Június 26.-a a kínzás áldozatai támogatásának világnapja, amit az ENSZ 1987-ben hatályba lépett, kínzás elleni egyezménye hívott életre. A megállapodás, amelyet többek között Magyarország is ratifikált, arra kötelezi az azt aláíró államokat, hogy kűzdjön a kínzások ellen, szüntesse meg a büntető és egyéb eljárásaiban a kínzás gyakorlatát, s az ezt elkövetőket büntesse meg, valamint hozzon létre központokat a kínzás áldozatainak rehabilitációjára.
Minden olyan személy kínzásáldozatnak tekinthető, akit valamilyen fegyveres hatalom, hivatalos személy vagy paramilitáris csoport szisztematikusan bántalmazott vagy megkínzott, hogy megalázza, vallomásra bírja, vagy hogy tartósan kirekessze őt a társadalomból.
– nyilatkozta az nlc-nek dr. Hárdi Lilla pszichiáter, pszichoterapeuta és a Cordelia Alapítvány vezetője.
Az alapítvány 1996-ban jött létre azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a Magyarországra érkező, kínzást vagy más súlyos traumát átélt menedékkérőknek, menekülteknek és családtagjaiknak pszichiátriai, pszichoterápiás, pszichológiai kezeléssel, pszicho-szociális tanácsadással, és a csaknem három évtizedes munkájuk során végig követték a történelmet a délszláv háborútól kezdve az afganisztáni tálib inváziókig és most az ukrajnai háborúig.
Dr. Hárdi Lilla, akinek a szülei maguk is pszichiáterként dolgoztak, éppen az azóta megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben dolgozott, amikor lehetősége adódott arra, hogy részt vegyen egy konferencián, aminek a kínzás volt a témája, és előadásokat hallgatva fogta meg a téma. Itt ismerkedett össze dán szakemberek csoportjával, akik meghívták 1992-ben Koppenhágába, egy egyhetes képzésre az általuk létrehozott traumaközpontba. Ezután indult el a magyarországi munka: terapeuták, pszichiáterek, pszichológusok és tolmácsok kis csapata kezdett dolgozni a boszniai menekültekkel.
Dr. Hárdi Lilla
A dán kezdeményezés azóta nemzetközi hálózattá nőtte ki magát, így született meg az International Rehabilitation and Research Council for Torture Victims (IRCT), a Megkínzott Áldozatok Nemzetközi Rehabilitációs és Kutató Tanácsa, aminek természetesen a Cordelia is tagja.
„Az emberiségnek egyik legnyomorultabb betegcsoportja a kínzásáldozatoké, akik a kínzás által kiváltott poszttraumás stresszzavarban (PTSD) vagy egyéb pszichiátriai-pszichológiai bajokban szenvednek. És hát az egyik legnemesebb feladat őket abban segíteni, hogy meggyógyuljanak vagy legalább valamennyire funkcionáljanak, mondjuk, a családjukban, ahol nagy szükség van rájuk. Ráadásul nagyon izgalmas pszichológiai kihívásokkal néz itt szembe maga a terápiás szakember is, mert neki sem könnyű rendezni magában a megismert, feltárt borzalmakat” – nyilatkozta egy korábbi interjúban a szakember.
A kínzás természetrajza
Mint a Magyar Helsinki Bizottság írja,
a kínzás kifejezést eredetileg az ókortól kezdődően a bűncselekményt beismerő vallomás megszerzése, kicsikarása érdekében alkalmazott testi vagy lelki szenvedést okozó módszerre használták.
Az antik görögöknél rabszolgákkal és idegenekkel szemben alkalmazták, szabad emberekkel szemben nem, és a rómaiaknál is hasonló volt a helyzet, de a császárok korában ez megváltozott. A kínzás a középkorban is sűrűn alkalmazott módszer volt, egészen a 18. század közepe-végéig a kínzás világszerte a büntetőeljárási jog általánosan elismert részeként funkcionált. Ma már ugyan üldözendő bűncselekmény lett, ám a rabszolgaság és rendszerszintű bántalmazás sok helyen még ma is elterjedt.
Dr. Hárdi Lilla szerint rendszerszerű kínzásról itt, Magyarországon nem beszélhetünk; még rendőri vagy fogdaőri erőszak esetén sem, mert az nem szisztematikus, nem rendszeres, nem szolgál hatalmi célokat. Az túlkapás. A Magyar Helsinki Bizottság mindeközben azt írja, hogy az általuk képviselt panaszosok perei során a strasbourgi bíróság eddig több mint egy tucat jogerős döntésében állapította meg, hogy a magyar állam megsértette a kínzás tilalmát.
Szír nők tiltakoznak az ellen, hogy a menekülttáborba szállítsák családjaikat, Bicskén, 2015. szeptemberben (Fotó: Matt Cardy/Getty Images)
Maga a Cordelia Alapítvány eddig szervezetként csakis menedékkérőkkel, menekültekkel és oltalmazottakkal foglalkozott, és amíg még másként működött a menekültügyi rendszer, akkor szép számmal voltak sikereik is. „Az egyik iráni betegünket is egy kis team vette körül legalább két éven át. Nagyon szépen rendbejött, azóta egy amerikai autószerelő műhelyt vezet. De említhetném egy afgán tanárnő esetét, akinek egyéni verbális és nonverbális terápiával sikerült segíteni. Férjhez ment és gyerekei vannak. Már ő sem itt él.”
Egy, a Cordelia Alapítvány által 2016-ben készített kiadvány szerint az Európai Unióba érkező menedékkérők jelentős része kínzástúlélő, sokan fegyveres konfliktusok elől menekülnek, vagy működésképtelen államokból érkeznek. Mint elmondta, származási országtól függ, hogy milyen kínzásformákat alkalmaznak.
Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a pszichológiai kínzások, amik nem hagynak fizikai nyomokat, hogy ne legyen a későbbiekben bizonyítható.
Az egyik leggyakoribb pszichológiai kínzási módszer egyébként az izoláció, vagy ingermegvonás, az álkivégzés vagy végtagok amputálásának imitálása és az áldozat kényszerítése, hogy végignézze mások kínzását. És bár ezeknek fizikai nyomai nem maradnak, lelki lenyomat alapján mégis bizonyítható a kínzás, hiszen súlyos lelki és személyiségbeli változásokat, károsodásokat okozhat. Erre bővebb felvilágosítást az ENSZ által 1999-ben elfogadott Isztambul Protokollban találunk, ami a kínzás dokumentációjának szakemberek által használt kézikönyve.
Trauma
Ami a saját tapasztalataikat illeti, dr. Hárdi Lilla egy interjúban elmondta, voltak olyan csoportok, amelyben a menekültek kilencven százaléka súlyos poszttraumásstressz-tüneteket mutatott, de a hozzájuk érkező menekültek, menedékkérők általában 30-35 százaléka szenved PTSD-, illetve komplex PTSD-szindrómában, és a kínzásáldozatok körülbelül 25 százalékánál alakul ki komolyabb pszichológiai, pszichiátriai zavar
„A trauma súlyos nyomokat hagyhat a lélekben sőt, pszichiátriai zavarokhoz is vezethet. Sokan depressziós tünetekkel jönnek, mások szorongástól, ismét mások poszttraumás stressz zavartól szenvednek. Vannak azonban olyanok is, akik jól megbirkóznak a traumával és pszichés zavarok nélkül vagy éppen gyarapodva kerülnek ki belőle.”
Hozzátette, a sérülékenység igen sok tényező függvénye: befolyásolja az áldozat kora, neme – bár ez az utóbbi időkben vita tárgyát képezi – , szociális helyzete, a család védő funkciója vagy a család hiánya és még számtalan egyéb dolog.
Van különbség abban is, hogy az áldozatok milyen országból, milyen területről jöttek, hiszen ennek megfelelően más kulturális háttérrel és történelmi múlttal rendelkeznek.
„Mindenki másként reagál a traumára és ezt a reakciót nagyban befolyásolja az is, hogy milyen volt a háttere a származási országában. Sokan a háború elől menekülnek, de a szeretteiket hátrahagyták, mások börtönben átélt kínzásokkal megterhelt történettel jönnek, vagy egyéb ember által okozott borzalmakat hagytak hátra és hordoznak magukban” – nyilatkozta dr. Hárdi Lilla.
A kolumbiai tv riportere próbál megnyugtatni egy ukrán menekültet a Záhony vasútállomáson, 2022. március 7-én (Fotó: Christopher Furlong/Getty Images)
Hozzátette, trauma nemcsak menekülés közben érheti az embereket, hanem előtte és utána is.
Az otthon fájdalmas és kényszerű elhagyásától kezdve, a szeretett személyek elvesztésén keresztül, a menekülés közben elszenvedett bántalmazásig és utána az integráció kihívásáig sokféle trauma érheti a menekülőket.
A korábban már említett kiadvány szerint a migráció utáni stresszfaktorok például a menekültügyi eljárás okozta feszültségek. Néhány tanulmány megállapította, hogy a hosszabb ideig tartó menekültügyi eljárás megnöveli a pszichiátriai zavarok kockázatát még akkor is, ha a menedékkérő nem a teljes bizonytalanságot jelentő őrizetben, hanem egy nyílt befogadó állomáson várja ki menedékjogi kérelmének elbírálását. Azok a menedékkérők, akik őrizetbe kerülnek, annak közvetlen következményeként további súlyos és speciális stresszhatásoknak vannak kitéve. És a témával foglalkozó tanulmányok túlnyomó többsége arra az álláspontra jutott, hogy
a fogvatartás súlyos érzelmi terhet jelent, függetlenül az országtól, ahol az őrizetbe vétel megvalósul, a személy életkorától, származásától, vagy akár korábbi mentális állapotától.
A traumát gyakran egyedül élik át az emberek, de másodlagos hatása az egész család életét befolyásolja vagy családok együtt élik túl a szörnyűségeket, és ez mindenkinek egyéni és csoportos traumát is jelent. Semmiképpen nem mondhatjuk, hogy a trauma kizárólag az egyénre hat, hiszen Judit Herman óta tudunk a trauma «fertőző természetéről» és másodlagos károsító hatásairól.
– emeli ki Dr. Hárdi Lilla.
A szakember szerint a másodlagos traumát átélt emberek gyakran nem is tudnak róla, hogy ők is áldozatok . A szakértő szerint azonban felvilágosítással, pszichoedukációval az ő számukra is érthetővé, magyarázhatóvá válnak a saját kóros reakcióik és szükségesnek érzik, hogy segítséget vegyenek igénybe. Ami a családokat illeti, a trauma hatással van az anyák és gyermekeik közötti kapcsolatra is, és – nagyon leegyszerűsítve – vagy meggyengül. vagy megerősödik.
Talán nem nehéz belátni, hogy akik ilyen borzalmakon mennek keresztül, azoknál problémát okozhat, hogy megnyíljanak, hogy elfogadják a segítséget.
Sajnos a traumás károsodással együtt jár a bizalom elvesztése is, hiszen a kínzás ember ember általi megalázásáról, elembertelenítéséről szól.
“Hosszabb időt vesz igénybe a bizalom kiépítése, mint másoknál, időnként két-három találkozásra is szükség van ahhoz, hogy megnyíljanak a lélek kapui” – mondja dr. Hárdi Lilla, aki több másik interjúban elmondta, nem véletlenül lett az az alapítvány neve, ami. A névválasztásnak többek között köze van Cordéliához, Lear király lányához, hiszen Shakespeare drámájának Arany János általi fordításában van egy ilyen mondat: „Cordélia mit tegyen? Hallgat és szeret.” Ez pedig nagyon jól jellemzi a munkájukat.
De miből is áll ez? „Pszichológusaink, speciális terapeutáink és pszichiátereink verbális, nonverbális egyéni és csoportos terápiás módszereket használnak a traumás károsodásoknak megfelelően”. Azoknál, akiknél kimondhatatlan a trauma nonverbális terápiával kezdődik, így lesznek alkalmasak arra, hogy részt vegyenek a verbális, egyéni vagy csoportos terápiákon való részvételre. És a csapat igyekszik új módszereket is alkalmazni, ilyen például a PTSD gyógyításában használt EMDR-terápia, az ukrán menekültek esetében, akik csak nagyon rövid ideig tartózkodnak Magyarországon, mert továbbutaznak, hasznos lehet az ún. együléses terápiás módszert.
Menekült gyerekek Bicskén egy autóbuszban, 2015 szeptember 4-én (Fotó: Matt Cardy/Getty Images)
A szakember szerint egyébként a kulturális háttér nagyban tudja befolyásolni azt is, ki mennyire nyitott a pszichoterápiára, vannak olyan népcsoportok is, akik könnyen megnyílnak, vannak, akik vonakodnak, akik kicsit tartózkodóbbak, és a munka során fontos, hogy a kulturális különbségekre, hagyományokra, jellemzőkre odafigyeljenek, azokat tiszteletben tartsák. A folyamatban pedig óriási segítséget jelentenek a tolmácsok, hiszen teljesen más, ha valaki az anyanyelvén kommunikálhat. A traumát átélt személyekkel való munka persze a segítőknek is megterhelő lehet, sokan nem bírnak megküzdeni a lelki teherrel, de próbálnak támogatást nyújtani nekik.
„Most az ukrajnai háború alatt például külön szupervízió van a gyerekterapeuta-csoportnak, mert az ő munkájuk nagyon más, mint felnőttekkel dolgozni. Akinek igénye van rá, egyéni szupervízióba is megy, költséget, energiát és időt nem kímélve. Hiszen tudják a kollégák és azok is, akik velünk dolgoznak, hogy ez az ő lelki épségük megtartása érdekében szükséges. Azért mi bőséggel képződünk, és mi magunk is hosszú terápiás folyamatokon kell hogy átmenjünk, mire úgymond elkészülünk” – nyilatkozta dr. Hárdi Lilla a Szabad Európának.
A jobb élet felé
Arra, hogy a kínzásra, illetve más okokra visszavezethető súlyos traumákból fel lehet teljesen gyógyulni, dr. Hárdi Lilla szerint nehéz erre választ adni. „Hiszen akit gyógyultnak gondolunk, az is jöhet egy későbbi trauma által felszínre hozott korábbi traumás károsodás maradványaival, mint azt a COVID-19 pandémia alatt néhány esetben megtapasztaltuk. A gyógyulás sok tényező együtthatásának eredménye, közös erőfeszítést igényel mind a személy részéről, mind a segítő részéről.”
Ami nehezíti a helyzetet, hogy a poszttraumás károsodások ugyanis gyakran nehezítik az egyéb segítség elérését, azért az alapítvány szociális asszisztenciával is foglalkozik, ami azt jelenti, hogy az adott személy szükségleteinek megfelelően próbálják szakemberekhez eljuttatni őket, elérhetőséget adni nekik, és a kollégák jellemzően telefonon vagy személyesen segítenek klienseinknek egészségügyi vizsgálatok során, a közoktatásban való eligazodásban, illetve egyéb hivatalos eljárásokkal kapcsolatban.
Dr. Hárdi Lilla 24.hu-nak elmondta, a nyelvi akadályok ebben a szakaszban problémát jelentetnek a menekültek számára, a magyar nyelv nélkül egy alapvető elhelyezkedést is rendkívül problematikus biztosítani.
„Ha ezen túl van az ügyfél, valahogyan orientálódnia kell egy teljesen idegen világban, ahol ha a munkavállalásról van szó, nem mindig segítőkész a közeg. Óriási a rivalizáció is. A legjobbnak és a legkiválóbbnak kell lennie annak, aki külföldiként munkát szeretne kapni, de sokan jönnek ide, akik nem rendelkeznek végzettséggel, sőt, akár írástudatlanok. Képzelje el, hogy egy megkínzott, írástudatlan szomáli nőnek micsoda támogatásra lenne szüksége! Ezt a rendszert mi, akik a menekültügyben dolgozunk, elég foghíjasan tudjuk megadni” – tette hozzá.
Ami a jelenlegi helyzetet illeti, az alapítvány terapeutái többnyire Ukrajnából menekülőkkel foglalkoznak, de néhányan még jönnek hozzájuk a korábbi betegeik közül is, akik Afganisztánból vagy Iránból érkeztek. „Mobil csoportjaink keresik fel a szállásokat vagy egyéni megkeresések alapján adunk segítséget vagy irányítjuk a megfelelő helyre a hozzánk forduló személyeket” – árulta el az nlc-nek dr. Hárdi Lilla.
Mivel évtizedek óta foglalkozik menekültekkel, menedékkérőkkel, és ebbe az időszakba beleesik az is, amikor a menekültüggyel – fogalmazzunk úgy, hogy – kiemelten foglalkozott a kormány, érdekes kérdés, hogy a szakember szerint a magyar emberek hozzáállása változott-e, hatottak-e rájuk az elmúlt évek történései. Mint a Szabad Európának mondta, szerinte a magyar társadalom igenis érzékeny.
„Hiszen azért nagyon sokan kinyitották az otthonukat, nagyon sokan szaladtak a pályaudvarokra, és azonnali segélyeket, segélycsomagokat adtak. Ez az önzetlen, önfeláldozó attitűd – ami most volt és még mindig van, igaz, már egy kicsit csendesebben –, ez páratlan volt. De voltak ennek előhangja is. 2015-ben is nagyon sokan megmozdultak és segítettek. Kicsit valahogy kettévált a társadalom. Vannak, akik kinyitják az otthonukat, és vannak, akik még jobban bezárják. Azt hiszem, hogy akik elzárkóznak, azokat most nem nagyon lehet kapunyitásra késztetni. Hogy mi lesz később, azt nem tudom.”
