„A sűrített tejet tubusból nyomtam az arcomba” – Pezsgőtabletta-szopogatás és más gyerekkori bűnözéseink

„Rendszerint bejártunk anya munkahelyére, a helyi takarékszövetkezetbe, ahol mindig volt tejpor, az a kis zacskós. Na, azt marékszámra loptuk, és toltuk be, mint a kokót." Bemószerolt tesók és őszinte gasztrovallomások abból az időszakból, amikor még nem is ismertük a gasztronómia szót.

Haranghy Orsi

2022. November 04.

Először is leszögeznénk, hogy nem kulináris ötleteket szeretnénk adni a jelenlegi, nehezebben kigazdálkodható időszakra, amikor egy családi rántottázás is luxusszámba megy – hát még ha sajtot és kolbászt is raknánk bele. Körbekérdeztünk az nlc. szerkesztőségében, hogy kinek milyen vonzalma, netán titkos függősége volt kajafronton. Persze a hivatalos főétkezéseken kívüli lopott pillanatokra voltunk kíváncsiak, hiszen a mai kényelmes világban adja magát a chips és a csoki, de a ’80-as, ’90-es években még nem voltunk így elkényeztetve, és olyan élelmiszeripari termékekre jártunk rá, ami ma már nehezen megmagyarázható.

Mielőtt rátérnénk a kétséges élvezeti értékű falatokra, jöjjön egy kis valódi nosztalgia is. Lilla állítja, hogy azért kávéfüggő, mert kiskorában az imádott nagypapája kávéjába mártogathatta a kockacukrot, és ez örök bevésődés. Akárcsak Orsinak, aki nem húslevest evett tésztával, hanem fordítva. Amikor nagyobb korában elhagyta volna a metéltet a „tésztalevesben”, a nagypapája szó szerint, hiszen ő a két kezével gyúrta vasárnaponként a tésztát a csupatészta leveshez…

Nem minden unoka volt persze ilyen szerencsés, nekik maradt a puncsízű pudingpor és a kristálycukros fehérkenyér.

Leveskocka-nyalogatás és a „szükséges Plusssz”

A legbizarrabb fogyasztások egyike a leveskocka elnyalogatása, vagyis pőre nátrium-glutamát nassolás, de a neonszínű Plusssz tablettákkal is többen intimebb viszonyt ápoltak, mint kellett volna. Évi összekötötte a kellemest a muszájjal:

„A suliban Plussz pezsgőtablettát ettem, azzal mértem, hogy mennyi idő van meg az órából. 1/4 pezsgőtablettát 20 perc alatt pezsgettem el a számban.”

A fogorvosok akkoriban nem győzték felhívni a figyelmet arra, hogy a fogzománcot bántja a pezsgőtabletta, de egy egész generáció ette. Verus így emlékszik: „Aaa, a Plussz tabletta, meg a száraz tészta (néha még ma is). Meg kakaóport ettem magában kanállal, és amit még nagyon szerettem, az a kikevert piskótatészta, még nyersen, mielőtt bemegy a sütőbe. Evőkanállal természetesen. Az őrületbe kergettem vele anyukámat.”

A nyers tésztaevés egyébként nemzetközi sportág, olyannyira, hogy az élelmes gyártók ehető, nyers sütitésztát is piacra dobtak.

Míg Zoli egyfajta ínyencfalatként karikába vágva kisütötte a löncshúst, Dani a konzerves vagdalt narancsszínű zsírját kente kenyérre, majd karikázta rá a konzervet.

Fotó: Neményi Márton

Falusi módi

„Mi több lágytojást kutyultunk egybe, és pudingként ettük. A pörköltbe belefőzött csirkefejért pedig ment a harc. A tesómmal versenyeztünk, hogy ki ehesse meg. Nagyapám egyszer aztán besokallt, hogy ne veszekedjünk, és kettévágta az amúgy is borsónyi csirkeagyat.”

„A félig még éretlen zöldborsót lelegeltem a kertből,

a tyúkokkal együtt ettem az udvaron a papsajtot,

a búzát kisodortam a kalászból, azt majszoltam. Mondjuk azt most is.

Hát nyilván megkóstoltam az összes csirke- és disznótápot, kutyaeledelt” – avat be Ricsi egy kicsit többe is, mint tudni szerettük volna.

Az úgynevezett szegénykonyhák is ihletadók persze. Sokakban él a nosztalgia a nehezen védhető vizes-cukros fehér kenyér és a száraz kenyér ropogtatása iránt. Másoknak a gyerekkor maga, hogy vastagon becukrozott citromszeletet szopogattak.

Szabadon összeönthető üdítők a 70-es évekből (Forrás: Fortepan)

„Én a húgomat tudom bemószerolni, aki kiskorában ketchupos kenyeret evett. Csatlakoznék továbbá a többiekhez: a tejport loptam a nagymamámtól, ha hozzájutottam, akkor evőkanállal tömtem magamba. Illetve, ha az órákon unatkoztam, akkor az illatosított radírból is csemegéztem olykor. De azt csak módjával” – árulja el Lina sokak titkolt favoritját.

Niki passziója az volt, ami szintén sokakat terelt egy kis gasztronómiai újragondolásra, egyben egy lájtos kényszeresség is testet ölt benne: „A Pilóta kekszből első körben csak a tölteléket ettem ki, a kekszeket pedig visszatettem a dobozba, de szépen, külön sorban gyűjtöttem a világosakat meg a sötéteket. Aztán amikor a töltelékek kifogytak, utána ettem meg előbb a sötét kekszeket, végül a világosakat.”

További szerkesztőségi kedvenceink valódi gasztrotrükkökkel:

„Az üveges kólát és Fantát összeöntve ittam.”

„Én vajat is tettem a ketchupos kenyérre, akkor nem szívta be a kecsapot!”

„Zacskóból öntöttem a számba a kókuszreszeléket.”

„A cukros tojássárgája is zseniális. Azt kell mondani, hogy az jó a toroknak (nekem ezt mondták), és akkor lehet tolni durván.”

„Szörp víz nélkül.”

Anettnek köszönjük minden teagranulátumfüggő nevében

„Jöjjön a legklasszikusabb, amit senki sem oldott fel vízben, csak a szájába töltött. Imádtam, mindig vettem a kisboltban, és most is szoktam. A COOP-ban lehet kapni mindig, de a Lidl/Aldiban is szokott lenni, ha retró hetek vannak. A teagranulátumot én kanállal ettem, akárcsak Peti, sosem úgy, ahogy kell. Volt még egy fixációm gyerekkoromban, mindig

rájártam a hűtőben tartott nyers élesztőre, és ettem csak úgy kis darabokban.

Olvastam valahol, hogy jót tesz az arcbőrnek, és hát próbálkoztam eltüntetni a ragyákat kevés sikerrel kamaszként.”

Niki sem viccel, ha furcsa ízlésről van szó: „Én a citromot ettem magában, úgy, ahogy a normális emberek a narancsot vagy a mandarint szokták. (Ez a szokásom mondjuk a mai napig is megmaradt.) Aztán volt a Fluimucil köhögés elleni por, amit vízben kellett volna feloldani, de én simán por formájában fogyasztottam.”

A kókuszreszelék egyetlen érvényes fogyasztási módja: zacskóból vagy asztalról közvetlenül szájba (Forrás: Getty Images)

Peti figyelmeztetése: Tejpor vagy tejszínpor? Nagyon nem mindegy!

„A tejpor nekem nem finom, a tejszínporért (Completa) ölni tudnék. Nekem még kamaszkoromban is volt, hogy az volt az uzsim, hogy vettem a boltban egy tubus sűrített tejet. De persze a legjobb a konzerves volt, azt úgy nyomtam, hogy mindig egy kis tejjel felhígítottam, de csak kicsivel, hogy így több legyen, de ugyanolyan finom. De ez nem bizarr, kikérem magamnak. A Plussz tabletta szopogatása szintén alap volt, a narancsos volt a kedvenc. Meg néha teába tettem, az is király volt. Ebből lett később a teagranulátum magában való kanalazása, pompás étek az is, például egy táborban.”

Évi maga a gyerekkori gasztrobűnöző

„Rendszerint bejártunk anya munkahelyére, a helyi takarékszövetkezetbe, ahol mindig volt tejpor, az a kis zacskós. Na, azt marékszámra loptuk, és toltuk be, mint a kokót. Amúgy a jó öreg vizes-cukros kenyér is játszott nálunk. És tényleg szerettem. Nem volt a kedvencem, de ha nem volt édesség otthon, akkor ráfanyalodtam. Jó időben ettük a fáról az akácvirágot, és kerestük a fűben a papsajtot. Imádtam mind a kettőt.

A virágnál csak arra kellett nagyon figyelni, nehogy bogár legyen benne. Persze ötből kettőben mindig volt, és persze ötből kétszer mindig meg is ettük.

A papsajt meg… az volt a manna, mert kevés volt belőle, és azt is nehezen találtuk meg, vagy féltünk, hogy lepisálták a kutyák.

Végül Csaba koronázza meg a beszámolókat, fej-fej mellett a radír- és csirketápevéssel. „Kisiskolásként viccesnek tartottam azzal sokkolni az osztálytársaimat, hogy ettem szalvétát, papírzsepit, papírfecniket… Szerencsére ez a korszakom nem tartott sokáig, és nem tudnám jó szívvel ajánlani ezeket senkinek.”