A városligeti Vidám Park minden gyerek szíve csücskében volt már 1950-től kezdve, bár a fejünkben egyben írtuk és vidámparkozni mentünk a családdal. Nem volt minden hétvégén program, hiszen ahhoz kicsit drága lett volna a ‘80-as években, de ha máskor nem, gyereknapon mindig beálltunk a tömött sorokba a hullámvasút és a szellemvasút előtt.
A rendszerváltás előtti időkben a Vidám Park nemcsak a budapesti, de a vidéki gyerekeknek is kuriózum volt az életükben, egész napos programot jelentett csupa csodával találkozva. Mindig irigykedve néztük a nagyobb gyerekeket, akik át tudtak sétálni a forgó hordón, harcoltunk a testvéreinkkel, hogy melyik tükör elé álljunk be az Elvarázsolt Kastélyban, és vérre menő csatákat vívtunk a dodzsemekkel.
Felnőtt fejjel visszanézve minimum vicces, hogy félelmetesnek tartottuk a szellemvasutat, mégis gyerekként hatalmas sikoltozásokat tudtunk csapni a sarokból, sötétből előugró csontváz bábuk láttán. Vagy hogy az óriáskeréken mennyire féltünk a magasságtól, pedig még a tériszonyos apukák és anyukák is felültek rá a gyerekek kedvéért. Ezért jártunk a Vidám Parkba: borzongani, félni, érezni, ahogy az adrenalin száguld az ereinkben és felhőtlenül kacagni, pár órára elfelejteni mindent a valóságról. Varázslatos hely volt, mindig speciális helye lesz a szívünkben.
A Budapesti Vidám Park 1950. május 22-én nyílt meg, amikor a Városligeti Vurstlit és az Angolparkot összevonták, utána pedig hat évtizeden keresztül volt a magyarok életének szerves része, nehéz szívvel búcsúztunk tőle 2013-ban. Emlékezz velünk galériánk retro képeivel!