolják teljesen a saját szexualitásukat.” Azt ígérte, aki végigmegy az általa kifejlesztett úton, és helyesen gyakorolja az orgazmus meditációt (OM), eljut az igazi szabadságig, a pozitív szexuális energiák pedig a világ jobbá tételét szolgálják. „A mi kultúránkban a nőket arra nevelték, hogy nyitott érzésekkel, de zárt szexualitással éljenek, a férfiakat pedig arra, hogy nyitott szexualitással és zárt érzésekkel, és ez az egész így ellenállást és szégyent szül”, fogalmazta meg Daedone, akinek a nők elnyomására, meglévő szexuális traumáira vonatkozó kijelentéseivel nehéz vitatkozni. Hogy éppen az általa kijelölt, elsőre ártalmatlannak és gyönyörtelinek tűnő út lenne-e a gyógyír, az már egy másik kérdés.
Az orgazmusmeditációt, a felszabadulás egyik fő eszközét, amely állítólag jógikus alapokon nyugszik, Daedone egy spirituális gyakorlatnak tekintette és tekinti ma is az általa alapított cég, a One Taste: ilyenkor a nő alul meztelen, partnere tizenöt percen keresztül meghatározott módon simogatja a csiklóját, majd a gyakorlat véget ér, és megosztják az érzéseiket (itt látható erről egy videó). A One Taste workshopjain csoportosan „ommoztak” a résztvevők, majd azok, akik önkéntesként elköteleződtek a vállalatnak, minimum naponta háromszor gyakorolták. A One Taste az „ommozáson” és a felszabaduló szexuális energiákon kívül kapcsolódási lehetőséget, figyelmet adott a hozzá fordulóknak és láthatólag a sokakban meglevő spirituális űrt is csillapította, Nicole Daedone, az igazgató pedig a nők számára olyan volt, amilyenné válni szerettek volna: magabiztos, sugárzó, asszertív, érzéki, szabad. A One Taste sokaknak igazi pozitív élményt adott, és csak lassan kerültek napvilágra azok a vélemények, amelyek egy veszélyes kultusznak tartották a vállalkozást, a szervezet vezetőit pedig érzelmi manipulátornak, akik nem hogy felszabadították a dolgozóikat, önkénteseiket, hanem kihasználták és érzelmileg káros helyzetekbe hozták akkor, amikor már teljesen ki voltak szolgáltatva nekik. Ennek járt utána néhány éve a Bloomberg, és ezután nyomozott a BBC 4 legújabb, The Orgasm Cult című podcast sorozatában Nastaran Tavakoli-Far, riporter. Aki meghallgatja az összes epizódot, garantáltan nem felejti el.
Nastaran Tavakoli-Far
A sorozat végigvezet azon az úton, ami egy nőt – de akár férfit is – arra visz, hogy a wellness iparágban keresse saját gyógyulását: azok, akik a hagyományos orvoslásban nem találnak megoldást a problémáikra, vagy egy belső űrt éreznek, alternatív technikákhoz folyamodnak. Ez valós, pozitív eredményekhez is vezethet, a jóga vagy akár a pilates például valószínűleg rengeteg embernek hozott változást az életében. Sajnos viszont előfordul, hogy akik gyógyulást keresnek, egy rossz választással még nagyobb bajba kerülnek. Ez történt a One Taste elkötelezett dolgozóival is, akik az első pozitív, felszabadító ommozós élményeken vagy a feléjük tanúsított őszinte figyelmen fellelkesülve gyorsan regisztráltak újabb és újabb fejlesztő vagy coaching programokra és workshopokra figyelembe sem véve, hogy már szinte az elején adósságba keverték magukat és a hitelkártyájuk mínuszba került. Mit sem törődve ezzel, sokan beköltöztek az úgynevezett „OM-házakba”, ahol közösségben laktak együtt, gyakran napi tíz órában minimális fizetésért a vállalat számára végeztek sales tevékenységet, eközben az idejük minden percét beosztották, állandó online jelenlétet követeltek tőlük, emellett pedig napi minimum háromszor „ommoztak” változó partnerekkel, és elmondásuk szerint arra bátorították őket, hogy minden feszültséget a szexen keresztül vezessenek el. A vállalat tagadja, a nyilatkozók pedig állítják, hogy többször kötelezően kellett lefeküdniük azokkal, akikkel vitájuk volt vagy nem kedvelték egymást, sőt, a fiatal és csinos nőktől és férfiaktól elvárták, hogy azokat a potenciális vevőket, akik sok pénzt terveztek ott hagyni, szexuálisan is kiszolgálják.
Mindezt egy egészen elképesztő érvvel indokolta a vezetőség, amelyet Nicole Daedone hirdetett, miszerint
egy nő, erejének teljes birtokában, bárkivel képes lefeküdni akár kapcsolódás nélkül is, mert az orgazmus ereje mindent átalakít.
A podcast legfélelmetesebb, kilencedik epizódjában egy férfi azt idézi fel, hogy Nicole úgy vélte, nincs olyan, hogy valakit megerőszakolnak és nincs olyan, hogy áldozat. A vezető hangsúlyozta, hogy aki birtokában van a szexuális energiáinak teljes mértékben, az nem megerőszakolható, annak számára az, ami erőszaknak tűnik, csak az orgazmus egy formája. És „a dolgok nem történnek csak úgy maguktól, a külső körülményeket nem lehet hibáztatni valami megtörténtéért”.
Mindez talán nagyon elrugaszkodottnak tűnik messziről nézve, de borzasztó és kikerülhetetlen valóság volt a One Taste alkalmazottai és hívei számára, akik miután bekerültek egy OM-házba, egyre kevésbé tudtak kilépni a körből: a cég eltávolította őket a családjuktól, a régi barátaiktól, és egyetlen valósággá önmagát állította. Aki belépett, annak alig volt kapaszkodója kifelé.
Fotó: OneTaste Facebook
Az említett epizódban egy volt One Taste tag felidézi egy nő történetét, akit Cassitynek neveznek, és aki – bár eleve csak a barátja kedvéért csatlakozott a One Taste-hez – gyerekkori abuzív traumáiból szeretett volna meggyógyulni. Az elmondás szerint ehelyett a barátja, Sam többször megerőszakolta, és erről gyakorlatilag mindenki tudott, de mivel Sam rengeteg pénzzel kecsegtette a céget, senki nem szólt semmit. A cégen belüli vezetők úgy vélték, hogy Cassitynek mihamarabb mással is le kell feküdnie, mint Sammel, holott Cassity egyáltalán nem akart ilyesmit, de fiatal és vonzó nőként fontos tőkét jelenthetett a vállalatnak. Ekkor elküldték hozzá Jake-et, és felkészítették, hogy Cassity hiába sír vagy zokog, ez ne állítsa meg, mert ez csak az orgazmusa megjelenési formája lesz, és Cassitynek egyébként is át kell lépnie ezen a spirituális fázison, hogy a teljes szabadságba jusson. Később egymás után rendelték hozzá a férfiakat ugyanezen az alapon, sorba állították őket az ajtaja előtt annak ellenére, hogy a lány remegett és zokogott. Idővel Cassity lefogyott, rémálmai és öngyilkos gondolatai lettek, majd nagy nehezen elmenekült az OM-házból.
Ha esetleg azt gondolnánk, hogy a fenti történetben szereplő férfiak, akik lefeküdtek Cassityvel és meg sem vigasztalták, egyszerűen érzéketlenek és gonoszak voltak, valószínűleg tévedünk: mindannyian egy olyan rendszerben éltek, amelyik a „normális” érzelmi reakciókat szinte lehetetlenné tette.
A One Taste hátborzongató gyakorlata volt még emellett a nyilatkozók szerint, hogy nemhogy nem támogatták, hanem egyenesen tiltották azt, hogy a tagok megvigasztalják egymást. A rossz hangulatot vírusnak tekintették, amelyet mindenkinek egyedül kell legyőznie, és tilos a közelébe menni.
Amikorra valaki el tudta hagyni az OM-házat, a legtöbbször már a teste, a szexualitása és a spirituális élete nem volt teljesen a sajátja.
Nastaran Tavakoli-Far, iráni származású BBC-riporter többek között azért foglalkozott ezzel a témával, mert úgy érezte, sok nő számára lehet ismerős az a helyzet, amit a One Taste tagjai átéltek: „a kételkedés önmagunkban, az igény, hogy kipróbáljunk valami újat és az a törekvés, hogy a legjobbat hozzuk ki egy nehéz helyzetből, minden nőnek ismerős lehet. Nem beszélve az érzelmi manipulációról, ami a One Taste-nél nagyon erősen jelen volt, és sok nő szintén tapasztalta, csak más közegben.”
Nas elmondta, hogy a rendkívül hosszú és nagyon kényes háttérmunkák után az elkészült eredmény nemcsak őt, de a stábot is meglepte: „Amikor szerkesztettük az anyagot, akkor esett le, hogy ez azért nagyon-nagyon durva. A legnehezebb persze a kilencedik rész volt, ami Cassityről szól, illetve a céget uraló elképesztő érzelmi manipulációról. Életemben először volt alvásparalízisem ekkor. Tudtam, hogy ez egy traumára adott válasz, de ettől még nem sikerült hirtelen kezelni. Szerkesztés közben a ciklusom is felborult. Én is meglepődtem, hogy a testem mennyire erősen reagál. Mielőtt megjelent az anyag, rengeteget sírtam, de nem éreztem, hogy ez a saját fájdalmam lett volna. Nagyon meglepő volt, mert sok anyagon dolgoztam már, és sosem jelentkezett a testemen az, amivel foglalkoztam.”
Nicole Daedone (Fotó: OneTaste Facebook)
A riporter úgy véli, a One Taste azért is futhatott fel egy időben, mert egy rosszul értelmezett feminizmushoz tudott kapcsolódni, amelyik szerint egy nőnek éppen úgy kell működnie és viselkednie, mint egy férfinek.
Megdöbbentő, hogy az orgazmusmeditáció történetére nem csak a nők reagáltak erősen, hanem mindazok, akik érezték már magukat spirituálisan kihasználva, így például a katolikus egyházon belüli abúzusok áldozatai. „Régebben csináltam egy műsort Open Secrets (Nyílt titkok) címmel, ahol Mitchell Garabedian ügyvéd is megszólalt. Ő volt a Bostonban kirobbant egyházi abúzusok áldozatainak ügyvédje, és elmondta, hogy ha egy gyerek szól a szüleinek arról, hogy bántotta egy pap, az olyan, mintha Isten nevét mocskolná be az otthonában – idézi fel Nastaran Tavakoli-Far.
Pontosan ez volna a spirituális abúzus, amikor felsőbb hatalom nevében, gyakorlatilag belülről bénítjuk meg valakinek az ellenálló képességét, és ugyanez történt a One Taste nyilatkozó alkalmazottaival is. „De a podcast a wellness-iparághoz kapcsolódóan is sok kérdést megmozgatott” – folytatja a riporter. „Az Egyesült Királyságban nagy vitatéma, hogy a női önsegítő mozgalmak mennyiben hasznosak és mennyiben károsak. Ezt pedig nagyon előtérbe helyezte ez a műsor, hiszen a One Taste az extrémig feszítette a kérdést.”
Nas a maga részéről úgy véli, nem csak a női önsegítő mozgalmakra, hanem mindenféle terápiára vonatkoztatva, hogy „a magunkra figyelés és az önsegítés csak akkor kap értelmet, ha hozzáteszünk utána valamit a körülöttünk élők életéhez. A fejlődés egyébként értelmetlen. Számomra a terápia azt jelentette, hogy közelebb kerültem a világhoz: az lett a célom, hogy valami pozitívat tegyek a közösségért. Úgy gondolom, ez az értelme minden egyedi fejlődésnek. Szóval, anélkül, hogy nagyzolni akarnék, hiszek a változásban és abban, hogy a dolgok jobbá tehetők végső soron. A munkámmal is ezt szeretném elérni.”
Nastaran Tavakoli-Far eredetileg közgazdaságtant tanult, saját elmondása szerint azért, hogy „megváltoztassa a világot és eltörölje a szegénységet”. Az osztálytársai ugyanezt akarták. Nas később újságíró lett, és a váltás egyrészt szomorúvá tette, másrészt úgy érzi, a „tizenhét éves önmaga büszke lenne arra, akivé vált”. Többek között a Genderknot és a BBC World Service-en futó Why-factor című podcast-sorozat vezetője. A gender-témák, a tudományos magyarázatok, a közgazdaságtan és a társadalmi felelősség érdekli.
Még több az orgazmusról:
