Mielőtt belekezdenénk az Egyesült Államokban nagy port kavart alkotmányos jogvesztésbe, azt gondolom, hogy fontos két dolgot előre leszögezni:

• nem én mondom, hanem a történelem bizonyította, hogy a tiltás nem egyenlő a beszüntetéssel. Tehát a jogvesztés legfeljebb azzal jár, hogy több nő hal meg. Mert saját maga próbálja majd megoldani a helyzetét, vagy esetleg olyan, a pénztárcájának megengedhető, kontár henteshez fordul abortuszért, aki illegálisan elvégzi a beavatkozást, megkérdőjelezhető higiéniai körülmények és szaktudás mellett.
• amikor életek megmentéséről van szó (pro life-nak, azaz élet mellettinek nevezik a mozgalmat), furcsa mód valahogy egyáltalán nem tűnik ilyen égető kérdésnek az államoknak és a politikusoknak rengeteg pénzt hozó fegyvertartás helyzetének rendezése. Pedig, ha a számokat nézzük: június elejéig 246 tömeges lövöldözés tört ki az Egyesült Államokban, és összesen legalább 18823 ember vesztette életét fegyver általi halálban. Köztük vannak azok az általános iskolás gyerekek, akiket egy 18 éves, legálisan fegyvert szerző gyerek mészárolt le. A fegyvertartás szövetségi jogát még az alkotmány második módosításába is belevették. És akkor még egy statisztikai adat az Egyesült Államokból: a 10-18 év közötti gyerekeknél a vezető halálokok között a betegségek mellet, a fegyver általi halál és az öngyilkosság állnak.

Most, hogy ezt a két tényt rögzítettük, nézzük meg, mit jelent az, hogy a Roe kontra Wade eset által kiharcolt, abortuszhoz való alkotmányos jogot az amerikai Legfelsőbb Bíróság 6:3 arányos szavazás után megszüntette, és egyáltalán mi az a Roe v Wade?

Roe v Wade

Az abortusz közel 50 éve lett legális az Egyesült Államokban.

1969-ben egy 25 éves, egyedülálló nő, akit a perben Jane Roe-nak neveztek (hogy ne fedjék fel a valódi kilétét), és akiről már tudjuk, hogy a neve Norma McCorvey volt, nekiment a texasi (és akkor alkotmányos) törvénynek, amely csak akkor engedélyezte a terhesség megszakítást, ha az anya élete közvetlen veszélyben volt. Itt fontos megjegyezni, hogy ezt a kitételt másképp értelmezték az ötvenes, hatvanas években egy fehér, gazdag nő esetén, mint egy szegény, afroamerikai, vagy latin asszony kérése elbírálásakor. Egy orvos dönthetett úgy, hogy a nő olyan lelki terhet cipel a terhesség miatt, hogy kárt tehet saját magában, így engedélyezték nekik az abortuszt. De ezt a kiskaput, mint már említettem, csak a kiváltságosak esetében alkalmazták.

Norma McCorvey két gyermek édesanyja volt, állítása szerint harmadik terhessége nemi erőszakból fogant, ezért szerette volna elvetetni a magzatot. Nem engedték neki, és kényszerítették, hogy megszülje a gyereket. A perben -ahogy írtuk – Jane Roe-ként hivatkoztak rá, az államügyész pedig Henry Wade volt, innen a Roe v. Wade elnevezés.

McCorvey ügye 1973-ra az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elé jutott, ahol nemcsak az ő, hanem egy 20 éves, Georgia állambeli nő, Sandra Bensing ügyét is meghallgatták. A bírák végül 7:2 arányban úgy döntöttek, hogy az államoknak nincs joguk megtiltani egy nőnek a saját teste felett való rendelkezést, az abortuszt. A nő alkotmányos joga lett a terhesség megszakításához való joga.

A bíróság a trimeszterrendszert alkalmazta, ami szerint: a terhesség első 3 hónapjában teljes joga van a nőnek az abortuszhoz, a második 3 hónapban, azaz a 4-6 hónapban a szövetségi államok élhetnek bizonyos feltételekkel. Az utolsó 3 hónapban, amikor a magzatot a méhen kívül is életképesnek tartják, a szövetségi államok rendelkezhetnek az abortusz korlátozásával vagy teljes tiltásával.

Mi változik most?

Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága jelenleg 9 fős, ezt az 1869-es bírósági törvény határozta meg. A bíróság új tagjait az Egyesült Államok elnöke nevezi ki, de csakis szenátusi jóváhagyással foglalhatják el a tisztséget. Kinevezésük élethosszig tart, hacsak nem követnek el bűncselekményt.

A jelenlegi bírói kar 6 férfiből és 3 nőből, egy afroamerikaiból és egy latinból, hat római katolikus és két zsidó vallásúból, illetve egy protestánsból áll. Van még 3 élő, de egészségi vagy mentális készségek romlása miatt visszavonult bíró, akik ideiglenesen betölthetnek tanácsadói szerepet, ha a bíróság elnöke úgy kívánja, és ők is beleegyeznek.

A mostani, múlt heti döntés szerint az abortusz már nem alkotmányos jog.

Ez nem jelenti az abortusz tilalmát, hanem azt, hogy a szövetségi államok maguk dönthetik el, hogy akár már a 12.hét előtt betiltják a terhességmegszakítást, vagy sem. A BBC szerint már 20 állam készül arra, hogy valamilyen formában korlátozza a terhességmegszakítást, és 13 államban úgynevezett „trigger ban-ek” vannak életben, ami azt jelenti, a törvény a Roe v Wade eltörlésével automatikusan, vagy gyorsított eljárásban életbe is lép.

Vannak köztük olyan államok is, akik nem a nőt, hanem az abortuszt biztosító szakembert, és a nőket segítő civileket fogják büntetni.

Szintén a BBC adataiból derül ki, hogy jelenleg közel 40 millió nemzőkorban álló nő lesz Amerikában, akik olyan államokban élnek, ahol nehezített lesz a terhességmegszakítás. A Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) számai szerint 2019-ben körülbelül 630 ezer abortuszt végeztek az USA-ban, ezek 92,8 százalékát az első trimeszterben. Egyből tíz nő, akin terhességmegszakítást végeztek, tinédzserkorú volt. A nők nagy része egyedülálló volt, felsőfokú végzettséggel is rendelkezett, nagy részük pedig anyagi nehézséggel küzdött.

És hogy jelen helyzettel mit tehet az Egyesült Államok elnöke? Nem sokat. Joe Biden már felszólította a Kongresszust, hogy fogadjanak el egy szövetségi törvényt, amely visszaállítja a nők abortuszhoz való jogát, de a demokratáknak nincs elég szavazóbázisa a Szenátusban ahhoz, hogy ez át is menjen, és eljusson az elnök asztaláig.

Ha nem járnak sikerrel (és ez egyelőre szinte biztosra vehető), és az abortusz nem lesz elérhető minden nőnek, minden államban, akkor újra erősödhet az abortusz turizmus.

A hetvenes évek előtt nők százezrei utaztak egészen New York-ig, ahol hozzájuthattak az ellátáshoz, mert legális volt. Már azok, akiknek erre volt pénzük. Ezzel tisztában vannak az abortuszellenes államok vezetői is, és tartani lehet attól, hogy az alkotmányos jogot a szabad mozgáshoz megpróbálják valamilyen formában korlátozni, hogy a nőknek az országon belül, más államban se legyenek opcióik, legalábbis nem büntetlenül.

Magyarország

Magyarországon a nőknek joguk van az abortuszhoz, a terhességmegszakítás feltételeit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény és annak végrehajtási rendelete szabályozza. 

A terhesség megszakítására indok is kell, de az elég szabadon értelmezhető. Ezek a következők:

• a terhesség szexuális erőszak következménye,
• a terhesség a terhes nő egészségére veszélyes,
• a magzat valószínűleg súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved,
• a terhes nő súlyos válsághelyzetben van.

Ez utóbbi azt jelenti, a törvény szerint, hogy a nő terhességének folytatása testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz neki. Vagyis túl fiatal, túl idős, tanul, anyagi, családi helyzete nem engedi. Igazolni semmilyen módon nem kell az okot, ugyanis nem ellenőrzik, a családvédelmi szolgálat nem folytat vizsgálatot.

Nálunk elsősorban a 12. hétig végezhető el az abortusz, de ez bizonyos méltányossági esetekben kitolódhat akár a 24. hétig is, vagy tovább is. Az indoklás közé tartozik az is, ha legalább 50 százalék esély van arra, hogy a magzat genetikailag károsodott. Ezt orvos állapítja meg.