Az alábbi katasztrófák jól mutatják, mi történik akkor, ha nincsenek meg a megfelelő munkavédelmi törvények, vagy azokat nem tartják, és nem tartatják be. Sajnos ilyen jellegű tragédiák, munkabalesetek a mai napig megtörténnek, pedig a legtöbbjük kivédhető lenne, csak sokszor a profitszerzés fontosabb, mint a biztonságos munkakörülmények kialakítása. Az egyedüli vigasz, hogy a legtöbb tragédia nyomán pozitív változások álltak be, már ami a munkafeltételeket illeti, ugyanakkor ezek nem hozzák vissza azokat az alkalmazottakat, akik a spórolás, az ignorancia áldozatai lettek.
1.) A Rana Plaza összeomlása – Banglades
Banglades egyébként sem a jó munkakörülményeiről híres, és bizony a Rana Plaza összeomlása is borítékolható volt, ugyanis az épület szerkezetileg már azelőtt is gyanús volt, hogy a megfelelő engedélyek beszerzése nélkül további emeletekkel bővítették volna. A munkások biztonsági aggályokat vetettek fel, de ezeket a tulajdonosok és a vezetők figyelmen kívül hagyták. Az épületben már egy nappal az összeomlás előtt repedések keletkeztek, de a vezetőség arra kényszerítette a munkásokat, hogy másnap menjenek be, és folytassák a munkálatokat, azzal fenyegetve őket, hogy elveszítik a havi fizetésüket, ha nem veszik fel a munkát. A gyár alacsony költségű ruhagyártóként működött olyan tengerentúli márkák számára, akik a minél nagyobb profit érdekében kiszervezték a gyártást Bangladesbe.
A Rana-összeomlásban legalább 1100 munkás halt meg, és további 2500 megsérült. A katasztrófa mértéke miatt büntetőjogi vád alá kerültek a vezetők és a tulajdonosok, és ami talán még fontosabb, komoly nyomás alá helyezte az olyan mamutcégeket, amelyek dollármegtakarítás céljából olyan offshore gyártókat alkalmaztak/alkalmaznak, amelyről tudni lehetett, hogy nem rendelkeznek az alapvető biztonsági előírásokkal. Ezek a gyárak általában a fejlődő országokban találhatók, ahol sokszor az ipari forradalmat idéző körülmények uralkodnak, és erről sokszor nem tudnak a vásárlók. Gyakran az ilyen tragédiák hívják fel a figyelmet a nagy ruhamárkák kizsákmányolásaira is.
Így történhetett meg, hogy a Rana Plazában készült ruhákat viselő vásárlók elborzadt reakciója arra kényszerített néhány vállalatot, hogy átértékeljék a tengerentúli ellátási láncuk biztonságával kapcsolatos felelősségüket. Az idő fogja megmutatni, hogy a Rana Plaza összeomlása nagyobb nyomást gyakorol-e a globális ellátási lánc biztonsági szabványaira.
Banglades, 2013. április 25. – Mentőegységek túlélők után kutatnak a hatemeletes épület romjai alatt (Fotó: Getty Images)
2.) A bhopali katasztrófa
Az eset 1984-ben történt, amikor egy indiai növényvédőszer-gyárban mérgező gázszivárgás történt, amely közvetlenül több mint 3000, közvetve pedig valószínűleg több mint 15 000 ember halálát okozta. A katasztrófa 1984. december 3-án a reggeli órákban következett be az indiai Bhopalban. A Union Carbide rovarirtó szereket gyártó leányvállalata 40 tonna súlyosan mérgező gázt bocsátott ki, amivel közel 3000 ember azonnali, és 15 000–22 000 ember későbbi halálát okozta. A katasztrófa hatása a mai napig kitart.
A gyárban több korábbi baleset is felhívta a figyelmet arra, hogy komoly gondok vannak az óvintézkedések terén. 1981-ben egy munkás leöntötte magát vegyszerrel, és ahogy letépte a maszkját, belélegezte a szert. Az alkalmazott 72 órán belül meghalt. Mindemellett 1982 és 1984 között megszámlálhatatlan égési sérülés, szivárgás és gázmérgezés történt a gyárban.
Bár a szörnyű balesetnek a konkrét okát a mai napig homály fedi, az biztos, hogy a gyár nem felelt meg az alapvető biztonsági-és óvintézkedéseknek, és persze nem voltak biztosítva a megfelelő munkakörülmények sem. Így következhetett be ez a tragédia. A kiszabadult mérgező anyag metil-izocianát volt, amit rovar- és gyomirtó szerek gyártásához használtak. A helyszínre érkező orvosok nem nagyon tudtak mit kezdeni az addig ismeretlen szerrel, és a hatásaival, illetve a kórházak sem voltak felkészülve az embertömegek ellátására.
Bhopal, India: Családok ezrei évtizedek óta a mérgező vegyi anyagokkal szennyezett vizet használják, ami súlyos betegségekhez, többek között rákos megbetegedésekhez és születési rendellenességekhez vezetnek (Fotó: Getty Images)
3.) A Deepwater Horizon-robbanás
A Deepwater Horizon tengeri fúrótornyon a Mexikói-öbölben bekövetkezett robbanás 11 munkást ölt meg, 17 másik megsérült, és a kőolajipar történetének legnagyobb olajszennyezéséhez vezetett. A médiajelentések szerint a vezetőség tudott arról, hogy a kulcsfontosságú biztonsági berendezések korábbi incidensek során sérültek, de úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ennek jelentőségét, és folytatja a munkát.
A katasztrófa április 20-án 22 órakor következett be. A BP olajcég által üzemeltetett Deepwater Horizon platformon 126 alkalmazott dolgozott a tragédia idején. A cég hárította a felelősséget, sőt, a megmenekültekkel alá is írattak egy papírt, amelyben azt írták, őket nem terheli semmilyen felelősség. Ahogy az lenni szokott, a cégvezetés itt is tudott a hibákról, csak épp nem tett semmit, a belső vizsgálatok során kiderült: a biztonsági kitörésgátló szelepet, amelynek vészhelyzet esetén el kellene zárnia az olaj útját és amely a Deepwater Horizon kút esetében csődöt mondott, nem tesztelték rendesen.
Egy olajipari bennfentes pedig kiszivárogtatta: a BP évek óta tudta, hogy kitörésgátló berendezések teszteredményeit hamisították meg Alaszkánál.
New Orleans, 2010. április 28. – Egy hajó a mexikói-öbölben található Deepwater Horizon kútfőből kiszivárgott olaj begyűjtésére tesz kísérletet (Fotó: Getty Images)
4.) 2014-es somai bányakatasztrófa
A 2014-es somai bányakatasztrófa 2014. május 13-án történt a törökországi Soma városnál fekvő szénbányában, Manisa tartományban.
A transzformátor-robbanás föld alatti bányatüzet okozott, ami két napig égett, és összesen 301 bányász vesztette életét. A bányában, melyet a török Soma Kömür İşletmeleri A.Ş. bányavállalat üzemeltet, valószínűleg az elektromos hálózat meghibásodása okozta a robbanást. A tűz éppen műszakváltás idején keletkezett, amikor összesen 787 bányász tartózkodott a felszín alatt. A Katasztrófavédelmi és Vészhelyzeti Irányítócsoport bejelentése alapján 294 bányász vesztette életét a tragédiában és 486 fő élte túl, ugyanakkor vannak olyan híresztelések is, amelyek szerint összesen több mint 340 halálos áldozata van a bányatűznek.
Természetesen ez a katasztrófa is összefüggött a lehetetlen munkakörülményekkel, nem véletlen, hogy 2013 végén a török bányászok tiltakozó megmozdulásokat rendeztek az ország bányáiban uralkodó állapotok ellen. A Köztársasági Néppárt indítványát, amely a kritikus állapotok kivizsgálását indítványozta volna, a török nemzetgyűlés jelenleg hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja elutasította, alig pár héttel a tragédia bekövetkezte előtt.
Soma, Törökország, 2014. május 14. – Bányászok segítik a mentést a bányakatasztrófa után (Fotó: Getty Images)
5. Vörösiszap-katasztrófa
Sajnos nemcsak külföldön, hanem itthon is történtek hasonló tragédiák. Ilyen volt az ajkai vörösiszap-katasztrófa, a tíz emberéletet követelő ipari szerencsétlenség. A tragédia 2010. október 4-én történt, amikor átszakadt a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, 400×600 m-es vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren folyt szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben. A katasztrófában tíz ember meghalt és a sérültek száma több mint 150 fő volt.
Az emberi veszteségen túl elképesztő ökológiai károk is bekövetkeztek, a Torna-patak teljes élővilágát kipusztította az erős lúgos szennyeződés, és erre a sorsra jutott a Marcal Torna torkolata alatt fekvő része is.
A MAL Zrt.-t nevezték meg hivatalosan az október 4-én bekövetkezett katasztrófa károkozójának. A hét évvel ezelőtt történt baleset károsultjai összesen 70 millió forintot kapnak.
Korábban csaknem 280 millió forint kártérítés kifizetéséről döntött a kormány. Ezt a pénzt azok kapták, akik a vörösiszap-katasztrófa által okozott haláleset vagy tartós, maradandó sérülések miatt nyertek pert a Mal ellen. A megítélt 70 millió forinttal már csaknem 350 millió forint segítséget nyújtott az állam a felszámolás alatt álló céggel szemben fennálló jogerős peres követelések kifizetésében.
Kolontár, 2010. október 12. – A település a vörösiszap fogságában (Fotó: MTI / H. Szabó Sándor)
