A rendszerváltás előtt az első egzotikum volt a narancs, kiwi és a banán, ma már megmosolyogtató visszagondolni rá, hogy sorban álltak e kincsekért az emberek, és a családok szertartásosan bontották cikkelyekre a narancsokat. Évtizedek teltek el azóta, és a mi étkezési szokásaink is változnak, ma már senkinek sem tűnik luxusnak egy rukkolás spagetti vagy avokádókrém.
Az Instasztár: avokádó
Leginkább zöldségként tekintünk rá, habár növénytanilag az avokádó egy gyümölcs. Tartalmát tekintve pedig csupa (jó minőségű) zsír, ezért tápláló, minden salátát vagy akár turmixot feldobhatunk vele, egészséges édességek alapanyaga. Az utóbbi években az avokádó diadalmenete látványos, nincsen éttermi brunch avokádós pirítós nélkül, ami a nagyvárosi, egészségtudatos, étterembe járó fiatalok egyfajta életmódszimbóluma is lett.
Chilis, lime-os sertésnyárs avokádópürével és mangóval (Fotó: Tom McCorkle/Getty Images)
Feljövőben az édesburgonya
Tavalyelőtt egy átfogó cikkben mutattuk be az édesburgonya kultúrtörténetét, szerzőnk igen pontosan rámutatott hazai elfogadottságára is: „Mi magyarok még szokjuk az édesburgonyát: nem olyan egyértelmű a létjogosultsága az asztalokon, mint például az USA-ban, ahol az ősz végi hálaadáskori ünnepi vacsorának egyik kötelező kelléke az édesburgonyapüré.” Feltétlenül drágább, de egyre többen választják egészségügyi megfontolásokból itthon is krumpli helyett.
Gyomnövényből ínyencsaláta: rukkola
A 20. század közepére tehető a megjelenése Magyarországon, de kulináris divatja csak 2000 után. A vadon termő zöldet sokáig gyomnövényként tartották számon, míg felfedezte magának a gasztronómia. A pikánsan csípős növény magyarul borsmustár, feldobhatunk vele salátát, burgonyapürét és zöldturmixot is, kedvelt pizzafeltét, az olasz konyha nagy kedvence is a mediterrán salátaféle.
A rukkola itthon nem régóta használt feltét (Fotó: Pexels.com)
Az ananászos Melba után a valódi gyümölcs
Már rég ananászos ízesítésű édességeket ettünk, üdítőket ittunk, amikor a legtöbben még nem fogtunk a kezünkbe egy teljes, bontatlan ananászt. Az izgalmas külsejű, kissé szúrós gyümölcsöt valójában nem is olyan nehéz ehetővé varázsolni, mint ahogyan az elsőre tűnik. A kéreg alatt lédús, édes gyümölcshús rejlik, csak a középső, kemény résztől kell még megszabadulni.
A zöld citrom más, mint egy zöld citrom
A magyar zöldséges standokon való felbukkanásakor bizonyára sokan hihették vacak, éretlen citromnak a lime-ot. Ez természetesen egy másik gyümölcs, amelynek termése kisebb is a citromnál, a héja egészen vékony, íze pedig karakteresebb, finoman kesernyés. Igazán lédús gyümölcs, és ha picit sárgul a héja, attól még megvásárolhatjuk, az az érettség jele. A mexikói konyha egyik alapgyümölcse, akárcsak a koktéloké.
Mangó, nem csak püréként
Lédús, édes, a gyümölcshús textúráját tekintve egy érett őszibarackra emlékeztethet. Magyarországon az avokádóhoz hasonlóan igen nehéz beszerezni kellő érettségi fokú mangót, igen gyakran éretlenül kapható, vagy megnyomódva (ezt a részt ki kell vágni). A mangópüré a cukrászatok egyik egzotikus alaphozzávalója, de magunk hámozva, frissen az igazi csemege.
A több kilót is nyomó citrusféle: pomelo
Végezetül még egy citrusféle a Távol-Keletről, amely a nagy élelmiszeráruházakban már itthon is kapható. Leginkább hálóban árusítják, és egy óriási grépfrút benyomását kelti (hovatovább a grépfrút is újkori jövevény itthon). Szivacsos, vastag bőre alatt a húsa lehet rózsaszín, fehéres sárga vagy akár vörösesbe hajló is, íze pedig kifejezetten kellemes, és kevésbé kesernyés, mint a grépfrúté.
