Felesleges hosszan ecsetelnünk az idei aszály romboló következményeit makro- és mikrokörnyezetünkben egyaránt. A legrosszabb talán a tehetetlenség volt, amit jól ismertek őseink is, akik különféle esőcsináló rituálékkal, tánccal próbálták rábírni az isteneiket, hogy adjanak végre esőt. Szerencsére ma már több eszköz van a kezünkben, hogy legalább szűkebb környezetünket védjük az aszálytól, és itt nem a méregdrága esőcsináló drónokra gondolunk. A védelem kulcsa a talaj egészsége és a vízmegtartó képessége, amire nem elég csak nyáron gondolnunk. Ha szeretnénk felkészülni az egyre gyakrabban előforduló szárazabb időszakokra a kertünkben, és nem akarjuk, hogy a locsolást gyakorlatilag meg se érezze a kertünk a nagy kánikulában, már most érdemes előre gondolkodnunk.
A szerves anyagokban gazdag, egészséges talaj a kulcs
„Vizet nyilván nem lehet semmi mással pótolni, mint vízzel. Amivel kezdeni tudunk, valamit az az, hogy mennyi ideig marad a talajban, és milyen mértékben tudja az adott közeg térfogatarányosan elraktározni a vizet” – nyilatkozta az nlc-nek Dr. Parádi István, az ELTE TTK, Biológiai Intézet, Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa. – Egy homoktalaj például nem alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű vizet raktározzon, túlnyomórészt átfolyik rajta a víz, és kiszárad pillanatokon belül. Ezzel szemben egy vályogtalaj jóval nagyobb mennyiségű vizet tud raktározni. Míg a szemcsés homok nagyobb méretű, a vályogtalaj kisebb méretű szemcsékből áll, tehát térfogatarányosan nagyobb felületről beszélünk, amihez tud kötődni a víz.
De a legfontosabb vízraktározó tényező a talajban az a szerves anyag.
Minél magasabb a talaj szerves szén (humusz) tartalma, annál jobban megtartja a vizet és egyéb más növényi tápanyagokat is.”
Dr. Parádi István egyetemi adjunktus
A szerves anyagokban gazdag, változatos ökoszisztémájú, „egészséges” talajok több levegőt és vizet tartalmaznak. A talajegészség fogalmát sokféleképpen definiálhatjuk a biológus szerint. Leginkább ott mérhető fel, mennyire egészséges egy talaj, hogy milyen az élővilága. Minél változatosabb és több élőlény lakik benne, annál egészségesebb. „A talaj persze élettelen dolog, ami önmagában nem lehet egészséges, inkább arról van szó, hogyan tudja biztosítani az egészségét annak, amit benne termesztünk. Egy talajban növő növény akkor érzi jól magát, ha a talaj képes az ő egészségét fenntartani. Ez pedig akkor történik meg, ha a talajban minél több mikrobiális szervezet van, hiszen annál több funkciót tud ellátni. Olyan funkciókra kell itt gondolni, mint a különböző tápanyagok mobilissá tétele, a víz megőrzése, átjárhatóságának a fokozása, a különböző egyéb stresszhatások elleni védelem, a szennyező anyagok megkötése, vagy a kórokozók elleni védelem.
Nagyjából úgy kell az egészséges talajra gondolni, mint egy nagyáruházra, ahová ha bemegyünk – mert például vacsorát szeretnénk vásárolni –, akkor bármilyen elképzelés esetén biztosan kielégül ez az igényünk.
Mélyen gyökerezik a megoldás
Parádi István szerint nagyon fontos, hogy sokféle növény legyen a kertünkben, többek között olyanok is, amelyek mélyen gyökereznek a talajban. A termőtalajaink nagyon sokszor 30-40 cm mélyen tömörödöttek a konvencionális mezőgazdasági gyakorlat miatt. „Ha a felső réteget rendszeresen szántják, akkor alatta összetömörödik a talaj a folyamatos nyomástól, taposástól, amit a növények nem tudnak már áttörni. Ezért is vannak belvizek az agrárterületeken, mert a víz nem tud lefelé szivárogni. Az úgynevezett esőkerteknél (sekély mélyedések a kertben, amelyek lehetővé teszik a víz lassú visszaszivárgását a földbe – a szerző) pont ez a trükk, hogy olyan bokrokat, növényeket ültetnek, amelyeknek gyökerei átszövik a talajt, és akár másfél méterre vagy még mélyebbre is eljutnak a földben, így képesek egy vertikális irányú vízáramlást biztosítani.
Globálisan is igaz és a kertben is: minél több növényünk van, amelyeknek jelentős a gyökérzete, annál inkább képesek vagyunk az egész talajt átitatni az esővel.
– magyarázza a szakember.
A másik fontos tényező, amely nedvesen tartja a kerti talajt, a mulcsolás, az ásás, kapálás talajbarát alternatívája. Ez a kertművelési technika akadályozza, hogy elpárologjon a talaj mélyebb rétegeiből a víz. Sok mindennel lehet a szakértő szerint mulcsolni, ültethetünk sok növényt, használhatunk fűnyesedéket, fakérget, szalmát vagy istállótrágyát. „Ősszel én az emelt ágyást fűvel vagy levelekkel leborítom, hogy megőrizze a nedvességet, és ezzel az esővíz, a hó nyomását is csökkentem télen a talajon, így a tömörödést is meggátolom. Hiszen ha a puszta talajra folyamatosan esik a víz, az is tömöríti a talajt. Mire tavasz lesz, és elhúzom a mulcsot, olyan a talaj, mintha kapáltam volna, semmit nem kell vele csinálni, csak beleültetni a növényeket. Ezt el lehet érni takarónövényekkel, amelyek gyökereik révén behálózzák a talajt, ami így nem tömörödik, hiszen a növények és a velük szimbiózisban élő mikroszervezetek fellazítják” – magyarázza a talajszakértő.
Fotó: Getty Images
Ami fönt érzi jól magát, ne kerüljön 30 cm mélyre
Hogyan árthatunk a talajnak? – vetődhet fel a kérdés. Egyre többen mondják azt, hogy ne szántsuk a talajt, ha ugyanis így teszünk, akkor a fölső 30-40 centit megforgatjuk, vagyis ami alul volt, az felülre kerül és fordítva. „Ezzel folyamatosan összekeverjük a talaj mikrobiális élővilágát, és mindenkit odarakunk, ahol nem érzi jól magát:
mintha a krokodilt raknánk a hegy tetejére, a zsiráfot pedig ledugnánk a tó fenekére”
– világítja meg egy képletes példával a szakértő, hozzátéve, hogy így még a talajnak fontos gombák fonalait is szétszakítjuk.
Ma már komoly mozgalom is alakult, a szántás/forgatás nélküli, ún. regeneratív földművelés. Eszerint a szántás a talaj széntartalmát csökkenti, így nem fog kiépülni egy komplex, összetett talajbiológiai hálózat, amely képes a talaj által kínált szolgáltatások (tápanyag és vízellátás, stresszrezisztencia) fenntartására. A szántás kedvezőtlen hatása a talajtömörödés is, hiszen ahová már nem ér el az eke, ott kialakul egy tömörödött réteg (eketalpréteg), ami a függőleges irányú vízmozgást megakadályozza. Az ilyen talajokban termesztett növények úgy járnak, „mint egy cserépben nevelt kukorica vagy búza, nem lesz kapcsolatuk a talaj mélyebb rétegeivel”. Ugyanez a kiskertekre is igaz a szakértő szerint: „Ahelyett, hogy minden tavasszal kihozzuk a kapát, alakítsunk ki ágyásokat, és mulcsoljunk, hordjunk rá komposztot” – tanácsolja a szakember.
Alkohollal a kiszáradás ellen?
Ősz elején röppent fel a hír, hogy az alkohol segíthet a növények szárazságtűrésében. A RIKEN Center for Sustainable Resource Science japán kutatói úgy gondolták, kipróbálják, hogy plusz etanolt adnak a növényeknek, és megnézik, ez segíti-e túlélésüket. A kutatók rizst és búzát ültettek, rendszeresen öntözték őket és a növények egy részére alkoholt is locsoltak három napon keresztül. Majd pedig nem kaptak vizet két héten keresztül. Azt tapasztalták, hogy az „alkoholizáló” növények jobban bírták a szárazságot, mint azok, amelyek csak vizet kaptak. Míg az előbbiek 75%-a élte túl a száraz időszakot, az utóbbiaknak csak 5%-a. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a buliról megmaradt félig teli üveg bort vagy vodkát a növényekre kell locsolnunk. Dr. Parádi István hangsúlyozza, hogy ez a hatás csak laboratóriumi körülmények között érvényes, ráadásul otthon biztosan nem fogjuk eltalálni a megfelelő koncentrációt. Kísérleti körülmények között azonban valóban bebizonyosodott, hogy „ha az alkohol a talajba kerül, egyfajta stresszt okoz a gyökereknek, a sejthártyákhoz jutva kivált egy olyan hatást, amitől a növények úgy érzik, szárazság van, ezért elkezdnek védekezni ellene, bezárják a gázcsere-nyílásukat, és nem veszítenek több vizet. Amikor később, mesterségesen indukálnak szárazságot, a növények, amelyeket alkohollal kezeltek, jobban tűrik azt, mert több víz maradt bennük, előre tartalékoltak. Vagyis maga az alkohol, az abból keletkező anyagcseretermékek, hormonok részt vehetnek a növények szárazságstressz elleni jelátviteli folyamataiban, a szárazságtűrést fokozó anyagcsereutak létrehozásában” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy bár a kutatás eredményei kiskerti viszonylatban nem ültethetőek át a gyakorlatba, ám a rengeteg új információ felhasználható akár új növényfajták nemesítéséhez, így az élelmiszerellátás bizonytalanságainak kiküszöböléséhez is.
Gondoskodjunk a kertről már most
A kertekben rengeteg szerves anyag termelődik, amelyeket általában elégetnek az emberek vagy jobb esetben elvitetnek. Ehelyett azonban daráljuk, zúzzuk össze a nagyobb darabokat, és készítsünk talajtakarót belőlük. A szakember azt tanácsolja, hogy ahol sok a levél, ott érdemes összegyűjteni, kupacba halmozni, amit aztán elkomposztálhatunk, vagy rádobhatunk a magas ágyás tetejére mulcsrétegként. Egyébként szerinte – hacsak nem borítják el teljesen a talajt – nem kell a leveleket összeszedni, ez alól kivételt képez a dió, ami gátolja a többi növény fejlődését a levelekben felhalmozódó speciális növekedésgátló anyag miatt. Komposztálni azonban a diólevelet is lehet, sőt érdemes, mert fél-egy év alatt ez a gátlóanyag lebomlik és kiváló minőségű komposztunk keletkezik. „Ha nem akarom, hogy a fű a nagyobb levelek alatt elsárguljon, a növényzetet meg akarom őrizni, nyilván össze kell szednem, de a kisebb gyümölcsfák, bokrok leveleit érdemes otthagyni, mert ezeket tavaszra eltüntetik, a mélybe lehúzzák és megeszik a giliszták. Munkájukból a talaj is profitál” – mondja.
Fotó: Getty Images
Nem érdemes kidobnunk a levágott ágakat sem, ezeket össze lehet darálni, majd komposztként, talajtakarásként használni, vagy összegyűjthetjük egy kupacba a kert sarkába, hogy a kerti kártevőinket pusztító süniknek, madaraknak kiváló búvóhelyül szolgáljanak.
A lényeg, hogy
növeljük a talajnak azt a potenciáját, hogy segítse a növényeket a szárazságtűrésben.
„Növeljük a szervesanyagtartalmat, komposztáljunk, amit csak lehet, forgassuk vissza a talajba, mert annál többet segítünk a talajnak például a növényeink szárazságtűrésében is a kertben. Vannak olyan jó minőségű készítmények, amiket ki lehet szórni a talajra, például egyes gomba alapú készítmények, és vannak olyan talajkondicionálók, termésnövelők, amelyek olyan anyagösszetétellel bírnak, amelyek a növények stressztűrését fokozhatják azáltal, hogy a talajban lévő mikrobiális életet segítik, serkentik, bár a minőségük változó. Fontos az árnyékolás is. Dél-Amerikából ered az úgynevezett három nővér technika: kukoricát, tököt, babot ültetnek együtt. A kukorica magasra nő, annak a szárán felfut a bab, a babnak a gyökerei nitrogént kötnek meg, a tök pedig nagy leveleivel árnyékolja a talajt, megakadályozza a kiszáradást. A növénytársítás rendkívül fontos dolog, bár több időt jelent ennek a logisztikája. Ezért is érdemes lehet már most terveznünk vele.”