Ha nyár, akkor vízpart, de legalábbis szabadtéri program – nem volt másképp ez a ’70-es és ’80-as évek idején sem. A Balaton és a strandok zsúfolásig megteltek az enyhülésre vágyókkal, akik a város forróságától igyekeztek szabadulni legalább néhány nap erejéig.
Az emberek Skodába, Daciába, Trabantba pattantak, hogy célt érjenek, ám sokan autó híján a vonatot választották a forró vasúti kocsikkal, miközben az egész család rántott húsos szendvicset majszolva – szigorúan utasellátósat – számolta, hogy hány megálló van még a végállomásig. Abszolút megvolt ennek a maga romantikája, amit a következő képkockákon felidézünk.
A zalakarosi termálfürdő 1971-ben. (Fotó: Fortepan/ Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ)
Lángos, palacsinta… Már csak a kukorica hiányzik az étlapról. (Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor)
A BM üdülő strandján még a Moncsicsik is felbukkantak. (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
A kemping hangulat, természetesen az egyenmatraccal és az elmaradhatatlan Skodával. (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
A felnőttek soha véget nem értő kártyapartijait nehéz elfelejteni. (Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr)
A kötelező kör a Balatonon, vízibiciklivel. (Fotó: Fortepan/Umann Kornél)
Íme, a vállalati üdülők sztárja: a játékterem. (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)
Meleg nyári nap a Palatinuson. (Fotó: Fortepan/Főfotó)
Ilyen színes strandlabda minden nyaralóban volt. (Fotó: Fortepan/Főfotó)
Siófok 1981-ben. Ilyen az, amikor egy gombostűt sem lehet már a parton leejteni. (Fotó: Fortepan/ Szalay Zoltán)
A paneldzsungelben rekedteknek sem volt okuk panaszra. A játszóterek mindig nyitva álltak. (Fotó: Fortepan/Szalay Béla)