Aki meglátogatja Dan Gill tanár óráit a New Jersey állambeli Montclairben található Glenfield iskolában, az bizonyára észreveszi a terem közepén lévő üres széket. Nem azért nem ül rajta senki, mert beteg lett, vagy mert egy megfigyelőt várnak, a pedagógus évtizedek óta egy üres széket tart a teremben. Ez egy emlékeztető a Gillnek és a diákoknak.
A történet az 1950-es években játszódott, amikor a 9 éves, fehér Dan Gill és fekete bőrű barátja, Archie egy születésnapi partira ment New Yorkba. Amikor megérkeztek, a szülinapos gyerek édesanyja ránézett a két gyerekre, és azt mondta: „nincs több szék”. Először azt hitték, hogy a földön kell ülniük, vagy szerezniük kell széket, de hamar rájöttek, hogy Archie-t nem látják szívesen, mert fekete. Mindkét fiú könnyekben tört ki.
Az eset annyira megérintette Gillt, hogy azóta sem felejtette el, és bár akkor még nem tudta, abba az irányba terelte, ahol most van: tanárként több mint 50 éven át hatalmas szerepe volt abban, hogy felszámolják a szegregációt a montclairi állami iskolákban, a művészeti intézmény pedig modellé vált.
Azért tettem egy széket az osztályterembe, hogy bárki, aki várakozásokkal telve belép a helyiségbe, úgy érezze, szívesen látják
– mondta a tanár.
A szék és amit szimbolizál, Gill számára tanárként és emberként is vezérlő elv. Diákjainak azt tanítja, hogy felelősséget kell vállalniuk azért, ahogyan másokkal bánnak, függetlenül attól, hogy az adott interakció mennyire tűnik fontosnak.
„Nem lehet mindannyiunkból elnök vagy szenátor – mondja –, de ha mindannyian odafigyelünk arra, hogyan bánunk másokkal, akkor ez egy jobb világ lesz.”
Gill már 75 éves, és azt tervezi, hogy a 2022-2023-as tanév után visszavonul a tanítástól. Az öröksége azonban biztosan tovább él majd az iskolában és a tanítványaiban.
(Kiemelt kép: Montclair Public Schools)