1957 februárjában egy egyetemista egy kisfiú holttestére bukkant egy kartondobozban Philadelphia északkeleti részén, egy erdős területen. Az ijedt diák egy napot várt, hogy hívja a hatóságokat, akik viszont azonnal munkához láttak. Megállapították, hogy az öt év körüli gyermek gyilkosság áldozata lett és a halála után helyezték a dobozba, arra azonban nem sikerült fényt deríteni, hogy ki is volt a kisfiú és ki ölte meg. Egészen az idei évig – hatvanöt évvel az eset után végre kiderülhetett, hogy ki Amerika ismeretlen gyermeke.
Joseph Augustus Zarelli 1953. január 13-án született, és 4 éves volt, amikor meghalt – közölték a philadelphiai rendőrség tisztviselői decemberben egy sajtótájékoztatón, ahol beszámoltak a legújabb DNS vizsgálati technológia alkalmazásával elért áttörésről, amely az elmúlt években forradalmasította a régi ügyek megoldását.
Jason Smith rendőrkapitány elmondta, hogy a rendőrök még nem tudják, ki ölte meg a fiút, és azt sem, hogy milyen körülmények között halt meg, de a nyomozás folytatódik.
„Megvan a gyanúnk arra vonatkozóan, hogy ki lehet a felelős, de ezt nem oszthatjuk meg, mivel egy folyamatban lévő bűnügyi nyomozásról van szó” – mondta a tisztviselő.
Egy eset, ami megrázta egész Amerikát
A dobozban talált kisfiút csak a véletlennek köszönhetően fedezte fel a korábban említett egyetemista: a fiatal azért vágott át az egyébként elhagyatottnak számító erdős területen, mert egy közeli leányotthonhoz igyekezett egy találkára. A diák nagyon megijedt, amikor meglátta, hogy a magányos kartondobozban egy holttest van és azonnal elszaladt. Később aznap egy papnak mesélt az esetről, aki rábírta, hogy értesítse a rendőrséget.
A kiérkező helyszínelőket horrorisztikus látvány fogadta: egy alultáplált, meztelen kisfiú holtteste egy flanel pokrócba csavarva. Az egyik rendőr ötven évvel később azt mondta, hogy a babaszerű, törékeny gyerekholttest képe valami olyan, amit sosem fog tudni elfelejteni.
A boncolás megállapította, hogy a gyermeket halálra verték; a haja frissen volt vágva és a testén még hajcsomók voltak, ami arra utalt, hogy megpróbálták felismerhetetlenné tenni, a kéz- és lábujjai pedig ráncosak voltak, ami annak a jele lehetett, hogy közvetlenül a halál beállta előtt vagy nem sokkal utána egy ideig vízben volt. A nyomozók ezen kívül sebhelynek tűnő hegeket is találtak a bokáján, a lábfején és az ágyékán.
A helyszínelők egy kordbársony sapkát fedeztek fel a fiú holtteste mellett, amit egy környékbeli bolt tulajdonosa felismert: úgy emlékezett, hogy egy ismeretlen férfi viselte, aki egyedül ment be az üzletbe. A férfit azonban soha nem találták meg.
A rendőrség a kartondobozt, amelyben a fiút megtalálták, szintén egy közeli üzlethez vezette vissza: azt is meg tudták állapítani, hogy eredetileg egy mózeskosarat tartalmazott. Annak ellenére, hogy az üzletben csak készpénzzel lehetett fizetni, a nyomozóknak sikerült kideríteniük a lehetséges vevőt, de hamar fény derült arra, hogy az illető nem állhatott kapcsolatban a fiúval.
A nyomok, az arcrekonstrukció és a Pennsylvania-szerte szétosztott több százezer szórólap ellenére a fiú személyazonossága ismeretlen maradt. Az évek során több lehetséges szál is felmerült: a rendőrség egy ideig még azt is vizsgálta, hogy a gyerek nem egy ötvenhatos magyar menekült-e, ám mindegyik feltételezés tévesnek bizonyult.
Több elmélet is létezik
Az összes nyom közül, amelyet a rendőrök követtek, kettő tűnt különösen ígéretesnek. Az első 1960-ra vezet vissza, amikor az ügyön dolgozó halottkém, Remington Bristow beszélt egy médiummal a rejtélyes fiúról. A látnok elvezette Bristow-t egy helyi nevelőotthonhoz, ahol éppen egy garázsvásár zajlott. A vásáron a halottkém észrevett egy mózeskosarat, ami ugyanannak a márkának tűnt, mint a kartondoboz, és olyan pokrócokat, amelyek hasonlítottak a halott fiú köré tekert takaróra. A férfi azt feltételezte, hogy a fiú az intézetvezető mostohalányának, egy hajadon anyának a gyermeke lehetett, akitől így szabadultak meg. A rendőrség egy darabig követte a nyomot, de végül arra jutottak, hogy zsákutca.
A másik lehetséges megoldás negyven évvel később, 2002-ben került napvilágra. Ekkor egy „M”-ként azonosított nő elmondta a nyomozóknak, hogy a fiút az erőszakos anyja vásárolta meg 1954-ben. M azt állította, hogy a kisgyereket Jonathannak nevezték és az anyja fizikailag és szexuálisan bántalmazta. Miután Jonathan egyik este kihányta a vacsorára evett sült babot, M anyja mérgében halálra verte.
A történet hihetőnek tűnt, mivel a fiú gyomrában sült babot találtak, sőt, M azt is elmondta, hogy az anyja megpróbálta megfürdetni a fiút, miután megverte, ami megmagyarázhatta a vízben beráncosodott ujjakat is. Végül azonban a rendőrség nem tudta hitelt érdemlően alátámasztani az állítását.
Frank Bender igazságügyi orvosszakértő kidolgozott egy elméletet, miszerint az áldozatot lányként nevelhették fel. A teória alapjául a gyermek szakszerűtlen hajvágása szolgált, amelyet a jelek szerint sietve végeztek el, valamint az, hogy úgy tűnt, a szemöldökét csipesszel formára igazították. Bender 2008-ban nyilvánosságra hozott egy fantomképet a kisfiúról hosszú hajjal, de ez sem vezetett eredményre.
A mostani azonosítás után a rendőrség elmondta, hogy Josephnek már meghaltak a szülei, de vannak élő testvérei. Bár a gyilkos kilétével kapcsolatban nem árultak el semmit, sokan azt remélik, hogy hamarosan pont kerülhet a korábban megoldhatatlannak tűnő ügy végére.