Kedves G.!
Bár a neved ott virított a szélvédőre tűzött papíron, úgy ítéltem meg, hogy személyiségi jogok miatt ez jobb, ha mégis köztünk marad, pedig elhiheted, szeretném világgá kürtölni, hogy vannak még olyan jó emberek, mint amilyen TE vagy!
Fotó: Getty Images/Handemandaci
Egy teljesen átlagos hétvégének indult az a nap, amikor találkoztunk. Szép idő, nagy nevetések, friss levegő és Duna, az ország tortája… Minden volt, ami egy vasárnapot bearanyozhat, de percek alatt pokollá vált az egész, mikor kiderült, elhagytam a kocsikulcsomat. Kerestem a táskában, kerestük a többiekében, zsebekben, aztán újra a táskákban, már gyakorlatilag kirakodóvásárt rendeztünk ott, a váci strand bejárata előtt, a kulcs azonban nem került elő. Sok minden lejátszódott a fejemben, ám mivel az autó ott állt, ahol leparkoltam vele, igazából próbáltam arra koncentrálni, hogy az csak egy kulcs. Van belőle pót, valahol otthon, úgy nagyjából 30 kilométerrel arrébb…
Éppen azt vizsgáltam, nem ejtettem-e be a hátsó ülésre korábban, amikor feltűnt, hogy egy cetli van a szélvédőn. Nem a szokásos, virító színű reklámpapír, a legújabb pizza kínálattal, hál’ Istennek nem is Mikulás csomag, hanem egy letépett fecnidarab, amin a neved és a telefonszámod állt, valamint, hogy megtaláltad a kulcsot, és hívjalak bátran, ha megkaptam az üzenetet.
Hívtalak, és perceken belül jöttél! Nagy mosollyal az arcodon, én pedig hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy pont te bukkantál rá annyi ember közül! Mint kiderült, a kisfiad talált rá a bokornál – hogy hogyan került oda, arra a mai napig nem találok épkézláb magyarázatot –, te pedig, miután kipróbáltad, hogy melyik autóhoz tartozik, kedvesen lezártad az én szeretett Dorottyámat (igen, az autó neve), és üzenetet hagytál nekem.
Nem tudom eléggé megköszönni! Akkor sem tudtam, csak azt hajtogattam, hogy mennyire hálás vagyok, de körülbelül az elsőszülöttemet is felajánlottam volna, ha azt kéred cserébe (jó, eléggé felfokozott lelki állapotba kerültem, szóval nézd el nekem, hogy ennyire teátrális vagyok), mert ez a sztori egész másképp is alakulhatott volna, bele sem merek gondolni a következményekbe… Szerettem volna kifejezni valamiféle ajándékkal is a nemes cselekedetet, de sajnos semmilyen platformon nem találtalak meg, úgyhogy csak reménykedem, hogy talán innen eljut hozzád az üzenetem:
Kedves G.! Még egyszer KÖSZÖNÖM! Remélem, hogy sosem kerülsz ilyen helyzetbe, ha mégis, akkor pedig lesz valaki, aki ugyanúgy bebizonyítja neked, hogy még nem halt ki a becsület az emberekből. Tudd, hogy aznap az én személyes hősöm voltál, és bár borzasztóan szégyelltem, hogy elhagytam a kulcsot, úton-útfélen elmeséltem a történetet, mert ez egy olyan sztori, amit szerintem mindenkinek hallania kell. Soha nem felejtem el a kedvességedet!
Üdvözöllek, innen az éterből! A.
