Hűtlenek őszintén: „A megcsalás nem gonoszság volt a fejemben”

Kevés dolog van, ami jobban tudja rombolni az önbizalmat, mint az, ha megcsal a párod. Hirtelen a feje tetejére áll a világ és nem érted, hol hibáztál. Könnyű elveszni megcsalt félként abban a hitben, hogy miattad van az egész és ha máshogy viselkedtél volna a pároddal, akkor biztos nem lett volna hűtlen. Ám az általam megkérdezett férfi és nő, akik voltak már a hűtlen oldalon, azt mondta, ez egyáltalán nem igaz, és hogy pont annyira hibásak voltak abban, hogy megcsalás lett a kapcsolat vége, mint a párjuk.

A hűtlen férfi

„Nem a feleségem hibája, hogy én félreléptem, de nem is csak az én hibám, hogy így alakult a kapcsolatunk – kezdi a történetét a férfi. – A megcsalás nem gonoszság volt a fejemben, mert elég sokrétű probléma állt a háttérben a mi esetünkben. Az egyik az volt, hogy a feleségem 10 évvel fiatalabb nálam, és igazából sosem értettem, hogy miért engem választott (persze boldog voltam miatta), kishitű voltam, ami miatt állandó bizonyítási kényszert raktam magamra. A másik konfliktus pedig, amit nem bírtunk évekig feloldani, és végül odakövült a kapcsolatunkba úgy, hogy már beszélni sem mertünk róla, az a gyerekkérdés volt. Én nagyon akartam gyereket, a feleségem viszont fiatalnak érezte magát a szüléshez. De nem mondott sosem nemet, nem azt mondta, hogy mondjuk majd 35 éves korában akar szülni, mert azzal az információval tudtam volna mit kezdeni, vártam volna és kész.

Amikor ez kiderült, bennem eltört valami, borzalmas nagy bizalomvesztést éltem át, amit akkor nem tudtam persze megfogalmazni magamnak, ezért bárhol, akárhol enyhülést kerestem a lelki fájdalomból. Így alakult ki az, hogy egyre később mentem haza munka után, inkább elmentem a kollégákkal kocsmázni, köztük egy csinos kolléganővel, akivel pár hónap alatt nagyon egymásra találtunk és a vége az lett, hogy viszonyt kezdtünk.

A feleségemtől annyira eltávolodtam, annyira kerültük mindketten a konfliktust otthon, hogy szinte már semmi közös pontunk nem volt. Nem azt akarom a sztorimmal üzenni, hogy milyen ártatlan vagyok, hanem azt, hogy mindketten nyakig benne voltunk a feleségemmel a megcsalásban. Mindketten hatalmasat hibáztunk, amikor csak a konfliktust akartuk kerülni és ezzel eltávolodtunk egymástól teljesen. Végül nem váltunk el a megcsalás miatt – amit persze kiderült elég hamar -, bár egy darabig szétköltöztünk, de nem akartuk elveszíteni egymást, ezért párterápiával igyekeztünk helyrehozni a házasságunkat. Szerintem sikerült, de majd az idő eldönti, mennyire tudtuk megoldani a kommunikációs és bizalmi problémáinkat.”

A hűtlen nő

„Sokáig a pasimat hibáztattam, amiért ebbe a hűtlen szerepbe kényszerített – meséli a nő. – Elhanyagolt, nem törődött velem, úgy éreztem, az egész életem egy nagy várakozás arra, hogy a pasi méltóztasson vetni rám egy pillantást. Az első pár hónap után azt htitem, hogy csak az a baj, hogy nem élünk együtt, és ez a nemtörődömség megoldódna, ha minden reggel és este együtt lennénk, ám amikor összeköltöztünk, akkor sem igazán változott meg ez a helyzet. A munka, barátok, edzés, hobbik mindig előttem jártak, csak utánuk jöhettem a rangsorban. Ahhoz voltam szokva az előző kapcsolataimban, hogy a mellettem lévő férfi küzdött értem és a figyelmemért, tenyerén hordozott, és a szexuális életünket is én irányítottam leginkább. De ezzel a pasival még a szexuális vonzerőm sem úgy működött, mint az előzőeknél, egyszerűen semmi sem hatott rá.

Amikor ebben az állapotomban kedvesen közeledett felém egy barátnőm bátyja, teljesen levett pár szép pillantással a lábamról. Szinte fürödtem a bókokban, annyira kiéheztem rájuk a pasim ridegsége mellett, akinél hiába küzdöttem kedvességért. A szép szavak aztán oda vezettek, hogy megcsaltam a páromat vele, és igazából egy pillanatig sem éreztem megbánást. Inkább felébresztett az élmény, hogy mit keresek egy olyan ember mellett, akitől nem kapok érzelmileg nagyjából semmit. És nem értettem hirtelen, hogy miért teperek annyira, hogy neki megfeleljek, megszerezzem az elismerését.

Azóta persze már tudom, hogy egy érzelmi bántalmazóval éltem együtt, aki a kezdeti tökéletesség után egyre hidegebbé vált velem. De nem hibáztatom a megcsalásért és nem is mondanám azt, hogy megérdemelte. Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, előbb rá kellett volna ébrednem, hogy milyen helyzetbe kerültem, és nem menekülni egy másik férfi karjaiba, hanem kiállni magamért és szakítani a pasival már sokkal előbb. Nagy lecke volt számomra az a kapcsolat, sokkal tudatosabb vagyok most már miatta, aminek örülök ugyan, de alaposan megfizettem az árát, nehezen álltam talpra utána lelkileg.”

A bántalmazó kapcsolat:

• Évekig bántalmazó barátnőjével maradt, pedig a lány kis híján megölte őt
• „Most már tudom, milyen az igazi férfi” – Nyílt levél a bántalmazó exnek
• Hány ünnepi fotó mögött rejlik családon belüli erőszak?