Szorongással várták Ukrajna-szerte, hogy mit hoz a május 9-ei Győzelem Napja Oroszországban. A második világháborúban Németország felett aratott diadalt jelölő dátum Oroszország számára kiemelt jelentőséggel bír. Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban beszédében végül nem jelentett be sem győzelmet, sem a katonai erőfeszítések növelését, sem általános mozgósítást, és ez tapintható megkönnyebbülést váltott ki az ukránok közt. Legalábbis Kijevben és környékén, ahol, bár naponta többször is megszólalnak a légiriadók, immáron két hete nem csapódott be egyetlen rakéta sem – számolt be az nlc.hu-nak a Kijevben élő Anton Pecsenykin. Az ukrán újságíró – aki rendszeresen tudósít portálunknak a helyi eseményekről – elmesélte, hogy a szirénákat a lakosság mostanában már nem veszi igazán komolyan.
Fotó: AFP
Vitalij Klicsko kijevi polgármester a minap számolt be arról, hogy Ukrajna fővárosában az orosz támadások után az épületek felújításának költségei 70 millió eurót (26,5 milliárd forintot) tesznek ki. Az orosz katonai agresszió következtében az ukrán fővárosban az eddigi ismeretek szerint összesen 390 épület sérült meg. Ebből 222 lakóház. De már 20 lakótömböt azonosítottak, ahol először el kell kezdeni a helyreállítási munkákat, hogy az emberek visszatérhessenek otthonaikba.
Egymás után nyílnak meg a nagykövetségek, és a metrók másfél óra helyett ismét negyedóránként, tömött kocsikkal közlekednek. Néhány hete a földalatti állomások még sokak számára jelentettek huzatos átmeneti otthont, ideiglenes menedéket a rakéták elől. Mostanában egészen más okokból szerepel a metró a város érdeklődésének középpontjában. Az egyik, hogy az önkormányzat át akarja nevezni az állomásokat, sokan azonban nem értenek egyet az online szavazáson legtöbb voksot kapott javaslatokkal. A másik, hogy nemrég a U2 frontembere, Bono tartott meglepetéskoncertet a kijevi metróban. Az ír énekes a zenekar slágereit adta elő és egy ukrán katonával is duettezett, de nem ő volt az első nyugati sztár, aki egészen Ukrajnáig merészkedett, hogy szolidaritását fejezze ki az ukrán néppel a mostani háború kapcsán. Angelina Jolie – aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövete – Lvivben bukkant fel április végén, ahol többek közt egy gyermekkórházat keresett fel. Látogatásáról tanúskodik több száz helyi lakossal készült közös fotó. Anton egyik barátjának a kedvese egy Lvivben dolgozó orvos, aki szintén rendelkezik ilyen közös emlékkel.
Az ukrán újságíró szerint pillanatnyilag nem lehet tudni pontosan, mi az orosz cél, de az ukránok körében az az általános meggyőződés, hogy a Kremlnek is be kellett látnia, nincsenek meg a forrásai eredeti katonai ambícióinak teljesítéséhez. Ezérrt feltehetően Moszkva a következő időszakban továbbra is a szakadár területekre, és az ezeket a Krím-félszigettel összekötő szárazföldi híd biztosítására fordítja majd a figyelmét.
Bár a fővárosban a korábbinál jóval oldottabb a hangulat, több mint 500 kilométerre Kijevtől szakadatlanul zajlik a Donbaszért folytatott csata és az orosz erők, bár lassan, de képesek előretörni. A hivatalos jelentések szerint elfoglalták például a napokban a Luhanszk régióbeli Popasnát, mely település 2014 óta ukrán kézben volt és nyolc éven át a határt jelölte a szakadár Luhanszki Népköztársaság és Ukrajna közt. Anton szerint az immáron Ramzan Kadirov csecsen vezető emberei által irányított település most inkább hasonlít a hold felszínére, mint egy városra.
A nyolc éven keresztül ukrán irányítás alatt álló Popasnát sikerült hatalmas áron elfoglalniuk az orosz erőknek (Fotó: Sputnik via AFP)
Nap mint nap érkeznek támadásokról szóló hírek a kelet- és dél-ukrán településekről. Odesszában – ami Ukrajna egyik legfontosabb kereskedelmi központja – többek közt lakóépületeket, hoteleket és egy bevásárló központot ért rakétatámadás a közelmúltban. Így „nácitlanítanak”– fejtette ki Anton, aki egyben rámutatott arra, hogy a térség stratégiailag miért fontos. Egyrészt Odesszán keresztül az oroszok képesek szinte teljesen leállítani Ukrajna – elsősorban élelmiszer – exportját, másrészt a Fekete-tenger egy részéért zajló csatához is fontos kulcs a kikötőváros. A támadások vehemenciája mögött azonban Anton szerint bosszúvágy is áll a háború első szakaszában elszenvedett kudarcért.
A háború mostani, második szakaszára egyébként az a jellemző, hogy Moszkva a korábbiaknál jóval kevésbé pontosan irányítható, régi, szovjet típusú rakétákat alkalmaz. Ennek az oka nem teljesen egyértelmű, az azonban valószínűtlen, hogy már csak ilyenek maradtak az orosz hadsereg kezében. Valószínűbb, hogy a fegyverek kiszámíthatatlansága azt az érzést hivatott fenntartani, hogy sehol sem lehet Ukrajnán belül biztonságban az ember.
Anton szerint a háború lélektanilag is egy új szakaszba érkezett. Az immáron három hónapja zajló harcok brutalitása megszokottá vált. Az az egység a társadalomban, ami a háború kezdetekor, a fenyegetettség hatására pillanatok alatt megteremtődött, fokozatosan épül le. Ennek a jele többek közt, hogy ismét vannak például belpolitikai viták.
Ukrán katonák a harcokban elesett bajtársuk fényképét tartják a férfi temetésén Lvivben május 6-án (Fotó: ANADOLU AGENCY VIA AFP)
Az idő múlása a harci kedvet is alakítja. Az ukrán újságírót kérdeztük arról is, hogyan alakul barátja sorsa, aki harci tapasztalatok nélkül jelentkezett önként a hadseregbe. Anton a férfi helyzetéről szomorú képet festett. Elmondta, barátja körülbelül két hetet töltött egy kiképzőtáborban valahol egy erdőben. A körülmények nagyon rosszak voltak és a férfi megbetegedett. Magas lázzal és tüdőgyulladással került kórházba egy olyan helyre, ahol több, a frontot megjárt, sebesült katonát is ápoltak, és a betegtársai rengeteg, borzasztó történetet meséltek arról, mi történik a harctereken. A hallottak nyomán a fiatal felhívta Antont és elmondta, nagyon fél és már nem akar harcolni, de nincsen más lehetősége, a győzelemig ki kell tartania. Ha ugyanis egyszer önkéntesnek jelentkezett valaki, szerződés szerint csak az állam mondhatja meg, meddig kell a hadseregben maradni. De Anton szerint nem a barátja az egyetlen, akinek fokozatosan rá kellett eszmélnie, hogy a
háború nem pont olyan, ahogyan a költők lefestik. Hogy a fegyverek világa egyszerre embertelen, brutális és időnként még unalmas is.
Beszélgetésünk végén Anton jelezte, mennie kell, mert meg kell szerveznie, hogy gyógyszerhez jussanak az orosz fennhatóság alatt levő Bergyanszkban élő nagymamái. A településen ugyanis teljesen üresek a patikák, viszont sikerült megismerkednie egy önkéntessel Zaporizzsjában, a Bergyanszkhoz legközelebb eső, ukrán kézben levő városban. A nő azt mondta neki, hogy másnap indul néhány kocsi a közelmúltban újonnan megnyílt humanitárius folyosón keresztül Bergyanszkba, és ha ad egy listát a szükséges gyógyszerekről, el tudja azokat juttatni a rokonainak. Vérnyomáscsökkentő, szívbajra és szembetegségre való gyógyszer és néhány vitaminkészítmény – ezek azok, amik a csomagba végül bekerültek.
Bergyanszkban élő szüleivel Anton kapcsolata átmenetileg teljesen megszakadt április 30. és május 7. között, mivel a környéken nem volt elérhető a mobilhálózat. Szerencsére azóta tudott beszélni szüleivel, akik a helyzethez képest továbbra is jól vannak és kitartanak amellett, hogy a nagymamák miatt, akiket nem lehet mozgatni, maradnak a településen. Teszik ezt annak ellenére, hogy szinte minden ismerősük vagy már elment, vagy arra vár, hogy helye legyen a Zaporizzsja felé tartó buszokon. Bergyanszkban egyébként helyileg szintén megtartották egy kisebb felvonulással a május 9-ei Győzelem Napját. Anton szerint azonban az ünneplő tömegben szülei nem láttak túl sok ismerős arcot. Feltehetően az ünnepségre szállítottak oda közönséget, talán a Krím-félszigetről.
nyitókép: Alexey Furman/Getty Images
