Az orgonát sokszor a „hangszerek királynőjeként” emlegetik. Kishúga, a harmónium azonban jóval fiatalabb, nem egészen két évszázados múltra tekint vissza. Nemcsak az istentiszteletek, hanem az iskolai énekórák kísérője is volt. A hangszer nagyon hasonlít az orgonához, de jóval könnyebb és hordozhatóbb.
Fotó: Getty Images
A hangokat két rekeszbe épített billentyűzet segítségével hozták létre, melyek közül az egyik az alaphangokért, a másik pedig az oktávokért felelős.
A különleges hangszernek a története a 18. században, 1780-ban kezdődik, és az orgonamester, Frantisek Kirchnik nevéhez fűződik. Ebben az időszakban Oroszországban, Szentpéterváron élt, és új hangképzési módszert alkotott: egy speciális mechanizmust épített, amely képes befolyásolni a hang erősségét, gyengíteni, vagy éppen ellenkezőleg, erősíteni.
Majd 30 évvel később, 1810-ben G. J. Gremier kísérletezett egy – a harmónium előfutárának nevezett – hangszerrel, amelyet orgue expressifnek nevezett el, mert hangszerének hangja az orgonáénak merevségével szemben dinamikailag hajlítható, expresszív volt. Ugyanebben az évben, vagyis 1810-ben Harmonium Debain elkészítette a mai formájában ismert harmóniumot (ő is nevezte el így), melyet 1840-ben szabadalmaztatott.
A hangszer sokféle átalakításon ment keresztül. A különböző mesterek nagy figyelmet fordítottak rá, és mindegyik megpróbált valami újítást hozzáadni a hangszerhez.
Hamar népszerűvé vált
Különösen az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a 19. század végén és a 20. század elején a vallási és a gospelzenék elterjedéséhez is hozzájárult. Az egyszerűen kezelhető hangszert sok egyház és vallási közösség használta a kórusok kíséretéhez és az istentiszteleteken való énekléshez.
A második világháborút követő paradigmaváltás következtében a harmónium kiment a divatból, a gyárak egy része megsemmisült, egy másik része pedig bezárt, ezért a mai napig nagyon nehéz megfelelő minőségű koncerthangszereket találni. Ezzel együtt a harmónium ma sem kopott ki teljesen a használatból, népszerű maradt a zenei világban, ugyanis van egy sajátos hangja, amelyet nehéz más hangszerekkel utánozni. A zenészek továbbra is alkalmazzák számos műfajban, beleértve a világzene, a folk, a jazz és a kísérleti zenét is.
A klasszikus és vallási zene terén is elengedhetetlen eszköz maradt.
Nehéz rajta játszani?
A jó hír az, hogy bárki megtanulhat harmóniumozni, és állítólag ez nem egy bonyolult folyamat, de természetesen ahhoz, hogy valaki magas szinten tudjon rajta játszani, nem árt a gyakorlás és a mélyebb zenei tudás.
Ha pedig ismerkednél vele, a Zene világnapjához kapcsolódva megteheted szeptember 30-án, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum programján, ahol egy frissen restaurált hangszerről Bogdán Melinda muzeológus beszél, és egy rövid koncertet is ad Bednarik Anasztázia orgonaművész. (Előzetes regisztráció szükséges: muzeum@opkm.hu)
