Biszexuális kardforgató és operaénekesnő volt Julie d’Aubigny

Gyakran mondják, hogy az illedelmes nők ritkán írnak történelmet, ez pedig sosem volt annyira érvényes, mint Julie d’Aubigny esetében. A XIV. Lajos udvarába született biszexuális operaénekesnő és vívómester legalább tíz férfit ölt vagy sebesített meg halálos párbajokban, a világ legnagyobb és legelismertebb operájában lépett fel esténként, egy alkalommal pedig csak azért állt apácának, hogy leégesse a zárdát, és megszöktesse onnan a csaját. De mindez csupán a jéghegy csúcsa – bár tény, hogy a Mademoiselle de Maupin vagy simán csak La Maupinként emlegetett nő élete egészen rejtélyes, ezért a források nem egyeznek meg az apró részletekben. A jelentősebb – és egyben leghajmeresztőbb – eseményeket azonban mind megemlítik, így abban biztosak lehetünk, hogy Julie nem véletlenül lett a történelem egyik legnagyobb ismeretlen csirkefogója.

Gyönyörű, veszélyes, erős és merész nőként dacolt a kor tradícióival, miközben meghatározó alakjává vált a francia operának: kitörölhetetlen hatást gyakorolt a műfajra az úttörő énekhangjával, mely rendre megihlette az akkori vezető francia zeneszerzőket, hogy külön neki szánt szólamokat írjanak. Ennek ellenére kezdetben semmiféle profi képzése nem volt, az apja ugyanis – aki XIV. Lajos apródjainak kiképzéséért felelt – kifejezetten fiús dolgokra tanította őt a tudományos oktatástól a lovaglásig és vívásig.

12 évesen Julie már akkora mestere lett a kardforgatásnak, hogy felnőtt férfiak ellen küzdött, és mindegyiket rendre legyőzte. Ám nem élvezhette túl sokáig a gondtalan gyermekkorát: apja halála után, 1687 körül (vagyis 17 éves korában) Jean de Maupin hivatalnok felesége lett. A kalandos szerelmi élete azonban már ezelőtt elkezdődött, mikor 14-15 évesen d’Armagnac grófjának szeretője lett.

Részlet a Madamigella di Maupin című filmből (Fotó: 7e Art/Société Nouvelle Pathé Ci / Photo12 via AFP)

Viharos románcok szerte Franciaországban

Jean de Maupintól Julie leginkább a későbbi művésznevét – a La Maupint – köszönhette, különösebb házaséletet nem. Férjétől ugyanis egészen hamar el kellett búcsúznia d’Aubignynek, mert de Maupin adószedőként kezdett dolgozni Párizsban d’Armagnac grófnak köszönhetően. A gróf nem véletlenül távolította el Jeant a képből: ő „szerezte” a hivatalnokot Julie férjének, hogy leplezzék a viszonyukat, ami háborítatlanul folytatódott a házasságuk után is.

Csakhogy a lánynak egyetlen valódi szerelme volt, ami mellett ki is tartott egész életében, mégpedig a vívás. Ezért Mademoiselle de Maupinként is folytatta a kardvívó leckéket, miközben szépen lassan ráunt a grófra. Akinek a helyét Julie szívében a vívásoktatója, Séranne foglalta el. Az ő viszonyuk sem folytatódhatott teljes nyugalomban: menekülő szerelmesekként kellett élniük, miután Séranne egy párbajban megölt valakit, így elszöktek Párizsból. Nem más üldözte őket, mint Nicolas-Gabriel de La Reynie, az első modern rendőrség megalapítója. Hogy eljusson idáig, nyilván rengeteget kellett tapasztalnia és fejlődnie – Julie-ék is egyfajta tanulópénz maradtak a számára, ugyanis de La Reynie-nek nem sikerült elkapnia a párt. Pedig annyira azért nem bujkáltak.

Fotó: Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP

Julie és Séranne ugyanis abból éltek meg, hogy különböző utcai vívóbemutatókat tartottak. Ezt megfűszerezték némi énekléssel – mely során Julie arról dalolt, milyen gyengék a férfiak – meg játékpárbajokkal, amikre a lány hívott ki ellenfeleket a nézők közül. Mivel mindketten férfiruhába öltöztek, d’Aubigny pedig kivételesen jó kardforgató volt, gyakran megkérdőjelezték a valódi nemét. Ezt a lány egy darabig türelemmel tűrte, de van az a pont, ahol már betelik a pohár: ekkor felhúzta a pólóját és két nagyon erős érvvel bizonyította a nőiségét.

Nyughatatlan karakteréből fakadóan La Maupin a nélkülöző, fogadóból fogadóba menekülő életmódból is egyhamar elege lett. Séranne-nal töltött napjai során rájött, hogy bár sosem kapott képzést, nagyon jó énekhangja van. A tapasztalatlanságát a tehetségével, színészi készségével és kiváló memóriájával kompenzálta, így sikerült meggyőznie az újonnan alapított – tehát nyilván emberhiánnyal küzdő – Marseille-i Operaházat, hogy felvegyék a társulatba énekesnőnek.

A halálos ítéletet hozó szerelem

Julie szélsebesen a Marseille-i Operaház sztárja lett a társulat alt hangú énekesnőjeként, nemegyszer olyan – hozzá hasonlóan karakán – nőket megidézve a színpadon, mint Pallasz Athéné, Diana holdistennő vagy Médeia. Az opera pedig nemcsak szerepek, hanem szerelem formájában is elhozta Julie életébe a nőket. La Maupinnek ugyanis rengeteg rajongója akadt, köztük egy olyan lány is, aki különösen megtetszett Julie-nak.

Sajnos a rajongó neve nem, csak a szerelmük ténye maradt fenn, ami a valaha volt egyik legvadabb románcként vonulhatott be a történelembe. Miután Julie elcsábította a lányt, hamar rájött, hogy ismételten nem a nyugodt, rózsaszín ködös napok várnak rá: szerelmének szülei tudomást szereztek a kapcsolatukról, és apácazárdába küldték a lányukat. Ez mondjuk nem sokat ért az affér lezárása szempontjából. Mademoiselle de Maupin követte kedvesét Avignonba, hogy maga is letegye a szent esküt, és fityulát húzzon.

Nem sok rábeszélésre volt szüksége az apácának száműzött nőnek, hogy vívó, operaénekesnő és úgy általában vagány amazon barátnője kimenekítse a zárdából.

Néhány hónapig úgy tűnt, sikeresen átvertek mindenkit, ám ahogy a gyújtogatás okozta káosz, úgy a szerelmük lángolása is alábbhagyott.

A lány hazatért a szüleihez, Julie-t pedig emberrablás, gyújtogatás és hullalopás vádjában bűnösnek találták, és tűz általi halálra ítélték. De La Maupin sztorija nem így ért véget. A szeretőjével töltött hónapok alatt az operaénekesnő a természetes adottságait tökéletesre fejlesztette, az énektanára pedig olyan elégedett volt vele, hogy arra biztatta: jelentkezzen a Párizsi Operaházhoz. Mikor Julie visszatért Párizsba, egykori szeretője, d’Armagnac kérelmet nyújtott be a királynak, hogy kegyelmezzen a nőnek. Ezzel párhuzamosan d’Aubigny újabb afférba kezdett: Gabriel-Vincent Thévenard épp akkor nyert felvételt a Párizsi Operaházba, aki elintézte Julie-nak is a meghallgatást. Az operaház pedig olyan elégedett volt a tehetséges énekesnővel, hogy nem csupán felvették, de segítettek d’Armagnac-nak meggyőzni a királyt a kegyelem kérdésében. Miután egy kritikus a világ leggyönyörűbb hangjának nevezte La Maupint, XIV. Lajos eltörölte a nő halálos ítéletét: nem akarta elvenni ezt a tehetséget Franciaországtól.

Illusztráció Theophile Gautier Mademoiselle de Maupin című könyvéből (Fotó: DeAgostini/Getty Images)

Kereste és meg is találta a bajt

La Maupinnek kétszer is a királyi kegyelem mentette meg az életét. Az avignoni affér után a nő – férfinak öltözve – megjelent XIV. Lajos kastélyában, és az ott rendezett bál minden egyes nőtagjával táncolt. Nem zavartatta magát a bámészkodó és kritikus tekintetek kereszttüzében, méghozzá olyannyira, hogy egyik táncpartnerét szenvedélyesen meg is csókolta. Ott helyben.

Miután azonban a párbajellenes törvény nagyon kemény volt a 17. századi Franciaországban, ezért Julie-t ismét halálra ítélték – majd a király másodszor is megkegyelmezett neki. Mégpedig azért, mert a jogszabály egész egyszerűen nem terjedt ki nőkre, csakis a férfiakra vonatkozott. A nemzet láthatóan úgy gondolta, hogy a női kardforgatók létezése abszolút képtelenség, amire Julie d’Aubigny újra és újra rácáfolt. Legalább tíz férfit sebesített vagy ölt meg a párbajai során.

Így például kiállt d’Albert gróf, bajor választófejedelem ellen is (a francia nemesnek nem tűnt fel, hogy Julie nem férfi), akit a párbajt megnyerve súlyosan megsebesített. D’Albert lehetett az első olyan ellenfele a nőnek, akin megesett a szíve, mert mellette maradt és ápolni kezdte. És ha már ott volt, egymásba is szerettek. Ám a viszonyuk nem tartott sokáig, miután a grófnak túl sok volt Julie heves intenzitása. A nő vadsága egy egészen sokkoló előadásban érte el a csúcspontját: kelléktőr helyett valódi késsel szúrta meg magát a színpadon. Ezt látván d’Albert 40 ezer frankot ajánlott La Maupinnek, ha soha többé nem látja őt. De Julie-t nem lehetett csak úgy megvenni: elhagyta a grófot, de búcsúzóul a lába elé dobta a pénzét.

Illusztráció Theophile Gautier Mademoiselle de Maupin című könyvéből (Fotó: Getty Images)

Egy másik alkalommal – miután felmelegítette a románcát Thévenarddal, a férfival, aki segített neki bekerülni az operaházba – úgy összeveszett a szeretőjével, hogy az előadás közepén véresre harapta annak fülét. További botrányai között szerepel egy bírósági per, miután megtámadta a főbérlőjét; Luxemburg hercegnőjének lelövésével fenyegetőzött; és egy nagy bál előtt megalázta Marino grófnőt, akinek a frizuráját szolgálólányaként retekkel díszítette ki.

Happy end?

Julie d’Aubigny életének krónikásai nem mindenben egyeztek meg, így például abban sem, pontosan mi lett a sorsa a biszexuális ikonnak.

Egyesek szerint végül rátalált az igazira az egyik legszebb francia nőnek tartott Madame la Marquise de Florensac személyében. A 18. század elején két évig éltek boldogan – ez volt La Maupin életének legtartósabb hosszú távú kapcsolata –, egészen szerelme életének végéig, aki ekkor betegségben elhunyt. Ennek következtében Julie apácának állt – amit ezúttal komolyan is gondolt –, és négy évvel később, 33 évesen halt meg. Más források azt állítják, hogy Julie végül megnyugodott, újraegyesült férjével, és letelepedtek Párizsban. Jean de Maupin mellett tovább folytatta énekesi karrierjét, és sorra halmozta a sikereket a Párizs Operaház sztárjaként, ahonnan 1705-ben vonult vissza, és két évre rá, 37 éves korában vesztette életét.

Akárhogy is, Julie d’Aubignyt halhatatlanná tette rendkívüli élete, valamint a róla szóló könyvek (mint Théophile Gautier Mademoiselle de Maupin című, 1835-ös regénye vagy a legújabb, Goddess című mű Kelly Gardiner tollából), színdarabok és filmek (Madamigella di Maupin, 1966), Julie – Maupin lovagja, 2004), melyekből őszintén szólva sokkal többet szeretnénk látni.

(Forrás: The Culture Trip, Historic Mysteries, Los Angeles Public Library)