Úgy nagyjából négy pingponglabda térfogatával kisebb agyvelővel éljük az életünket, mint azok az emberek, akik nem online rendelték, hanem parittyával szerezték meg az esti vacsit. Sőt, míg korábban az volt a hipotézis, hogy kb. 30 ezer évvel korábban kezdett el zsugorodni az agyunk, egy új kutatás szerint a folyamat jóval később, csupán 3000 évvel ezelőtt indult el, amikor a mezőgazdasági termelés széles körben elterjedt.
Fotó: Getty Images
Ezt állítja Jeremy DeSilva, az amerikai Dartmouth College antropológusa, akit nagyon érdekelni kezdett a kérdés, hogy vajon az emberi agy miért pont a rendkívüli technológiai fejlődés korszakában lett egyre kisebb. Ami azt illeti, Jeremy DeSilvának van is egy hipotézise, amelynek ötletét a hangyák megfigyeléséből merítette. Első blikkre meglepő elgondolásnak tűnik, hiszen a hangyák agya meglehetősen más, mint a mienk. Térfogatuk nagyjából egy köbmilliméter tizede – vagyis egyharmada egy sószemcsének –, és mindössze 250 ezer neuront tartalmaznak.
Az emberi agyban ehhez képest körülbelül 86 milliárd van.
Egyes hangyatársadalmak azonban feltűnő hasonlóságokat mutatnak a miénkkel, a társas létet érintő több fontos aspektus is közös, ilyen a csoportos döntéshozatal, a munkamegosztás, valamint a saját élelem termelése. Meglepő módon még olyan hangyafajok is léteznek, amelyek a mezőgazdaság egy olyan formáját gyakorolják, amellyel hatalmas gombafoltokat termesztenek a fészkükben. Ezek a Dél-Amerika trópusi vidékein élő levélvágó hangyák, amelyek a saját maguk által termelt gombával táplálkoznak. Főleg leveleket gyűjtenek: minden dolgozó hangya egy nagyjából 2 cm-es darabot rág ki a lombozatból, amit hazavisz a bolyba, hogy a nagyfejű hangyák szétrágják és pépszerű anyaggá dolgozzák fel. Ebbe oltják be Rhozites gongylophora gomba fonalait, melynek köszönhetően egy fehérjedús gombaszövedék képződik, amiből a hangyák táplálkoznak. Ezek a miniatűr gazdálkodási rendszerek körülbelül 60 millió éves múltra tekintenek vissza, míg az emberiség mezőgazdasági rendszere úgy 10 ezer éves. Sőt, a levélvágó hangyák gazdálkodási készségei sokkal jobbak, ugyanis már régen megoldották azokat a domesztikációs kihívásokat, amelyekkel mi még csak mostanában próbálunk megbirkózni.De még mielőtt elkalandoznánk a hangyák csodás életébe, térjünk vissza a töpörödő agy égető kérdéséhez.
Levélvágó hangya (Fotó: Getty Images)
DeSilva csapata számítógépes modellen vizsgálta a dolgozó hangyák agyméretének, felépítésének, valamint az energiafelhasználásának a mintázatait. Arra jutottak, hogy a csoportszintű gondolkodás, valamint a munkamegosztás miatt különböző agyméretek alakultak ki.
Vagyis egy társadalmon belül kialakul egy közös tudás, míg az egyének egy-egy terület specialistáivá válnak, vagyis az agy adaptálódik, hogy minél hatékonyabban működjön.
Ennek egyik útja a méretcsökkenés, hiszen az agy rengeteg energiát fogyaszt, és értelemszerűen a kisebb agynak kevesebb energiára van szüksége. Az emberi agyra ezt úgy lehet leképezni, hogy mivel a tudást különböző módszerekkel őriztük meg (például az írással), így egyéni szinten már nem kellett rengeteg információt tárolnunk, amely lehetővé tette, hogy az agyunk mérete csökkenjen. A méretcsökkenés tehát annak a hozománya, hogy a társadalmunk felépítése miatt egy csoport okosabb, mint az adott csoportból a legokosabb ember. Ugyanez a jelenség megfigyelhető bizonyos hangyafajok, mint az említett gombatermesztő hangyák esetében, akiknél a bonyolultabb, nagyobb munkamegosztással járó társadalmi rendszer hatására zsugorodott az agyuk.
Természetesen ez csak egy hipotézis, ugyanakkor DeSilva szerint hasznos kiindulópontot jelent annak átgondolásához, hogy mi okozta az emberi agy térfogatának jelentős és viszonylag nemrégiben bekövetkezett csökkenését. Rengeteg egyéb elmélet is létezik, amely megpróbálja megmagyarázni az emberi agy méretének csökkenését. Ezek közül azonban jó néhány valószínűtlenné válik, ha az agy zsugorodása valóban csak 3000 évvel ezelőtt kezdődött. Jó példa erre a háziasítás. Több tucat háziasított állat, köztük a kutyák agya is kisebb, mint a vadon élő őseiké. Az emberi öndomesztikáció azonban a becslések szerint több tízezer vagy akár több százezer évvel ezelőtt következett be, jóval a nagy agyzsugorodás előtt.
A fenti elméletet igazolja David Geary, a Missouri Egyetem pszichológia professzora is, aki 1,9 millió évestől 10 ezer évesig tanulmányozta őseink és rokonaik előkerült koponyáit. Munkatársaival úgy találta, hogy az agy mérete csökkent, ahogy a népességsűrűség nőtt. „Amint az összetettebb közösségek kialakultak, az agy kisebb lett, mert az embereknek nem kellett olyan eszesnek lenniük ahhoz, hogy életben maradjanak” – magyarázta Geary a francia hírügynökségnek.
Nyugodjunk meg, nem leszünk egyre butábbak
2018-ban egy kutatócsoport hatalmas mennyiségű adatot elemzett a UK Biobankból, egy hatalmas biogyógyászati adatbázisból, amely többek között emberek ezreinek agyszkenneléseinek és IQ-teszt eredményeit tartalmazza.
A tanulmány megállapította, hogy a nagyobb agy nincs igazán összefüggésben a magasabb IQ eredményekkel, valójában a szerkezeti különbségek fontosabbak egy személy általános kognitív képességei szempontjából, mint a szerv puszta mérete.
A férfiak agya például a nagyobb testméretük miatt általában körülbelül 11 százalékkal nagyobb térfogatú, mint a nőké, ugyanakkor egyes kutatások azt mutatják, hogy a nők agya strukturális különbségeken keresztül kompenzálhatja a kisebb méretét. A nőknek ugyanis átlagosan vastagabb a kéregállományuk (a szürkeállományt tartalmazó réteg), mint a férfiaké. A méret csökkenése Brian Hare, a Duke Egyetem antropológusa szerint sem azt jelenti, hogy a modern ember butább lenne, mint elődei, hanem inkább azt, hogy az intelligencia összetettebb formáit fejlesztette ki.
