Egyre nő azoknak az embereknek a csoportja, akik kevesebbet vagy egyáltalán nem mosnak ruhát. Ilyen a magyar származású Bryan Szabó is, akit a BBC kérdezett. Szabó akkor kezdett drasztikusan kevesebbet mosni, amikor 2010-ben megvette első nyers, vagyis kezeletlen farmerét, és hazájából, Kanadából Európába utazva fél évig nem hordott mást. „Különleges volt számomra, hogy ilyen büdös farmerom volt – mondja. – Rettenetes szagúak voltak.” Szabó Budapesten ismerkedett meg leendő feleségével, és a farmer a kapcsolatuk szereplőjévé vált. „A farmerom egy halomban volt a földön, az ágy végén – emlékszik vissza. – Bementél a szobába, érezted a szagukat… Nagy szerencsém volt, hogy a feleségem is ugyanúgy érdeklődött irántam, mint korábban.” Persze azzal sokan tisztában vannak, hogy mivel a farmer puhább lesz, ha szappanos és nedves, a nagy kontrasztú minták elérésének egyik kulcsa, hogy kerüljük a mosást. A stratégiát mindenki követi a nem mosdó mozgalom tagjaitól kezdve a Levi’s vezérigazgatójáig, de talán azért van egy pont, ahol mégis a mosógépben a helye.
Nem így gondolják a jövő januárban negyedik éve induló Indigo Invitational versenyzői. A verseny lényege a nyers farmerek „betörése”, kifakítása. A résztvevők halogatják a nadrágok első kimosását, amíg 150-200-szor fel nem vették. Néhány nyers farmert viselő még ennél is tovább megy, és betartja a„soha nem moshatsz farmert” filozófiát. Ők más módszereket alkalmaznak ruháik ápolására, például kiteszik UV-sugárzásnak, vagy egy éjszakán át szellőztetik. „Ezeknek a farmeroknak megvan a bukéjuk. Ez önmagában nem kellemetlen szag, de szag” – mondja Szabó, aki csak akkor mos, amikor a felesége már rászól.
Egy ruha 100 napig hordva
Stella McCartney tervező azzal lépett nemrég a címlapokra, hogy részletezte, milyen keveset mos. Nem a farmert viselők az egyetlenek, akik így járnak el. 2019-ben Stella azt mondta a Guardiannek: „Alapvetően az életben az ökölszabály: ha nem kell feltétlenül kitakarítanod semmit, ne takaríts. Nem cserélném ki mindennap a melltartómat. Magam hihetetlenül higiénikus vagyok, de nem vagyok híve a vegytisztításnak vagy semmiféle takarításnak.”
De mások is újragondolják mosási szokásaikat a környezetvédelem vagy a növekvő villamosenergia-költségek miatt. Mac Bishop, a Wool & Prince ruházati cég alapítója is a „kényelem és a minimalizmus” felé mozdult el, amely nagy visszhangot keltett a férfi fogyasztók körében – „különösen azokban, akik nem szerettek mosni” –, amikor elkezdte népszerűsíteni női márkáját, a Wool&-t. Elmélete szerint az évszázadok óta tartó szexista mosodai reklámoknak kitéve a nők kevésbé reagálnának arra az ötletre, hogy ne mossák ki a ruhájukat, és a kutatások is alátámasztották, és kimutatták, hogy a nőknél a környezetvédelem hatékonyabb indok. Ma a Wool& márka merinói gyapjú ruhákat árul egy kihívással egybekötve, melynek keretében a vásárlók 100 napon keresztül mindennap ugyanazt a ruhát viselik, ami felszabadító azok számára, akik ahhoz szoktak, hogy egy hordás után azonnal megy minden ruhadarab a mosógépbe. Ehelyett a mozgalom hívei kilógatják gyapjúholmiijaikat egy estére, így „tisztítanak”.
Mark Summer, a Leedsi Egyetem fenntarthatódivat-oktatója szerint tartósság szempontból az egyik legrosszabb dolog, amit egy ruhával tehetünk, ha kimossuk, hiszen szakadhatnak, összemehetnek, elveszíthetik színüket. Kollégájával, Mark Taylorral Summer azt vizsgálja, hogy a háztartási mosásból származó mikroszálak hogyan kerülnek tengeri állatokba. Bár azt mondja, hogy a ruhamosás gyakoriságának csökkentése a megfelelő választás a környezet szempontjából, nem támogatja a mosógépek teljes ignorálását. „Nem akarjuk, hogy az emberek azt higgyék, hogy nem moshatják ki a ruháikat, mert tönkreteszik a bolygót. Arról van szó, hogy megpróbáljuk megtalálni az egyensúlyt. A ruhamosás egészségügyi és higiéniai okokból fontos, ahogy fontos az emberek önbecsülése szempontjából is, hogy ne érezzék zavarban magukat a piszkos vagy büdös ruháik miatt” – mondja, és azt tanácsolja, csak akkor mossuk ki a ruhát, ha már érezzük a szagát, és akkor is alacsonyabb hőmérsékleten.
Az a tiszta, amin egy folt sincs?
Rosie Cox, a Birkbeck (Londoni Egyetem) földrajzprofesszora és a Dirt: the Filthy Reality of Everyday Life című könyv társszerzője szerint csak viszonylag nemrégiben vettük természetesnek a háztartási mosást, amely a nagy átalakulásoknak köszönhető: van folyóvíz, feltalálták a mosógépeket, amelyek elférnek az emberek otthonában és megfizethetőek. Csak az 1960-as évek óta van a háztartások többségében mosógép, de mára közel 100%-ban minden otthonban. Emellett a ruhák is moshatóvá váltak. A 20. század második fele előtt sok ruhadarab készült gyapjúszövetből. „Időnként vegytisztítással tisztították meg őket, de gyakran kefélték vagy dörzsölték” – mondja Cox a The Guardiannak.
A szintetikus szálak megjelenése és a szálak, például a pamut olcsó gyártása majdnem ugyanabban az időpontban történt, mint amikor elkezdtünk mosógépeket használni. Amit tisztának tartunk, az „kulturálisan, történelmileg és társadalmilag specifikus” – mondja Cox. – Társadalmunkban elterjedt, hogy a tisztaságról vizuálisan gondolkodunk: tisztának tűnik? Fehér a fehér? Ez az oka annak, hogy sokan úgy döntünk, hogy a ruhát a szennyeskosárba dobjuk, ha észreveszünk rajta egy apró foltot, miközben a ruha maga még tiszta. Ez az oka annak is, hogy a gyártók folteltávolítókat és fehérítőket nyomnak” – véli.
Vagyis sok tényező mutat arra, hogy tényleg érdemes kicsit átgondolnunk, mennyit és hogyan mosunk. Az más kérdés, meddig komfortos és higiénikus a szellőztetés vagy az ecetes permetezés…
Az öntisztuló bugyi
2018-ban az organics Basics nevű dán fehérneműmárka dobta piacra azt a bugyit, melyet állításuk szerint akár egy hónapig is viselhetünk mosás nélkül, mégis higiénikus marad. Az alsónemű speciális anyagból készül, mely a gyártó állítása szerint egyrészt segít, hogy kevésbé izzadjunk, másrészt elpusztítja a baktériumok 99,9 százalékát. A ritkább mosással pedig vizet és energiát lehet megtakarítani. Ugyanebből az anyagból egyébként melltartókat és zoknikat is árusít a márka.
