Teljesen természetes, ha azt gondoljuk, az akaratunk és az identitásunk stabil és kikezdhetetlen, és semmilyen körülmény nem lenne képes arra, hogy kivetkőztessen minket önmagunkból. Persze hiszünk az agymosásban és mások akaratának megváltoztatásában, viszont azt gondoljuk, hogy ez csak másokkal, nálunk gyengébb akaratú, bizonytalanabb emberekkel történhet meg, velünk biztosan nem. Elképedve nézzük például a hírhedt Mennyország Kapuja szektáról készített dokumentumfilmet, és teljesen irreálisnak gondoljuk, hogy mi képesek legyünk öngyilkosságot elkövetni egy karizmatikus szektavezér kedvéért. Ez az önvédelmi mechanizmusunk szükséges ahhoz, hogy megőrizzük az önmagunkba vetett hitünket.
Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy igaz lenne.
Alexandra Stein szociálpszichológus szerint a sebezhetőségünk helyzetfüggő. Bárkinek lehet olyan szakasz az életében, amikor sebezhetővé válik, és ilyenkor fogékonyabb lesz a manipulációra. Stein tudja, hogy miről beszél. Írt már könyvet a témában Terror, Love and Brainwashing: Attachment in Cults and Totalitarian Systems címmel, ráadásul 26 éves korában maga is csatlakozott egy O nevű szektához Minneapolisban, és a nyolcvanas években gyakorlatilag a rabszolgájukként dolgozott, a munkáival keresett pénzt beszolgáltatva a feljebbvalóinak.
Velem biztosan nem történhet meg
Stein nem szereti, ha az emberek azt mondják neki, hogy velük ez biztosan nem történhetne meg. Amikor ezt meghallja, általában azt szokta válaszolni, hogy
Még nem találkoztál a neked való szektával.
Hasonlóan gondolja ezt Steven Hassan, akit a hetvenes években szervezett be a tagjai közé a Moonies néven elhíresült szekta, és írt már egy könyvet a témában Combating Cult Mind Control címmel. Bár vallásos zsidó volt, mindössze néhány hétbe telt a szektának, hogy meggyőzzék arról: a Messiás a Földön jár. Két és fél évet töltött a szektában, és azóta az a hivatása, hogy egykori szektatagok mentális felépülésében segítsen szakemberként.
Hyung Jin Moon tiszteletes, a Moonies nevű szekta vezetője pózol arany AR-15-ös géppuskájával (Fotó: Bryan Anselm/Redux For The Washington Post via Getty Images)
Minden ember többször kerül olyan szituációba az életében, amikor bizonytalanabbá, sebezhetőbbé válik. Okozhatja ezt egy közeli hozzátartozó halála, egy betegség, de akár egy új városba költözés is. Az így keletkezett sebezhetőségek pedig kiváló alkalmat nyújtanak egy szekta toborzójának ahhoz, hogy lecsapjon a lehetőségre.
Hassan szerint a szekták kevésbé szeretik a zavart, instabil embereket, mert az ő irányításuk problémás lehet. Sokkal ideálisabb jelölt számukra egy produktív, okos, talpraesett ember, aki képes dolgozni a szektának, és az így keresett pénzt beszolgáltatni nekik.
Hyung Jin Moon és követői egy Pennsylvania-i gyűlésen 2018-ban (Fotó: Spencer Platt/Getty Images/AFP)
Nem a szektákkal kezdődött
Az agymosás szó a múlt század ötvenes éveiben került be a köztudatba a koreai háború következtében, ahol sok amerikai esett hadifogságba, és ez idő alatt kommunista agymosásban részesítették őket. Az esetek többségében ugyan a folyamat sikertelen volt, mégis akadt pár figyelemreméltó eset, ami megkongatta a vészharangot az amerikaiakban, akik attól tartottak, hogy az agymosás által kommunista ügynökök szivároghatnak be Amerikába.
Az agymosás végül a hatvanas évek elején vált igazán közismert jelenséggé nem utolsósorban a nagy sikerű A mandzsúriai jelölt című filmnek köszönhetően, majd a hetvenes években a téma elvándorolt az agymosás hadászati célokból való alkalmazása irányából a szekták felé: a vietnámi háború idején Amerika identitásválságba került, sokan bizonytalanodtak el abban, hogy mi jó és mi nem jó a világban, és ez az identitásválság ideális táptalajt nyújtott a szektáknak új tagok bevonzására.
Az agymosás témájának egyik legfontosabb kutatója Robert Jay Lifton pszichológus volt, aki még az ötvenes években tanulmányozta a koreai háború veteránjait és a kínai fogolytáborokat megjárt amerikai katonákat. Megállapítása szerint a sikeres agymosás alapvető feltétele, hogy az alanyt izolálják a külvilágtól, eltüntessék az életéből a szociális kapcsolatait és referenciapontjait, és olyan technikákkal segítsék elő a megtörését, mint az alvásmegvonás vagy az éheztetés. A fizikai bántalmazás lehetőségének lebegtetésével kiegészítve ideális környezet teremthető ahhoz, hogy az alany egy idő után ne tudjon kritikusan és függetlenül gondolkodni.
Robert Jay Lifton (Fotó: Rick Friedman/Corbis via Getty Images)
Az agymosás három lépése kilenc pontban
Robert Jay Lifton szerint három fő lépése van az agymosásnak, melyeket összesen kilenc pontra osztott. Először megtörik az identitást, majd felvetik az üdvösség lehetőségét, hogy végül felépítsenek egy új identitást.
Az identitás megtörésének lépései
- Támadás az identitás ellen: Nem az vagy, akinek hiszed magad. Szisztematikus támadás az alany egója és hitrendszere ellen, amely tarthat akár napokon, heteken vagy hónapokon át. A lényeg, hogy az alany annyira kimerüljön és összezavarodjon, hogy a hitrendszere instabillá váljon.
- Bűntudat keltése: Rossz vagy. Az ego és hitrendszer kikezdésével párhuzamosan elültetik az alanyban, hogy ő a hibás, vele van a baj. A cél, hogy az agymosás alanyában szégyenérzetet keltsenek.
- Önmagad elárulása: Érts egyet velem abban, hogy rossz vagy. Ha az alanynak már bűntudata van, és elhiszi magáról, hogy ő a hibás, a következő lépésben elérik, hogy tagadja meg azokat a családtagjait, barátait és ismerőseit, akikkel osztozik a bűnben. Ezzel az alany gyakorlatilag elárulja önmagát és a saját hitrendszerét.
- Töréspont: Az identitás teljes káosza után az alany megkérdőjelezi magában, hogy kicsoda ő és valójában mi a dolga az életben. Ez az a pont, amikor az agymosás alanya teljesen elveszíti a lába alól a talajt, gyakran kíséri ezt az időszakot rengeteg sírás és mély depresszió.
A Mennyország Kapuja nevű szekta tömeges öngyilkosságának esete a New York Times címlapján
A megváltás lehetősége
- Megbocsátás: Miután az alany teljes válságba került, az agymosó elkezd némi kedvességet, megértést mutatni. Megkínálja étellel, netán érdeklődik arról, mi hiányzik neki. A hosszan tartó pszichológiai támadás után egy cseppnyi kedvesség mutatása nagy eredményeket hozhat.
- Lehetőség a gyónásra: Miután az alany meglátja, hogy lehetősége van kedvesebb bánásmódra és emberségre, a bűntudata hatására hajlamos lesz a gyónásra, mert azt reméli, hogy a bűnei bevallása által a sorsa jobbra fordulhat.
- A bűntudat becsatornázása: Az alany a hosszas bűntudatkeltés hatására teljesen összezavarodik. Már azt sem tudja, hogy mi a bűne, csak azt tudja biztosan, hogy bűnös. Az alany elhiszi, hogy a saját hitrendszere, a saját teljes korábbi élete és életmódja a hibás azért, hogy ilyen helyzetbe került. A régi életét a bűnösséghez kapcsolja magában, míg az új hitrendszer talán lehetőséget ad a bűntől való szabadulásra.
- A bűntudat elengedése: Az agymosó felveti a lehetőséget, hogy a hiba nem feltétlenül az alanyban van, hanem inkább abban a világban és abban a hitrendszerben, amit korábban képviselt. Ez pedig azt jelenti, hogy lehetősége van megszabadulni a rossztól. Ha vallomást tesz, ezzel bizonyítékát adja annak, hogy nyitott arra, hogy megszabaduljon a régi életétől és belekezdjen valami újba.
Az identitás újjáépítése
- Fejlődés és harmónia: Az alanynak felajánlják a lehetőséget, hogy ha akar, választhatja a jó utat is. Ezen a ponton az agymosó abbahagyja a zaklatást és a megalázást, fizikai kényelmet és mentális nyugalmat biztosítva az alanynak, aki ettől úgy érzi, hogy lehetőséget kapott választani a régi élete és egy új élet között. Az új identitás ezen pillanatban sokkal vonzóbbnak tűnik, mert együtt jár a biztonsággal és a nyugalommal.
- Az utolsó vallomás és az újjászületés: Az alany felvállaltan hangoztatja, hogy az új és jó utat választotta. Megtagadja a régi önmagát, és hinni kezd abban, hogy az új hitrendszere hatására szebb és boldogabb élete lesz. Úgy érzi, újjászületett.
Az agymosás inkább rövid távon lehet hatásos
Számos szakértő ért egyet abban, hogy az agymosás ugyan lehet hatásos, de alapvetően nem szünteti meg a régi identitást, inkább csak elbújtatja azt. Amennyiben megszűnnek vagy meggyengülnek a befolyásoló tényezők, az agymosás sokszor hatását veszti, és a régi identitás előbújhat a hosszas rejtőzködéséből. Persze a fentiek nagy része csak elmélet, ugyanis az agymosás technikáját és hatásait nem lehet klinikai körülmények között tesztelni, hiszen az egy etikátlan tudományos kísérlet lenne. Az amerikai hadseregben az agymosás elméletével megismertetik a katonákat is, ugyanis úgy vélik, hogy amennyiben az agymosás alanya tisztában van az ellene használt technikával, kevésbé lesz fogékony rá.
A mosolygós Manson lányok valójában a történelem legvéresebb szektája voltak (Fotó: Getty Images)
Ami nem agymosás
Az agymosás kifejezést sokszor használják rosszul. Gyakran hallhattuk az agymosott kifejezést például a vakcinákkal kapcsolatos vitákban: az egyik oldal a vakcinatagadókra mondta, a másik pedig azokra, akik a vakcinákban látták a megoldást. Az agymosás feltétele azonban a legalább viszonylagos izoláció és a függőség kialakítása, ami ez esetben nem állja meg a helyét. Az, hogy valaki vakcinatagadóvá válik, szabad választás kérdése, és sokszor családtagok, barátok, munkatársak és más közeli ismerősök hatására történik. Persze előfordul, hogy valaki nem teljesen magától vesz fel ilyen gondolkodásmódot, és van benne némi kényszerítő erő: például amikor egy feleség azért állítja magáról, hogy vakcinatagadó, mert a családi béke érdekében inkább nem száll szembe a férjével, azonban ez sem számít agymosásnak.
Szintén nem számít agymosásnak a kondicionálás. Ha valakit rendszeresen jutalmaznak egy bizonyos viselkedésmintáért, és büntetnek egy másikért, egy idő után óhatatlanul is a jutalmazott viselkedésmintával kezd azonosulni. A kondicionálás rendszeresen előkerül például a kutyaidomításnál vagy a gyereknevelésnél, de egyáltalán nem egyenlő az agymosással. Szintén nem agymosás az sem, amikor egy sorsfordító élmény (súlyos baleset, egy közeli hozzátartozó elvesztése…) hatására valaki drasztikusan megváltoztatja az élethez való hozzáállását, mivel ez is szabad akaratból történik.