A brit Jono Lancaster egy ritka genetikai rendellenességgel, úgynevezett Treacher Collins-szindrómával született, mely deformitásokat okoz a fejen és az arcon. A ma már 38 éves férfi rengeteg küzdelmen van túl, melyek gyakorlatilag már a világra jövetelének napján elkezdődtek. A vér szerinti szülei ugyanis, amint szembesültek a betegségével, lemondtak róla. A hivatalos dokumentumokban ez áll: „Mindkét szülő elborzadt a gyermek megjelenésétől. Egyikük sem érzett szülői kötődést. 36 órán belül távoztak a kórházból, hátrahagyva a gyermeket.”
A kisfiú 2 hetes volt, amikor nevelőanyja, Jean magához vette, majd 5 éves korában hivatalosan is örökbe fogadta. Kisgyerekként szeretetteljes, biztonságos környezetben nevelkedett és az általános iskolában a társai is elfogadták, sőt, kifejezetten népszerű volt. Minden megváltozott azonban, amikor középiskolába került. „Egyszer csak a mutogatni kezdtek rám, kiabálták a nevemet, lenéztek, kinevettek… ekkor már nem volt menő, hogy másmilyen vagyok” – mesélte erről.
Tizenévei végén szerelembe esett, a kapcsolat azonban szakítással végződött. Máig is úgy érzi, ez volt élete legsötétebb időszaka. 20 éves korától aztán egy nagyjából négyéves periódus következett, mely során megerősödött és azzá a magabiztos és nyitott emberré vált, aki ma is.
Részlet Az igazi csoda című filmből, mely egy Treacher Collins-szindrómás kisfiúról szól
Azt mondja, az az ember, aki mindvégig mellette állt és támogatta őt, a nevelőanyja. Az évek folyamán azonban barátokat is szerzett és párkapcsolatokat is kialakított. Amikor pedig már kellőképpen erősnek érezte magát, úgy döntött, felkeresi a biológiai szüleit, mivel szerette volna őket is megismerni és a tudtukra adni, hogy jól van. Ők azonban kategorikusan elutasították a kapcsolatfelvételt.
Jono azt mondja, visszatekintve megbékélt a döntésükkel: „Az egyetlen, amit tudok a vér szerinti szüleimről, hogy életet adtak nekem. Ők hoztak erre a világra, de rajtam múlik, hogy éljem az életem, és a legtöbbet hozzam ki belőle. És az élet gyönyörű, ezért pedig örökké hálás vagyok.”
Felidézte azt a pillanatot is, amikor először érezte, hogy elégedett a megjelenésével: az edzőteremben állt egy egész alakos tükör előtt és ahelyett, hogy félre akart volna pillantani, egyenesen a saját arcába nézett, majd elmosolyodott. „Nem is emlékszem, hány év után először abszolút szerettem, amit láttam.”
A férfi ma már annak szenteli az életét, hogy inspiráljon másokat és segítsen nekik abban, elfogadják önmagukat. Rendszeresen részt vesz különféle eseményeken, előadásokat tart, az első könyvén dolgozik, illetve létrehozta a Love Me Love My Face Alapítványt, amely Treacher Collins-szindrómás és más koponya- illetve arcbetegségben szenvedő embereket és családjaikat támogatja.
A Treacher Collins-szindrómára felhívta a figyelmet a 2017-ben bemutatott Az igazi csoda című film is, melynek főhőse, Auggie szintén ezzel a rendellenességgel él.