A férfiakra nehezedő társadalmi nyomás, miszerint keménynek kell lenniük, mint a vídia, drasztikus következményekkel járhat az egyének fizikai és mentális egészségére és a társadalomra egyaránt. Az úgynevezett mérgező férfiasság jelensége valamilyen módon minden fiút és férfit érint.
„Ne sírj, katonadolog”, „ne hisztizz, ez olyan lányos” – újabb kutatások már arra mutatnak rá, későbbi lelki problémákat okozhatunk a gyereknek, ha ehhez hasonló tiltásokat fogalmazunk meg érzelmei kimutatására: egy óvodáskorúakon végzett kísérletben arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei keményen reagáltak a gyerekek negatív érzelmeire, később sokkal többet és hevesebben sírtak hasonló szituációban. Sőt egy 2015-ös főiskolai hallgatók részvételével zajló tanulmány kimutatta, agressziókezelési problémákhoz vezethet, ha kicsiként a fiúk nem találtak vigaszt a szüleiknél. A pszichológusok tehát egyre inkább arra mutatnak rá, hogy a hagyományos férfiasság ideája pszichológiailag káros, a fiúk szocializálása érzelmeik elnyomására mind belső, mind külső szempontból hosszú távú negatív következményekkel jár.
Ám egy-két rossz nevelési elv még nem elég az úgynevezett mérgező férfiasság kialakulásához. Ez a jelenség inkább az önbecsülés hiányának a jele. Daniel Sher klinikai pszichológus szerint azok a férfiak, akik a férfiasságot stabilnak, biológiailag adottnak tekintik, pszichológiailag érettebbek, magasabb az életminőségük, mint azoknak, akik szerint a férfiasság instabil, elvehető, ezért rendszeresen bizonyítani kell a szűkebb és tágabb környezet számára. Azok a férfiak például, akik azt hiszik, hogy el lehet venni a férfiasságot, nagyobb valószínűséggel reagálnak pozitívan a szexista és homofób viccekre. Ezek a viccek lehetővé teszik ugyanis a számukra, hogy megerősítsék férfiasságukat azáltal, hogy elhatárolják magukat az észlelt nőiességtől.
Férfiasan tökéletes?
A Gillette borotvagyártó cég 2019-ben kihozott egy hirdetést „We Believe: the Best Men Can Be” címen, amely a márka „A legjobb, amit egy férfi kaphat” szlogenjét teszi más megvilágításba. A reklám ezúttal nem a termékre koncentrált, hanem a nőgyűlölet, a nők elleni erőszak, a zaklatás társadalmi problémáira. „Megfélemlítés, metoo-mozgalom, szexuális zaklatás, férfiasság. Tényleg ez a legjobb, amit egy férfi kaphat? Ez az?” –teszik fel a kérdést, majd felsorakoznak a nők után fütyülő, őket fogdosó, hímsoviniszta vicceken nevető tipikus férfi-sztereotípiák. A reklámnak hatalmas volt a visszhangja, többen a Gillette bojkottjára szólítottak fel, azt állítva, nem minden férfi erőszaktevő vagy bántalmazó (egyébként a reklám sem állítja ezt, csak sokan nem nézték végig, ahogy az az elemzésekből kiderült). A Brandtotal nevű marketingelemző cég szerint a Gillette iránti hangulat a közösségi médiában is meglepően negatív lett a hirdetést követően: 63 százalék inkább elítélte a márkát. Ám többen mégis azt állították, hogy bár elsőre nem tetszett nekik a reklám, véleményük pozitív lett a film második felére.
A reklám, amely valójában a toxikus maszkulinitás veszélyeire hívja fel a figyelmet, napokkal azután jött ki, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság kiadta első útmutatásait azon pszichológusok számára, akik a „hagyományos férfiassági ideológiának” való megfelelésre szocializált fiúkkal és férfiakkal foglalkoznak. Ez ugyanis a szakemberek szerint akadályozhatja őket abban, hogy felfedezzék, mit jelent valójában férfinak lenni.
A mérgező férfiasság a rossz önértékelésű férfiak problémája, akik a férfiasságukat veszélyeztető vélt vagy valós fenyegetésekre reagálnak toxikusan, vagyis nem a férfiasság mérgező – a férfias viselkedéssel végső soron nincs semmi baj –, hanem azok a reakciók, amelyek a férfiasság elvesztésétől való félelemmel járnak.
Meglehetősen elterjedt az az elképzelés ugyanis, hogy a férfiasságot ki kell érdemelni – véli Joseph Vandello szociálpszichológus, aki kollégájával, Jennifer Bossonnal a Dél-Floridai Egyetemen 2008-ban a mérgező férfiasság jelenségét kutatta. Bosson és Vandello arra a következtetésre jutott, hogy sok férfi a férfiasságot egyfajta fizetőeszköznek tekinti, amit meg lehet keresni és el lehet lopni, vagyis a maszkulinitás szerintük nem rögzített tulajdonság. Azt találták, hogy a legtöbb fiatal fiú keményen dolgozik a férfiasság megszerzésén, a férfiak egy kisebb része pedig ennek az értékes társadalmi státusznak a megvédésével van elfoglalva.
Bosson és Vandello azt is megállapította, hogy a férfiak sokkal jobban aggódnak a nemükkel kapcsolatos megítélés miatt, mint a nők. De miért? A válasz inkább kulturális, mint biológiai. Szinte minden kultúrában a fiúk a férfiasság felé közeledve egyre inkább csak bizonyos viselkedésmódokat tartanak elfogadhatónak, és sok esetben szinte megkövetelik egymástól a társadalmi és fizikai erőben megmutatkozó férfiasságot. A főiskolai testvériségekben megtalálható modern beavatási rituálék lényegében ennek a kiterjesztései. „Alapvetően férfinak lenni a társadalomban jobban megbecsült, nőnek lenni pedig inkább leértékelődik – magyarázza Maxine Craig, a davis-i Kaliforniai Egyetem szociológusa. – Mivel a férfiakat jobban megbecsülik a társadalomban, figyelniük kell lépéseiket, hogy ne veszítsék el ezt a pozíciót.” Mivel a nőiséghez kevésbé kötődik társadalmi státusz, a nők ebből a szempontból nagyobb szabadságot élvezhetnek, mint a férfiak.
Ennek a fajta identitásválságnak pedig egyenes következménye a mérgező férfiasság vagy más kifejezéssel élve a „hagyományos maszkulinitás ideológiája”. A kutatók részben viselkedések és hiedelmek halmazaként határozták meg ezt a jelenséget, amely a következőket foglalja magában:
- Az érzelmek elfojtása vagy a szorongás elfedése: az a vélekedés, mely szerint a férfiaknak el kell utasítaniuk mindent, amit nőiesnek tartanak, például az érzelmek kimutatását vagy a segítség elfogadását.
- A keménység látszatának megőrzése: az az elképzelés, hogy a férfiaknak fizikailag erősnek, érzelmileg érzéketlennek és viselkedésileg agresszívnak kell lenniük.
- Az erőszak, mint a hatalom jelzője: a feltevés, hogy a férfiaknak a hatalom és státusz (társadalmi és pénzügyi) megszerzésén kell dolgozniuk, hogy elnyerjék mások tiszteletét.
Ide tartozik még az egészségtelen szokások dicsőítése is, mondván, „az öngondoskodás a nőké”, és a férfiaknak gépként kell kezelniük a testüket, úgy, hogy spórolnak az alvással vagy keményen edzenek a fizikai határaikig, még akkor is, ha lesérülnek. A fizikai megerőltetés veszélyein túl a mérgező férfiasság elriaszthatja a férfiakat attól is, hogy orvoshoz forduljanak.
Következmény: erőszak, homofóbia, betegségek
Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint az olyan kulturális „leckék”, mint például hogy a fiúknak nem szabad sírniuk, szélsőséges esetekben agressziót és az erőszakot szülhetnek, nem véletlen, hogy a férfiak túlreprezentáltak a börtönökben, nagyobb valószínűséggel követnek el erőszakos bűncselekményeket, mint a nők, és náluk a legnagyobb a veszélye annak, hogy erőszakos bűncselekmények áldozataivá váljanak. A mérgező férfiasság kulturális kényszert jelent a férfiak számára, hogy egy bizonyos módon viselkedjenek, és a„férfiasságról” alkotott hamis elképzelés állandósíthatja a kontrollt, a homofóbiát és az agressziót, különösen azok körében, akik marginalizált helyzetben vannak, és nem tudják konstruktív módon érvényesíteni férfiasságukat (tanulmányilag, szakmailag vagy akár a sportban). Azokban a közösségekben, ahol nagy sűrűségben fordulnak elő hátrányos helyzetű fiatal férfiak, akiknek nincs hozzáférése az önérvényesítés ezen formáihoz, azoknál a férfiasság általában a kábítószer-használaton, a homofóbián, a szexizmuson, a zaklatáson, a szélsőséges kockázatvállaláson és az erőszakon keresztül nyilvánul meg.
Hogy mit gondol egy férfi saját férfiasságáról, egész életminőségére, sőt egészségére is kihatással van (Fotó: Getty Images)
Azok a férfiak, akik érintettek a mérgező férfiasság jelenségében, kevésbé valószínű, hogy beavatkoznak, ha megfélemlítésnek lesznek a tanúi, vagy amikor látják, hogy valakit megtámadnak. Egy 2019-es tanulmány megállapította, hogy a mérgező férfiasság megakadályozhatja a férfiakat abban, hogy vigasztalják az áldozatot, segítséget kérjenek, és szembeszálljanak az elkövetővel. A szexuális zaklatás eseteiben például azok a férfiak, akik támogatták azt a hiedelmet, hogy a férfiaknak erősnek és agresszívnak kell lenniük, kisebb valószínűséggel hagyták abba a támadást.
A mérgező férfiasság azonban nemcsak másokra nézve veszélyes. Az a felfogás, miszerint a férfiaknak keményen kell fellépniük, és kerülniük kell minden érzelem kimutatását, káros lehet a saját mentális egészségükre is. A depresszió, a szorongás, a kábítószer-használat problémái és más mentális egészségügyi problémák mind a gyengeség jelei szerintük. Egy 2015-ös tanulmány kimutatta, hogy azok a férfiak, akik elfogadták a férfiasság hagyományos fogalmait, inkább negatívan viszonyultak a mentális egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez, mint a rugalmasabb nemi attitűddel rendelkezők. A mérgező férfiasság jelensége azt is magával hozhatja, hogy nem helyénvaló a férfiaknak az érzéseikről beszélni. A problémákról vagy érzelmekről szóló beszélgetések kerülése fokozhatja az elszigeteltség és a magány érzését, csökkentheti a férfiak hajlandóságát arra, hogy kapcsolatba lépjenek és segítséget kérjenek, ha mentális egészségügyi problémájuk van.
Egy 2011-es tanulmány kimutatta, hogy azok a férfiak, akiknek szilárd elvárásaik voltak a férfiassággal kapcsolatban, csak feleakkora valószínűséggel jutottak el szűrővizsgálatokra, mint azok, akiknek mérsékelt elvárásaik voltak. Például az, hogy évente orvoshoz forduljanak, ellentétes volt a keménységgel kapcsolatos hiedelmükkel. A kontrollvizsgálatok elkerülése mellett a toxikus férfiasság egészségtelen viselkedésre is ösztönöz. Egy 2007-es tanulmány kimutatta, hogy minél jobban alkalmazkodnak a férfiak a férfias normákhoz, annál valószínűbb, hogy olyan kockázatos magatartást tanúsítanak, mint amilyen például az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a zöldségek kerülése. Ezenkívül nagyobb valószínűséggel tekintették „normálisnak” az ilyen kockázatos döntéseket.
Férfiak a mérgező férfiasság ellen
Az úgynevezett „mitopoetikus férfimozgalom” tagjai az úgymond „elnőiesedett” férfiakat kívánják visszavezetni az antik görögségben föllelt archetípusok által megtestesített „igazi” férfiasság mintáihoz, ám a férfiasság mérgező, túl versengő, erőszakos, túl független és érzelemszegény formája ellen is küzdenek. Azt mondják, a modern társadalomban a férfiak elvesztették kapcsolatukat a „valódi” és „mély” férfiassággal, a mérgező férfiasság pedig a legtöbb gonoszságért felelős a világban szerintük. Hasonlóan vélekedik Joe Talbot, a brit Idles együttes énekese is.„Mindezek a normák, amelyeket látunk, egyáltalán nem normálisak. Ez egy óriási hazugság” – mondta egy interjúban. A brit punkbanda frontembere mindig nyíltan és hangosan beszél a férfiakat sújtó sztereotípiákról, olyanokról, mint például a mentális egészséggel kapcsolatos titkolózás, „a nem beszélünk róla” kultúrája vagy a fiatalon elsajátított nőgyűlölő értékek. Talbot sokat beszél és énekel arról, hogy patriarchális társadalmunk hogyan kényszeríti bele a fiúkat a férfiasság merev definíciójába, ami szerinte is katasztrofális következményekkel jár. Talbot egy interjúban elmagyarázta, hogy a férfiasság kisgyermekekre kényszerítése mennyire káros lehet az önértékelésükre. „Az olyan egyszerű dolgok, mint a »Ne sírj« – egy megjegyzés egy három-négy éves gyereknek –; annyi rossz döntést hozhat, annyi szégyent, amit az érzelmek miatt érzel.” Összességében az énekes azt szeretné, ha a férfiasságról való elképzeléseink sokkal közelebb állnának a szeretet, a törődés, a kedvesség kifejezéséhez, a befogadáshoz, mint az agresszióhoz, a durvasághoz.
Forrás (Verywellmind; Fatherly)
