Orbán-törvények az iskola falán – Ez a veszélyes, nem a nemváltó ovisok

Lassan már annyira kitolódik az ingerküszöbünk, hogy fel sem idegesítjük magunkat az olyanokon, mint a múlt heti diktátorszagú tábla és a csepeli gimnázium esete. Lemondóan sóhajtunk, pedig a veszély valós és a gyerekeinket fenyegeti. Vélemény.

Olga

2023. Szeptember 04.

Múlt héten szembesült a közvélemény azzal, hogy egy nemes egyszerűséggel „Magyarország hét törvényének” nevezett hét mondat egy óriási táblán felkerült a 22,5 milliárdos állami támogatással megújult, csepeli Jedlik Ányos Gimnázium falára, és ott díszelgett egészen hétfő reggelig, mint fáklya az éjszakában. Orbán Viktor 2020-as beszédében hangoztak el ezek a mondatok, és nincs bennük semmi, ami Magyarország törvénye lenne – de a miniszterelnök falán is ott áll ez a hét csodás mondat gravírozott táblán valamiért –, sőt, egyenesen vérlázító, hogy ezek a semmitmondó, üres frázisok úgy vannak előadva egy iskolában, mintha isteni parancsolatok lennének. Nem az ovis nemváltó műtétek, hanem ez az, ami mérgező a gyerekeinkre nézve.

A hét „törvény”:

Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!
Minden magyar gyermek újabb őrhely!
Az igazság erő nélkül keveset ér!
Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!
Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!
Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!
Egyetlen magyar sincs egyedül!

A fenti mondatok nem törvények, hanem maximum szaporodásra és harcra buzdító szólamok, amiknek semmi keresnivalója nincs az iskolákban (egyébként sehol máshol sem). Az azóta lekerült táblának nincs gazdája, a gimnázium igazgatójának fogalma sincs, hogy került a saját iskolájának a falára egy szépen kimunkált, hatalmas tábla – tehát nem egy kartonpapírra fércelt műről van szó, amit a takarítóra vagy a gondnokra kenhetnének, hogy partizánkodott az iskola falain belül Orbán Viktor iránti elvakult szerelemtől fűtve.

Az óriási tábla bal oldalt a gimnázium falán, amiről senki sem tudja, hogy került oda – ma reggelre leszedték (Forrás: Dömötör Csaba Facebook-oldala)

A következő ötlete mindenkinek Németh Szilárd volt, hogy biztos az ő keze van a táblában, hiszen ebbe az iskolába járt ifjúként, és a felújítás is szorosan összefügg a nevével, de a gasztronómia és rezsicsökkentés jeles képviselője szintén tagadta, hogy része lett volna az Orbán-parancsolatokban: „Egyetértek az igazgató úr és a tankerület álláspontjával: meg kell védenünk a Jedlik szellemiségét és nyugalmát a támadásoktól! Pártpolitikának nincs helye az iskolában” – írta a Facebookra hétfőn reggel, amikor már le is vették a táblát a suli faláról. Nem tudunk másra gondolni, mint hogy esetleg Kádár szelleme jöhetett vissza, és akart építeni személyi kultuszt Orbánnak.

A táblával nem az a gond, hogy valaki kedveli Orbán Viktort és azt gondolja, hogy jókat mond, hanem az, hogy Magyarország törvényeként hivatkozik egy politikus mondataira, mintha ezeket a gondolatokat kellene a gyerekeknek követniük, mint a 10 parancsolatot a keresztény vallásban. A vallásos áhítat a gond, ami a szemünk előtt fejlődik ki egy politikus személye körül, hogy szépen diktátori magasságokba emelje, akinek a szavai megkérdőjelezhetetlenek.

Ha arra akarják nevelni a gyerekeinket, hogy van a drága atyuska a fejük felett, akinek a mondatai vezérfonalként szolgálnak az élethez, meghatározzák a társadalmi normákat, akkor nagy veszélyben vannak a gyerekek.

Mert nézzük meg, Oroszországban, Kínában vagy Észak-Koreában is milyen jól sült el a személyi kultusz és egyszemélyes hatalom. Milyen hatással van az egész társadalomra, amikor már gyerekkortól kezdve agymosás zajlik az intézményekben? Az ilyen táblák megjelenésétől óvjon az ég minket, mert az már tényleg egy lépés attól, hogy beleszóljanak még abba is, hogy milyen gondolataink vannak egy bizonyos kedves vezetőről. Nem tehetek róla, de Mao Ce-tung táblái jutnak eszembe a kínai iskolákban – vajon nálunk mikor kerülnek fel kötelező jelleggel a most még leszedett táblához hasonló parancsolatok a sulikban?

Mao Ce-Tung képe és idézetei egy iskolában Kínában (Forrás: Getty Images)

A legszomorúbb az egészben, hogy már fel sem háborodunk. Születik róla pár cikk, néhány komment, de valahogy már annyira megfőtt békák vagyunk, hogy észre sem vesszük, hogy alattunk még feljebb kapcsolták a gázt, és már a gyerekeink fejébe akarnak pártpolitikát nyomni. A tanult tehetetlenség működik, azt hisszük, nincs már lejjebb, de sajnos úgy tűnik, hogy még mindig van hova süllyedni, és a következő generációnak nagyon sok tennivalója lesz, hogy eloszlassa az utánunk maradt sötétséget.