Ki marad életvidám 40 felett?

Egyesek, túl a 40-en végképp elvesztik a hitüket, a motivációikat, mások pedig szárnyalnak, kiteljesednek, sokkal inkább, mint valaha. Min múlik ez? A „40 pluszos nőknek szóló Éljenek a 40 feletti nők” blog és közösség alapítójával, Iványi Orsolya kommunikációs szakemberrel keressük erre a választ.

Mekis Csilla

2022. Január 10.

Mit tapasztalsz a korosztályodban, mennyivel boldogabbak vagy boldogtalanabbak a nők fiatalabb korukhoz képest?

Mostanában többször jött felém ez a kérdés, hogy a 40 feletti nők miért boldogtalanok. Én nem gondolom, hogy ezt így egyértelműen ki lehetne jelenteni, inkább azt látom, hogy ez a generáció 40 és 55 között rettentően leterhelt.
Ez egy nagyon komplex életszakasz: itt van például az életközepi válság, ami sok kérdést vet fel. Ott tartok-e ahol szeretnék? Ott dolgozom-e, amire vágytam? Azzal vagyok-e, aki megbecsül és támogat? Számos olyan kérdés merül fel, ami elbizonytalaníthat. De megjelenik az idő kérdése is: Mennyi időm van még váltani? Egyáltalán bele merjek-e kezdeni?

boldogság 40 év felett menopauza Iványi Orsolya öregedés

Fotó: Iványi Orsolya – Éljenek a 40 feletti nők

Ezen kívül nagyon megterhelő szembenézni az öregedéssel is. Feldolgozni az ezzel járó sokféle veszteséget egyáltalán nem könnyű. Ha ez még nem volna elég, ott van a „társadalmi láthatatlanság” is: 50 felett mintha nem vennék észre a nőket: nehezebb munkát és társat is találni. A reklámokban is alig szerepelnek 50 pluszos nők, kivéve, ha valamilyen fizikai leépüléssel kapcsolatos a termék. A menopauza is borzasztóan megterhelő lehet, a hormonális változások nem kedveznek a lelki egyensúlynak és megkérdőjeleződik a nőiesség is. Ebben a korban nagy eséllyel ott vannak már – a munka és a gyereknevelés mellett – a gondoskodásra szoruló idős szülők is. De a nagyobb gyerekek kirepülése sem egyszerűbb… Talán sokan nem is gondolnak bele, hogy mennyi minden nehezedik ilyenkor a nőkre. Komoly kihívás lehet ilyen körülmények között életvidámnak, boldognak és elégedettnek lenni. A zárt csoportban sok jó példát látni, hogy a 40 és 50 pluszos nők amúgy már mennyire másképpen látják a jövőt, terveik vannak hosszú távra, és igenis ebben az életkorban is önmegvalósítanak, ami szerintem fontos, hogy legalább egyszer megtörténjen az életünkben.

„10 éve még kapkodtak értem”

„Az elmúlt években a csodás, felhőtlen napok száma meredeken zuhant. Évente már csak pár alkalommal érzem ezt és akkor még sokat mondok. A remény helyébe a fásultság, az energiahiány lépett. Nagy szerencse, hogy vannak gyerekeim, két fiam és egy lányom, így az ő életükben elvitathatatlanul főszerepet játszom. Még egy darabig… ” (Andrea, 54)

„10 éve még kapkodtak értem a munkáltatók, ma már vissza sem jeleznek. A külvilág beletolja a képembe a változást. Pedig még nem vagyok öreg, csak 51 éves.” (Judit, 51)

„Emlékszem, 46 éves voltam, amikor leesett, hogy nem csak mások, de én is meg fogok öregedni. Addig úgy voltam vele, hogy másokkal persze oké, de velem ez nem fog megesni. De egyszer csak úgy éreztem „kezdek kimenni a divatból”. Mindez hatalmas disszonanciát keltett bennem, mert ezen a ponton nekem még kb. 100 évre való tervem volt … „ (Anikó, 56)

Te hogyan változtál?

Én szerencsés vagyok, mindig is harcos típus voltam, aki minden problémát kihívásnak lát. Rengeteg hullámvölgy volt persze az életemben, sokszor voltam lent és fent is. Az első évtizedeimben multis közegben dolgoztam, amit élveztem. Sikeres voltam, tele önbizalommal. Aztán az első kirúgás után – mert volt több is – meg kellett beszélnem magammal, hogy nem azonosulhatok a munkámmal, és enélkül is teljes értékű ember vagyok. Ez persze nem ment ilyen könnyen, elég hosszú folyamat volt… Visszatérve a boldogsághoz: én személy szerint akkor vagyok boldog, ha hasznos tudok lenni, így nekem az, hogy megtalált a menopauza, mint téma, és aktivista lettem, olyan, mint a lottóban az ötös találat. Az hogy nem egyedül kell ezt az életszakaszt végigcsinálnom, hanem több ezer nővel együtt, az egy elképesztően jó érzés, akár csak az, hogy valami maradandót tudok alkotni, hogy elindítottam valamit és ezzel segíteni tudok a kortársaimnak.…

Az önbizalommal hogy állsz?

Az önbizalom témája is érdekes, hiszen, az folyton változik. Én alapvetően kishitű vagyok, némi imposztor szindrómával. Ezen mindig dolgoznom kell, és emlékeztetni magamat, hogy miket értem el már az életemben. Főleg egy olyan társadalomban fontos ez, ahol a nőknek kétszer annyit kell letenni az asztalra, hogy észrevegyék és elismerjék őket. De az igazsághoz tartozik, hogy sokszor mi is elfelejtjük magunkat hátba veregetni. Javasolom minden nőnek, hogy ne legyen szerény!

„Elfáradunk”

„Az öregedés látható okai miatt a barátnőim, ismerőseim többsége önbizalomproblémával küzd. Mindenképp boldogtalanabbnak tűnnek. Nagy a terhelés: gyerekek, háztartás, idős szülők, munka… semmire nincs idő, elfogy a remény, hogy egyszer jobb lesz. Elfáradunk, talán ezért…” (Ágnes, 42)

„Nekem volt egy időszakom, amikor nehezebben fogadtam el, hogy már nem néznek meg az utcán, és más néz vissza rám a tükörből, mint akit szeretnék. De rájöttem, hogy a jó dolog ebben az életkorban, hogy nem akarok már másoknak megfelelni, így több energiám van arra, hogy az élet pozitív oldalára koncentráljak. “ (Anita, 43)

„Ha minden reggel siránkozva ébredek, nehezebben fogom meglátni az élet apró örömeit. Én a pozitívumokra koncentrálok minden nap és próbálok a jelenben élni.” (Krisztina, 47)

És az öregedés? Van, aki képtelen elfogadni és foggal-körömmel harcol ellene, és van, aki könnyebben beletörődik. Veled mi a helyzet?

Az öregedésnek több rétege van. A külső réteg az, amikor belenézek a tükörbe és persze látom a változást, ami néha jobban megvisel, néha pedig egyáltalán nem érdekel. Persze nehéz elfogadni, hogy belül egy pillanatot nem öregedtem, kívülről meg már egy középkorú nő vagyok. Ezért is próbálok inkább arra koncentrálni, hogy az öregedésem alatt milyen előnyökre tettem szert, mert nyilvánvalóan van mögöttem már pár év, sokkal okosabb és tapasztaltabb vagyok, mint fiatalon. Ez az öregedés díja!

Fotó: Iványi Orsolya – Éljenek a 40 feletti nők

Mit tapasztalsz, mire van szükség ahhoz tele legyen valaki élettel, tervekkel, energiával ebben az életkorban is?

Azt gondolom, hogy minden mindennel összefügg: ha aktívan használod az agyadat, az visszahat a testedre is, ha pedig fizikailag aktív vagy, rendszeresen sportolsz az pedig hat a gondolkodásodra. Fontos, hogy ne csak testileg, de lelkileg, mentálisan is foglalkozzunk magunkkal. Én is sokáig azt hittem, hogy egy terminátor vagyok, de miután többször kerültem hónapokra gödörbe, rájöttem, hogy erre igenis figyelni kell, magunkkal is kedvesnek kell lennünk, nem csak másokkal. Nem beszélve arról, ami ma már bizonyított tény, hogy az emberi kapcsolataink minősége mennyire fontos, hogy legyenek körülöttünk megbízható jó barátok. Erre is törekednünk kell! És azt gondolom, hogy nem szabad kikerülni a témát, hogy anyagi biztonság nélkül sem leszel jól! Miből fogsz élni, ha nyugdíjas leszel? Muszáj feltenni a kérdést és foglalkozni vele. És persze nem szabad nyugdíjba menni igazából! Én legalábbis biztosan addig fogok dolgozni, amíg csak tudok. Nagyon kell, hogy legyen egy terület ahol jól érezzük magunkat, és ahol hasznosak lehetünk. Nagyon sokat ad a lelki jóllétünkhöz a sikerélmény és a tudat, hogy szükség van ránk.

Van egy zárt csoport is a Facebookon. Mennyire jött be ez a kezdeményezés, mennyire van rá szükség?

Nagyon! A közösség ereje engem egyébként nagyon meglepett: nem hittem, hogy ilyen erőt tud adni. Rettentően jó érzés, hogy létre tudott jönni egy ilyen csoport. A visszajelzésekből tudom, hogy rengetegen kapcsolódnak össze a való életben is, sokan lettek barátok, vagy éppen üzlettársak. Ez is azt bizonyítja, hogy egy bizonyos kor felett már látjuk, hogy mi a lényeges és mi nem. Az összetartás például nagyon fontos. De azt is látom, hogy a társadalom egyelőre nem tudja, hogyan kellene a középkorú nőkkel foglalkozni. Egyre többen vagyunk és leszünk. Ez a leggyorsabban növekvő demográfiai csoport, és egyre aktívabbak is vagyunk. A társadalom lassan mozdul, ezért biztos vagyok abban, hogy még inkább kell hallatni a hangunkat…

Mi a legfontosabb, amit át akarsz adni a többieknek?

Én azokat a berögzült tévhiteket próbálom eloszlatni, hogy túl öreg vagy valamihez, hogy már túl késő belefogni bármibe is. Ilyen nincs! Kihagyott lehetőségek és meg nem élt pillanatok vannak. Sokan 40 felett bátrabbak is, ezt sokszor látom, hiszen jön egyfajta magabiztosság is az életkorral. Én abban hiszek, hogy a végén csak az fog számít, hogy úgy éltél-e, hogy közben jól érezted magad. Szóval arra biztatom a kortársaimat, hogy merjenek változtatni, vágjanak bele abba, amire vágynak!